Szolgálnak és védenek?

A Bűnvadászok színre lépésekor már sejteni lehetett, hogy a
hatalom nem fogja sokáig hagyni „igazságosztó” akciójukat.
Hiszen a hatalom és az őket kiszolgálók is abból húzzák le az
igazi hasznot, hogy mindig vannak, akik nem az egyenes utat
járják. A kis piti tolvajok, bűnözők így, ahogy a Bűnvadászok
is szembesítik vele a hatalmat, a profi maffiózók pedig úgy,
ahogy azt a végrehajtó felső vezetése tette – teszi? – ma is.
Mindegyik helyzetben egyetlen nap alatt rendet lehetne
teremteni. Nem is kellene más hozzá, csupán a törvény
betartása, ám ez az, ami sokaknak nem kifizetődő.
Kukkantsunk be ismét a Bűnvadászok egyik közelmúltbeli
akciójába, ahol fekete-fehéren bizonyosságot kaphatunk arról,
hogy miért nincs rend Hazánkban, s arról is, ami a Pintér-féle
rendőrség berkein belül folyamatosan zajlik. Kiket is
védenek? Hogy is szól az a kormányprogram, hogy zéró
toleranciát hirdetnek a kábítószeres maffia minden
érintettjének. Nos, ez jelenleg a gyakorlatban úgy zajlik, hogy
akik rámutatnak a valós helyzetre, azokat igyekeznek
elhallgattatni, mert ugye, amiről nem beszélnek, az nincs is.
Ők nem ismerik Morus Tamás örök igazságát hirdető tézisét:
„Az igazság akkor is igazság, ha senki nincs, aki kimondja”!
Nos, lássuk tehát, mi is történt a Bűnvadászok legutóbbi
akciójakor: „Sürgős üzenetet kapott a Bűnvadászok
akciócsoportja a főváros XIX. kerületéből, Kispestről.
Petrovicsné Nagy Mariann egy jólelkű édesanya súlyos és
elmérgesedett helyzetbe került a családjával. Zűrös alakok
több mint másfél éve bitorolják Mariannék családi házának
egy részét, rezsit pedig soha nem fizettek.

A Bűnvadászok csapata pedig Kispestre sietett, hogy
mihamarább segítsen a bajbajutott családon. A semmiféle
jogcímmel nem rendelkező házfoglalók két évvel ezelőtt
elsőre még normálisnak tűntek, mint kisgyermekes család, de
aztán elszabadult a pokol. Drog, alkoholizmus, idegbaj…
kihasználták Mariann jószívűségét és mostanra már be sem
engedik őt a saját házába. Sőt, a lakásbitorló páros férfi tagja
már rá is támadt. Ráadásul brutális mértékű közüzemi tartozást
halmoztak fel. A rendőrség minden esetben hatástalannak
bizonyult. Így ez a feladat is a Bűnvadászokra várt.
-A Bűnvadászok teljes csapata nagyon a szívén viseli a Te
ügyedet – érvelt Bartal András a kis csapat vezetője
ideérkezésük okán.
-Egy totál reménytelen helyzetben nagyon köszönöm, hogy
eljöttetek segíteni, mert az egész család már teljesen ki van
borulva a történtek miatt. Közel két éve beengedtünk egy
látszólag nagyon aranyosnak tűnő családot, a kislányuk
valóban tündéri. Mi imádjuk a gyermekeket és úgy gondoltuk,
hogy egymásnak tudunk segíteni. Megbeszéltük, hogy
megjavítják a garázst a kerítést, beszállnak a rezsibe, valóban
úgy, mint egy család, hogy mindenkinek jó legyen. Ehhez
képest még a füvet sem nyírták le, pedig a fűnyíró is ott van a
kamrába, ahová már be sem engednek. Kizártak bennünket a
saját otthonunkból. A víz- és gázórást is csak rendőrségi
fenyegetéssel voltak hajlandók beengedni. Úgy veszik, mintha
ez a saját tulajdonuk volna. Lopják a tulajdonunkat, sok
minden eltűnt már. Drogosok ki-bemászkálnak hozzájuk.
Kérdeztem is, hogy a kislányuk miatt hogy engedhetik ezt
meg. Előző nyáron az asszony vonatsínre feküdt a kislányával,
így akart öngyilkos lenni. A rendőrség engem kérdezgetett,
hogy mit tudok róla, de nem akartam belefolyni a vitáikba,

