Ne lőjjetek, hajtó vagyok, én csak űzöm a vadat!
Nem tudom, ki hogy van vele, de belőlem komoly émelygést vált ki, amikor a mi félistenné lényegült vezérünk teljesen hülyének néz mindenkit a magyar Knesszetben. Persze, ez a lesújtó megállapítás nemcsak az időközben Hörömpő cirkusszá degradált nemzeti szentélyünk állandó lakóira vonatkozik, hanem a maradék kishazánk teljes lakosságára. Pl. azokkal a magasról lekezelő primitív egymondatos válaszokkal nézi szellemi fogyatékosnak az ország népét, amelyekkel hosszú évek óta lazán lesöpri az asztalról az ordító gazdagodásának immáron űrből is jól látható jeleit. Úgyhogy most már mi is büszkén eldicsekedhetünk egy elég hosszú Viktoriánus korszakkal, amely hűen lemásolja a brit monarchia velejéig romlottságát és gőgjét.

Magyar feltámadás
„Elhiszed, hogy így kell élni?”
A hajnali postavonat pontosan 5 órakor haladt át a falunkon. Órát lehetett hozzá igazítani. Néha, amikor a nagy faliórát Nagyapóék elfelejtették felhúzni, mindig megvárták a hajnalt, hogy hajszálpontos legyen az időmérő mutatója. Soha a hosszú évek során nem fordult elő, hogy egy perccel előbb vagy később hallatszott volna be a faluba a vonatfütty. Nagyapó még maga is gyermek volt, amikor megtapasztalta az akkor még Magyar Királyi Államvasút megbízhatóságát. Mára már a vasúti síneket is felszedték, hogy a falusi népség ne tudjon a városi naccságáknak friss tejfölt, tojást, pucolt kacsát vinni. Vásároljanak csak a Tescoban vagy más multinál!

É B R E D É S...
(….) „Az egyetlen, mondjuk adatot, amely az Antikrisztus felől kétségtelen, senki nem érti. János Apokalipszise (a szó jelentése; „Felfedés”) azt mondja; Hatszázhatvanhat. Fejtse meg, aki tudja. És hozzáteszi; „Ime a bölcsesség - hódé hé sophia estin”(*) Fejtse meg, aki tudja. Mint oly sok tudás, kezünkben van, és nem tudunk vele mit kezdeni. „Hódé hé sophia estin” De valami most már, ma, az Apokalipszis ilyen előrehaladott év szakában, holtbizonyos. Az Antikrisztus nem személy!

merkeli

Elnéztem a pápalátogatás körüli felhajtást, azt a „keresztényi” képmutatást, ami övezte a rendezvényt. Na, nem a sok tízezer zarándokot, aki – talán – őszinte hittel, bűnbánattal vagy a jövőbe vetett reménnyel érkezett a fővárosunkba, hanem a sok ájtatoskodót, akik elsőbbnek érezték magukat az elsőknél, akik rég nem ismerik már, mi az az emberi alázat, feltétel nélküli kegyelem, emberbaráti szeretet. Azt a képmutatást, ahol mindegyikük tudja, hogy mi is zajlik a Vatikánban, de elhiszik vagy már meg is követelik, hogy Istenként tiszteljék őket azért az összehordott vagyonért, amelynek minden grammjához vér tapad. 40 milliárdos arany trón, óriási kincsek felhalmozása, gyermekrabszolgaság, pedofília és még súlyosabb bűnök lengik körül évszázadok óta Isten földi helytartójának székhelyét. Hol van már a keresztényi alázat? Az a kinyilatkoztatás, hogy Isten szent ege alatt is lehet Istenhez szólni, hogy nem kellenek bálványok és szobrok. Emlékszem, 2006-ban, amikor a rendőri könnygáztól alig láttunk, volt, aki téglával verte a Bazilika ajtaját, hogy a nőket és a gyermekeket engedjék be, de a kapuk nem nyíltak ki, csak a rácsok mögé lehetett behúzódni.

Jaj Istenem, de szeretek halózni…
Immár hangyányi kétségem sincs a felől, hogy amíg az agysejt pusztító „show bizniszben” az ózdi műmájer a VV. Majka, a harsány kancigány Győzike és az aranytorkú Fásy Ádám vitte el a pálmát, addig a politika sötét világában a Jakab Putyi és a rezsi biztos Németh Szilárd teszi ugyanezt. Ezúttal egy nagyon vastag fába vágom a szekercémet, ugyanis az alábbiakban ez utóbbi csókával kívánok foglalkozni kicsinykét.