Bűn az élet

A nálunk mindig is szép számmal tenyésző belpesti és luxus hegyvidéki hivatásos forradalmárjaink bizonyára fejben kiszámolták már kb. mennyi Júdás pénzből csúsznak majd le a globál maffia érdekeit szolgáló tevékenységük külföldi finanszírozásának tilalma miatt. Hát, a mai elszabadult hakni árakat elnézve, tényleg nem irigylem őket.

Talán ezért érintette meg olyan mélyen a lelkemet a Pottyondi Edina nevű „színművésznő” minapi epeömlése, amikor a lelkében dúló világfájdalmát közkinccsé tette, továbbá a nyomaték kedvéért mintegy mellékesen bejelentette, hogy lőni is tanul szorgalmasan. Figyelembe véve a folyamatosan depresszióra hajló lelki- és elmeállapotát, nekem valahogy nem tűnik túl jó ötletnek, hogy éles stukker kerül a párnás kis kacsójába, de bizonyára csak a hasonló mentalitású I. Zámbó Jimmy király tragikus sorsa jutott erről az eszembe és ezért látok ennyire setéten. Szóval, örökké depis hősnőnk elképzelte, hogy ő rá is könyörtelenül lesújt a fasiszta Orbán diktatúra ökle és ő, mint egyszemélyes intézmény mindenféle retorzióknak lesz kitéve, beleértve a rettenetes éhhalál veszélyét is –, persze. Pedig én eddig azt hittem, hogy ő is csak egy reménytelenül frusztrált boldogtalan femina a sok közül, aki a fanyar humorba csomagolt aranyköpéseit rendszeresen az interneten és a stand-upos haknikon árulja jó pénzért, miközben az őrület lobog a szemében. Amin a hasonlóan Orbán gyűlölő liberális célközönsége mindig jókat derül és boldogan kifizeti a borsos belépti díjat, ill. buzgón lájkolja a videóit. Minden esetre, azt simán el tudom képzelni, hogy egykori élete párja, a hasonlóan vaddisznó természetű Puzsér Robi tette ennyire gajra a roppant érzékeny lelkű „művésznő” idegeit, amit csórikám valószínűleg már sosem fog kiheverni. Azt viszont álmomban sem gondoltam volna, hogy ő is külföldről van finanszírozva, pedig ezzel a ragyogó tehetséggel már rég a Nemzet Színészei közt lenne a helye, minimum egy zsíros Kossuth-díjjal megfejelve. A lényeg, hogy a hisztérika Honthy Hanna méltó utódjának anyagi érdekei ezután sem fognak csorbulni, amit persze ő is pontosan tud, csak kurvára szeret hisztizni. Minden esetre, azt a lövészet dogot kétszer is megemlíti, hát egy ilyen búcsúlevél félében, amelyben a külföldre menekülés szándékával is megfenyeget minket. Szóval, nem jó jel ez nekünk, nagyon rosszat érzek! Művészet pártoló magyar ember lévén, csak úgy vigasztalásképpen szeretném halkan megjegyezni, hogy a gnóm Róth Manó judeo-bolsevik rémuralma alatt az emberek több év internálás és pár év ávéhás kínvallatás után is, sokkal pozitívabban álltak az élethez, mint ez a magánéleti csődjében és depressziójában fuldokló belpesti liberális értelmiségi. De, a nyakamat rá, hogy az ő üldözöttként emlegetett sváb felmenői is sokkal életigenlőbbek voltak nála, különben most nem vernyákolhatna itt. És, ha már itt tartok, gondolom nem csak nekem tűnt föl, hogy mostanában egyre több dúsgazdag média celeb és sorozatbohóc árul tömény depressziót politikai humor címén, mivel valódi tehetség és munka nélkül is ragyogóan meg lehet élni belőle. Én jómagam is nem eggyel találkoztam már életem során, és bizton mondhatom, hogy tényleg olyan szinten nyomorognak ebben a nyavalyás balkáni diktatúrában, hogy szinte mindegyikük emeletes német terepjáróval hasít és ehhez mérten kellően el is van ájulva önmagától. Ilyenkor jut eszembe az akkor már súlyos beteg Antal Imre, a Tordy Géza, a Melis Gyuri bácsi, a Koós Jani, a Ruttkay Évike, a Gobbi Hilda és a Józsa Imi csodálkozó hálás tekintete, amikor a munkahelyemre betérve, kellő hódolattal és tisztelettel üdvözöltem őket! Sajnos velük együtt tűnik el az életünkből a valódi művészet és az emberi nagyság is. Magyarul, így múlik el a világ dicsősége. (Sic transit gloria mundi.)