viszont azt mindenki látta, tudta, hogy kábítószert
fogyasztanak.
Bartal András afelől érdeklődött, hogy mit tett a rendőrség
velük szemben, mivel tavaly már megállapították, hogy
magánlaksértést követtek el.
-Eszük ágában sincs, hogy elköltözzenek – jött a válasz. –
Miután a férfi többször megfenyegetett, már nem is mertem a
közelükbe menni. Egy ilyen alkalomkor a lányom kihívta a
rendőrséget, akik felszólították, hogy távozzanak, de azon
kívül, hogy bennünket szidalmaztak, semmi érdemi nem
történt. Azóta irgalmatlan adósságot is felhalmoztak. Eddig a
kislányuk miatt tűrtünk, úgy voltunk vele, hogy neki még
rosszabb lenne, ha kitennék innen, de hát ez a végtelenségig
nem mehet. (Mariann egyébként az óvodában is elmondta,
milyen körülmények között él a kislány, de hivatalosan senki
sem törődött vele.)A sok tartozást még össze is dobta a család,
hogy a kislány miatt ne kerüljenek utcára. Akkor arra kértem
őket, hogy amiben tudnak, segítsenek, de meg sem mozdultak.
A nő egész nap otthon fekszik részegen. A nő anyukája azt
mondta, hogy a férfi soha nem is dolgozott, folyamatosan
drogozik. Csak azt nem tudni, miből, mert sehol nem
dolgoznak, nincs keresetük, a nap jó részét otthon töltik.
Bartal András meg is állapította, hogy vannak családok, akik a
gyermekeik mögé bújnak és biztonságként tartják maguk előtt.
A három gyermekes, öt unokás Mariann felvetette, hogy mára
már horribilis közüzemi számlákat halmoztak fel ismét, és ez
már a családjuk rovására ment, tehát ezért sem tudják tovább
felvállalni a lakásbiztosítást. Rövid egyeztetés után a
Bűnvadászok Mariannal együtt a helyszínre indultak. A
lakásba belépve senkit nem találtak ott, meg is jegyezték, hogy
a Bűnvadászok érkezésének hírére kereket oldottak. Hátra

hagyva több mázsányi szemetet, köztük drogos ampullákat,
fecskendőket, cigarettákat és óriási bűzt, amit egy ilyen
bűntanya csak árasztani tud.
Ezután kihívták a rendőrséget, hogy minden törvényt betartva
dokumentálják a történteket. A tulajdonos telefonban
elmondta, hogy ez egy drogtanya volt, ennek a szaga érezhető
az egész lakásban. Az ügyeletes rendőr a telefonban elmondta,
hogy a rendőrséggel sokra nem fognak menni, de azért amint
tudnak, kiérkeznek. A rendőrök miután megérkeztek, Mariann
szembesítette őket a lakásban uralkodó helyzettel. A
házigazda által többször hivatalosan felszólított, majd a
rendőrség által hozott lakáselhagyási határozat ellenére sem
tudták kirakni az alkoholista, drogos párt a bérleményből,
amiért már hosszú ideje egy fillért sem fizetnek.
Időközben helyszínelők is érkeztek, szemrevételezni a lakást.
Feltűnő volt, hogy még a gyermekjátékok között is
gyógyszerek és különféle drogra utaló eszközök hevertek. A
rendőrök, miután elvégezték feladatukat, távoztak a
helyszínről, a Bűnvadászok pedig a kapuba új zárat szereltek,
hogy le tudják zárni az ingatlant. Kint az utcán várták a
nyomozóhatóságot, hogy a bent lévő eszközöket elszállítsák.
A fejlemények azonban egészen másként alakultak. Mikor
már azt gondolták, hogy rendeződni fog ez az ügy, szervezték
a nyomozók munkája után a szemételszállítást, amikor
megérkezett a pár nőtagja, láthatóan most is bódult állapotban.
Telefonjával elkezdte hívogatni az ismerőseit, miközben a
járdáról lelépve az arra haladó autók között imbolyogva a
rokonságot arról tájékoztatta, hogy nem kell jönniük, már
jönnek a rendőrök.
Eközben a Bűnvadászok megkérdezték tőle, hogy az öt éves
kislányát miért tartja ilyen körülmények között, mire ő
elmondta, hogy a gyerek nem is itt lakik. Amikor pedig

