„Aktákba írják, miről álmodoztam
s azt is, ki érti meg”

Jerikó falai mikor omlanak le? – tehetnénk fel a kérdés, de ettől a grémiumtól, amely az elmúlt évtizedek során teljesen kifosztotta a magyar gazdaságot, őszinte választ nem kaphatunk. Akkor, amikor valaki 500 milliárd forintot csak úgy eltüntet, és mégis futni hagyják, megmagyarázva a megmagyarázhatatlant; az alapítványba kimenekített összeget már nem lehet visszaszerezni, egyre nyíltabban érzékelhető, hogy holló a hollónak nem vájja ki a szemét. Amikor Csányi helyett a fia, Matolcsy helyett szintén a fia teszi rá a kezét a pénznyerő-pénznyelő automatára, talán ideje volna felébredni. Az úgynevezett devizaügylet – magyarán devizának álcázott kifosztásunk miatt 2 millió honfitársunk hagyta el a hazáját, s keresett nyugaton életteret magának, vajon még meddig hallgatnak erről is? Az egész deviza”bizniszt” az első Orbán-kormány indította útjára, s hiába hazudják utólag, hogy nem tudták, miről van szó, azért a visszatérésük után sem tartották fontosnak, hogy leállítsák a tolvajlást. A folyton éhes szabadkőműves bankárkaszt még nem lakott eléggé jól, még mindig volt, mit elvenni a dolgos-szorgos néptől, hát ők is mosták kezüket. Közben megépültek a százmilliárdos luxusbirodalmak, Szaúd-Arábiától végig a keleti kurzusokon át a manhattani „adóparadicsomig” fellelhetők a magyar kisemmizettek forintjai, amelyek miatt több ezren lettek öngyilkosok, több százezer gyermek sorsát nyomorították meg és több millió család életét mind a mai napig beárnyékolja mocskos tettük. Ismert a mondás: „Egy a kuckó a kemencével” – bizony családilag, érdekeltségi kapcsolatokon át csupán kifelé számított az, hogy ki melyik „oldalra” sorolható, hiszen a háttérben valamennyien együtt mutyiztak. Legfeljebb akkor tört ki némi vihar a biliben, ha valaki nagyobbat kaszált, mint amire a másik fél számított. Az elmúlt harminc év úgymond nagy lebukásai is csak azért törtek felszínre, mert a Cosa-nostra sem tűri, ha valaki kijátssza őket, de azért beláthatjuk azt is, hogy „rendteremtés”, „elszámoltatás” csak egy bizonyos szintig engedélyezett. Vannak érinthetetlenek és még azokon felül is. Elég, ha csupán néhány „kis halat” említünk: Miért nincs még börtönben a végrehajtó maffia valamennyi érintettje, teljes vagyonelkobzás mellett? Miért, hogy az őket fedező államtitkár szabadon sétálhat ki-be az országból? Vannak, akik még emlékeznek a számlagyárosnak nevezett Kulcsár Attilára, akinek addig húzták-vonták a perét, amíg végül is elévült és bizonyítottan 40 milliárdnál is több volt a kár, amit okozott, mégis futni hagyták, a lopott pénzével együtt. A nyomozást akkor hagyták abba, amikor már egyesek jelezték, hogy igen magas szálakig elér, hát gyorsan elhallgattatták a számlagyár még érintett károsultjait. Vajon Völner kiket fedez? – tehetjük fel a költői kérést, de akár tovább is mehetünk: Rogán, Pintér és társai hol vannak? A Matolcsy klán kinek tejel? Hiszen mint a globalisták királyai, apáról fiúra száll itt is az „állami” pozíció. Való igaz a mondás, hogy lopni csak igen sokat szabad, ha nem akarsz lebukni. Hát ezek, mind-mind egy tőről fakadó bűnözők, kifosztották az országot, eladták, ami mozdítható volt, s most kölcsönösen azon „munkálkodnak”, hogy a lelkeket is dobra verve összeugrasszák a nemzet még meglévő tartóoszlopait. Ezek családilag, haverilag – mert ezen a szinten már nincs barátság – együtt kvaterkáznak, csak a sok becsapott, megtévesztett, hamis ígéretekkel és illúziókkal fogottakat hitegetik még most is azzal, hogy az a másik az okozója minden rossznak. S ez harmincöt éve zajlik, és még mindig van, aki hisz bennük. A covid-gyilkosság nem volt elég példa arra, hogy mindent megtehetnek velünk? Amikor már egyre több országban zajlanak a védőoltásnak álcázott népirtás miatti perek, idehaza még mindig újabb és újabb oltásokkal akarják ritkítani a nemzetet! S ha a nemzet nem ébred fel Csipkerózsika álmából, bizony az alkotmányunk törvénytelen lenullázása után még az ötvenes évek szájkosár- és ellenségkereső perei is visszatérhetnek. Ha hagyjuk, megérdemeljük, hiszen utólagosan már meg nem történté tenni a sok gazemberséget nem lehet.

Rozgics Mária