Szóval, fura egy műfaj ez, elég csak rápillantani a mai elkeserítően gyatra felhozatalra. Tudom, hogy sokaknál kihúzom most a gyufát, de aki a gengszterváltás után végig követte a drága-jó Hofi Géza drámai elbunkósodását, ill., ha a cenzúrázatlan kalóz felvételeit meghallgatja az 1989 előtti időkből, az tudja, hogy a Géza is egy full rasszista, hímsoviniszta, magát értelmiséginek és felsőbbrendűnek képzelő, de roppant tehetséges proli volt csupán, aki két őt ajnározó rendszerben is el tudta adni magát üldözöttnek. Mondjuk, mindkét rendszerben ugyan az a héber gyökerű párt elit istenítette, amely most az Edina-féléket is. Ám, a bazi nagy különbség köztük az, hogy a Géza bátyánk valóban egy páratlan tehetségű zseni volt a maga nemében, aki még a legszürkébb és a legkilátástalanabb proli hétköznapokba is képes volt jó kedvet és vidámságot csempészni, merthogy az volt a pártutasítás. Azt most hagyjuk, hogy emellett ő is vígan együtt vadászgatott és tivornyázott a Bástya elvtársékkal és tejben-vajban fürdött, meg hogy nyugat-német luxus Mercivel furikázott, hiszen ezen a szinten ez volt az alap –, már akkor is. Ennek ellenére, nem véletlen, hogy szinte mindannyian hálás szeretettel és tisztelettel gondolunk rá. Nem úgy a mostani önjelölt „művész” generációra, amelynek a luxusban hempergő vadliberális része marha sok pénzért kizárólag arra van szakosodva, hogy minden létező csövön zúdítja ránk a nyomasztó depressziót, a sárga irigységet és a rosszkedvet. Nem csoda hát, hogy a nagy nekibuzdulásban teljesen elfelejtenek tejjel-mézzel folyó Kánaánt ígérni nekünk. Ami érthető is, hiszen az örökké boldogtalan vélemény vezérek többsége azt hiszi, hogy a depresszió az emberi élet alapállapota, amiből nem lehet csak úgy kimaradni. Egészen hihetetlen mennyi pénz van ebben és/hogy rengeteg pénzért mennyien hajlandóak folyton rosszkedvűek, bumfordik és frusztráltak lenni. Mondjuk, én velem már nem tud ez a fajta nagyon kicseszni, mert én messzire elkerülöm az ilyeneket és önvédelem gyanánt, inkább felütök egy jó könyvet, régi jó zenéket hallgatok, vagy természetfilmeket nézek. Na, de mindegy is, hiszen az a lényeg, hogy néhány száz, vagy ezer munkakerülő, nyikhaj senkiházi (humorzsák) piszkosul jól meg tud élni belőle, miközben az elképesztően gazdag pszichopata gazdáiknak ez csak holmi aprópénzbe kerül. Elvégre, csak az a fontos, hogy lehetőleg minél több magyar ember időnap előtt patkoljon el, a testét-lelkét fölemésztő folyamatos depresszióba meg az idegbajba. Az egyébként mai mércével aránylag tényleg tehetséges és jobb sorsra érdemes Edina is csak egy ostoba áldozata és eszköze ennek az ördögi globális összeesküvésnek, bármilyen furcsán is hangzik. Hiszen az ő állítólagos állandó depresszióját és annak ránk okádását is valahonnan, valakik vastagon pénzelik. Tehát, konkrétan ebből él a lelkem. Az agresszíven hatalomra törő mai Lenin fiúkra és lányokra persze sokkal több gempa jut nyugatról, de az ő beluga kaviáros-lazacos szendvicseikből jut bőven Edinának és a hozzá hasonló méltatlanul mellőzött csepűrágóknak is.

Elvégre, a kő kemény gátlástalan szabad rablásra szakosodott NER-maffiához hasonlóan ők is véd- és dacszövetségben vannak egymással. Persze, van, aki merő hatalomvágyból, karrierizmusból és beteges pénzéhségből van benne a buliban, míg mások tényleg ennyire elcseszett életűek, mint Edina. Mondjuk, sukár hősnőnk csak egy ma született szelíd őzike az Aranyossy Péter nev rémesen pösze „pályatársához” képest, aki meg egy élő TV-műsorban konkrétan arról sopánkodott, hogy a saját édesszüléje miért nem kapott föl magára egy Közel-Keleten roppant divatos robbanó lajbit, amikor egész véletlenül összefutott a pokolra való Orbán basival! Magyarul, még a saját édes mamáját is boldogan a muzulmán mártír nők paradicsomába küldené, csak vele együtt pusztuljon a gyűlölt köpcös zsarnok is! Na, ilyen szinten full gátlástalan, nyomorult szarházi gazemberek ezek, akik még ezt is simán megússzák, mint anno a pállott szájú Kohn Béla és askenázi terrorista pribékjei. Mondjuk, szó se róla, egyre többünknek szintén torkig elegünk van már ebből a képmutató úrhatnám tolvaj bandából, csak valahogy nekünk soha nem jut eszünkbe ilyesmi, de nem is élünk meg ilyen jól belőle. Talán azért, mert minket nem bicskával kereszteltek, hanem jófajta magyar szentölt vízzel.       Horváth András