drogosnak nevezték, kikérte magának, hogy ő nem drogozik.
A karján lévő nyomok pedig egyértelműen erre utalnak, amit ő
azzal hárított el, hogy a rendőrök csinálták ezt vele. A bódult
állapotban lévő nő által kihívott rendőrök ténykedéséről szólva
a Bűnvadászok elmondták, hogy baljós világ felé haladnak az
események, ahol a rendetlenség és a bűnözői létforma tort
ülhet az igazság és a tisztesség felett.
Ezúttal a bódult nő hívására egy törzszászlós érkezett, akiknek
elmondta, hogy tavaly októberben garázdaság miatt a
rendőrök már bevitték a rendőrkapitányságra. A törzszászló
pedig szemmel láthatóan megsajnálta a lakásbitorlót, mintha
vérszemet kapott volna, elszabadult hajóágyúhoz hasonló
intézkedésbe kezdett. Vita alakult ki abból, hogy a
Bűnvadászok nem akarták visszaengedni az ingyen élő
lakásbitorló személyt, akinek semmilyen irata sem volt az ott
tartózkodásra. A törzszászló ekkor felszólította a
Bűnvadászokat, hogy a hölgy életvitelszerűen itt lakik, és ha
nem engedik őt vissza a lakásba, akkor kihívja rájuk a
készenlétiseket, őket pedig előállítják. Az ügyeletre
betelefonált a törzszászló valótlan tény állított: – akadályozzák
az intézkedését -, holott nem erről volt szó, csupán arról, hogy
a drogos kinézetű nőt nem engedik vissza a jogtalanul bitorolt
lakásba. Majd azt állítva, hogy házkutatási parancsa van – ezt
írásban nem mutatta be – a lakásbitorló nőt erőszakkal behúzta
az ingatlanba, mondván, hogy ő törvényesen tartózkodik ott.
Érdekes módon gyanúsan hamar, mindössze két perccel a
telefonhívást követően kiérkeztek a készenlétisek. A
Bűnvadászok feltételezése szerint lehet, hogy már a közeli
utcában várták a fejleményeket. Az egyértelműen érződött,
hogy céltudatosan a Bűnvadászok ellen jöttek, mint akiket
szándékosan rájuk küldtek.

El is kezdték igazoltatni a Bűnvadászokat. A törzszászlós
pedig mind a Bűnvadászokat, mind az ingatlan tulajdonosát
felszólította a távozásra, s elmondta, – vagy inkább üvöltötte -,
hogy nem dönthetik el, ki tartózkodhat a lakásban. Fel is
szólította az ingatlan tulajdonosát, hogy ha nem hagyja el a
helyszínt, testi kényszert alkalmazva távolíttatja el. Bartal
Andrásék hiába érveltek, hogy a tulajdonosnak joga az itt
tartózkodás, amit a törzszászlós felülbírált, hiába volt ott már a
korábbi rendőrségi határozat is, hogy a drogosoknak innen
távozniuk kell. Majd a törzszászló még azt is felülírta, hogy a
magántulajdont a fővárosi bíróság fogja megállapítani, mivel a
jelenlegi normakontroll alapján a lakásbitorló joga eldönteni,
hogy bejön-e ide vagy sem. A rendőrségnek az a joga, hogy
végrehajtsa a bírósági döntést. (Érdekes, a devizahitelesek
esetében soha nem ragaszkodtak a jogerős bírói döntéshez, s
egyszer sem mondták ki, hogy a „normakontroll” alapján aki
bent tartózkodik a lakásban, övé az elsőbbség!) Ezt követően a
folyamatos telefonegyeztetés alapján a rendőrök kivezették
Bartal Andrást is, a tulajdonost is és a kamerával dolgozó
csoporttagot. Valószínűleg fentről kézivezérelt
cselekményekre utalva a Bűnvadászok most jobbnak látták, ha
nem mérgesedik el a helyzet még jobban, ezért kijöttek a
lakásból. Itt egyértelműen kirajzolódott, hogy a rendőrség az
illegális lakásfoglalót védi, míg a jogos tulajdonost és a jogos
bérlőt – ez esetben Bartal Andrást – meghurcolja.
Ebben az esetben a törzszászlós – nyilvánvalóan felsőbb
utasításra – a rendőrséget bűnőrségre fokozta le, mivel a
tulajdonosra rendőri segédlettel rákényszeríti a lakásfoglalót,
akinek már semmi joga sem volt itt tartózkodni. Ezután a
mocskos, fertőző konyhában több mint egy órahosszát
várakoztatta a Bűnvadászokat és a tulajdonost, miközben
folyamatosan telefonált. Aztán elmondta, hogy azért beszélt
ilyen sokáig a telefonján, mert igen magas helyről

telefonáltak, akikkel egyeztetett. Már este 8 óra is elmúlt,
amikor a rend –bűn – őrei úgy döntöttek, hogy a tulajdonossal
együtt valamennyiüket előállították, a saját tulajdonból,
magánterületről. Mindezt tették úgy, hogy a lakásban több
doboznyi marihuánát és egyéb eszközöket találtak. A
Bűnvadászokat 12 órán át tartották fogva és rabosították is
őket.
Az esetet követően Bartal András bemutatott egy azonnal
megfogalmazott határozatot, mely szerint szabálysértési
eljárást kezdeményeztek ellene. Majd megérkezett az újabb
irat is, amely alapján csoportosan elkövetett magánlaksértésért
kell az i-gazságszolgák előtt felelniük. Felháborítónak tartja
azt az intézkedést és azt a rendőri terrort, amit ellenük
elkövettek, amelyet a hatalom előkészített. Ki kell mondani –
hangsúlyozta -, hogy egy újfajta kommunizmust építenek ki,
mert azt tálalják, hogy a magántulajdon sérthetetlenségét, a
magántulajdon szentségét igenis a rendőrség saját eszközei
alapján akarja kézben tartani.
A háztulajdonos, Mariann telefonon arról tájékoztatta a
Bűnvadászokat, hogy a rendőrség a kicserélt zár kulcsait is
elvette tőle úgy, hogy ő nem kapott belőle, tehát be sem léphet
a házába. Ez várható volt abból is, ahogy a rendőrök
helyszíneltek, hiszen sem drogkereső kutyát nem hoztak, sem
egyéb műszerekkel nem vizsgálták át az épületet, ahová sokan
jártak be drogozni, tehát bizonyára a „megtalált” két doboznál
lényegesen több szer volt az ingatlanban. Amikor pedig őt is
előállították, a mosdóban a rendőr szeme láttára rugdosta meg
őt az önkényes lakásfoglaló és ezt nem voltak hajlandók
jegyzőkönyvezni. Ez már tiszta vadnyugat.
A Bűnvadászok értékelése szerint nagyon úgy néz ki, hogy a
rendőrség hatáskör túllépéssel elkövetett hivatali visszaélés
bűntettét követhette el, amikor felsőbb, belügyi utasításra

magánterületen nagy erővel lépett fel a tulajdonossal és a
Bűnvadászokkal szemben.. Egyértelműen látható, hogy a
hatalom mindig azokkal szemben intézkedik keményen, akik a
törvényeket betartva megpróbálják helyreállítani a rendet.
Mivel a két hét már tizenöt éve letelt. De legalább
megismerhettük a törzszászlóst, a zéró-tolerancia bajnokát.
Bartal András úgy összegezte az eseményeket, hogy amikor az
operatőrüket is előállították, a még egy ideig forgó kamera az
épületből kilépve már a napfényt mutatta. A Reményt, aminek
az oldalán már a Bűnvadászok is küzdenek az elesettekért, a
megkárosítottakért. Azokért, akiket kihasználnak, akik félnek,
akiket hülyének néz a rendőrség. Vagy akiket fenyegetnek
aljas bűnözők. Hogy mért folytatjuk a küzdelmet? Egyszerű.
Az Igazságért és a Rendért. Egy normális, élhető
Magyarországért, ahol a tisztességes magyarokat megvédik, a
bűnözőket pedig börtönbe zárják.
Aki beszállna a benzinköltségbe, hogy minél több helyszínre
eljuthassanak, ezáltal támogatják a Bűnvadászok küzdelmét,
akkor az alábbi bankszámlaszámon megtehetik ezt:11733137-
23380286
/Lejegyezte: R.M./