Mindhalálig BAUMAG?

Pontosan 30 éve, hogy a rendszerváltásnak mondott időszak első nagy létszámot érintő szélhámossági akciója, a BAUMAG útnak indult. Ekkor már túl volt az épp, hogy ocsúdozó társadalom a kárpótlási jegyek mocskos pénzlenyúlásain, már útjára indult Tribuszerné pilótajátéka, túl voltak a paprika-hamisításokon és az olajszőkítés sok milliárdos ügylete is bekopogtatott az ajtón. A pénzügyi világ hátterében már készítették elő a különféle befektetési ügyleteket, így a Quaesztort, a Buda Casch-t és más brókerbotrányokat.

A lakosságra a bécsi cukrászda vásárlásának mézesmadzagával egyúttal rászabadították a sok-sok szerencselovagot, akik elsősorban az úgymond „kisemberek” megtakarításait fölözték le, s tűntették el, szinte büntetlenül. Mert az ellopott milliárdok ügyében ugyan néhány palimadár rács mögé került, de az igazi kolomposok mindvégig a háttérben maradtak.

A BAUMAG azért is nevezhető állatorvosi lónak, mert ebben a botrányos pénzlenyúlásban minden és mindennek az ellenkezője is előfordult. 1995. márciusában, amikor Balázs László és dr. Ábrók László előrukkoltak egy megalapítandó szövetkezettel, feltehetően eleve csalásra, a jóhiszemű szövetkezeti üzletrészbe beszállók naivitására alapoztak, de, hogy sokmilliárdos ügyletüket véghezvihessék, kellett bizonyos hátszél vagy legalább is az útjukat egyengető keresztapa vagy keresztanya. Mert tucatnyi pont volt, ahol a törvényi paragrafusokban elbukhattak volna, de ők minden akadályt simán vettek és üzletelhettek egészen addig, amíg a hasznot lefölöző háttérben meglapuló egyének le nem húzták a rolót és őrizetbe nem vetették a szervezőket. Az senkit sem zavart, hogy a BAUMAG eleve 30%-os adóvisszaigénylésre és értéktelen papírfecnik értékesítésére alakult. Hogy a szövetkezet üzletrészei után kamatot nem fizethet, ennek ellenére kivetették az adót a kamatokra, amely összeg szintén sok milliárdot jelentett. Ha be is fizették a költségvetésbe, onnan kivették, mert jogtalanul lett beszedve, de hogy a Horn – majd az első Fidesz-kormány idején ezt az összeget kik és milyen módon tették zsebre, erről sem szólt a pénzügyi felügyelet. Talán még emlékeznek rá, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete egyik vezetőjét, Szász Károlyt ismeretlen személyek megtámadták. Szinte naponta lehetett hallani a médiában, hogy már tíz napja… már száz napja, hogy megverték Szász Károlyt és nincs meg a tettes… Talán éppen azok vettek elégtételt, akik rádöbbentek, hogy mennyire át lettek lapátolva és bíztak abban, hogy az új kormány leleplezi a tetteseket és visszakapják a pénzüket? Egy érdekesség még felbukkant a PSZÁF vezérről: a rendőrség azzal gyanúsította, hogy 2000-2001-ben vezetése alatt a PSZÁF olyan szerződésekért fizetett ki pénzt, amelyek mögött teljesítés nem állt. A nyomozók szerint ez csalás, hűtlen kezelés gyanúját veti fel. EZEK után ismét csak felmerül a kérdés: vajon a BAUMAG miért nem lett átvilágítva?

Sokan ma már úgy vélik, hogy minden elévült és minek bolygatni azt, ami eleve reménytelen. Azért vannak, akik úgy ítélik meg, hogy az állami felelősség bizonyításával nem évülhet el ez az óriási csalás és igenis kártalanítani kell a rászedetteket. S, ha már ennyien megszenvedték a történteket, ha semmi más lehetőségük nem maradt, akkor legalább nevezzék nevén mindazokat, akik felsőbb utasításra, hozzá nem értésük okán vagy nyerészkedési vágytól hajtva félrefordították a fejüket, becsukták a szemüket, befogták a fülüket, szájukat akkor, amikor szólniuk, cselekedniük kellett volna. Mennyi emberi tragédiát előzhettek volna meg!

Próbáljuk meg ismét kibogozni a szálakat, amelyeket még harminc év után is tovább gombolyítanak. Kezdve azzal, hogy 1995. márciusában eleve megtévesztő hirdetéseket jelentettek meg különféle sajtóorgánumoknál, 36-38%-os kamatot ígértek a Baumag üzletrészek vásárlóinak, amely a pénzintézetek által nyújtott banki kamathoz /2-3%) viszonyítva jelentős megtakarításnak számíthatott volna. Megfejelve a nagy értékű adókedvezménnyel, ugyanis az újsághirdetések arról is szóltak, hogy nem csupán magas kamatot ígértek, de 30% adókedvezményt is mindazoknak, akik év végéig üzletrészt vásárolnak. A mesés haszon reményében nem csoda, ha könnyűszerrel értékesítették az üzletrész jegyeket, pillanatok alatt sokmilliós bevételre tettek szert a szövetkezet vezetői.

Az senkinek sem tűnt fel, hogy a Cégbíróságra bejelentkező szövetkezetet még nem jegyzik be csupán elbírálás alatt áll –, ennek ellenére néhány hónapon belül a kezdeti 70.000 Ft-os jegyzett tőkét május 15-ig a fiktív üzletrészekkel ugyancsak felturbózták. Az 511 fiktív üzletrészt vásárló a fiktív adókedvezményre szókló adóigazolással a költségvetésnek több mint 100 millió Ft. kárt okozott. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a hatályos törvény szerint a be nem jegyzett szövetkezet törvényt sértett azáltal, hogy üzletrészt értékesített. Senki nem kérdezett rá, hogy az alaptőkét hogyan turbózták fel 307 millió forintra, ha gyakorlatilag még nem is működhetnének engedély nélkül.

Egyetlen felügyeleti szerv sem találja gyanúsnak üzletelésüket, adókedvezményt hirdető ügyködésüket?! Holott az akkori sajtók tele voltak hirdetéseikkel.

Érdekes módon a Pest megyei Cégbíróság akkori vezetője, Lantosné dr. Gál Ilona, aki a cégbejegyzést hivatott elvégezni, vajon miért várt márciustól decemberig a bejegyzéssel, amikor általában 30 nap alatt szokták elvégezni azt. Nem zavarta az sem, hogy törvénytelen pénzügyi tranzakciókat hajt végre a BAUMAG. A rögzített irat szerint csupán tájékozódni kívánt a szövetkezet ténykedéséről ezért hívatta be a Baumag vezetőjég és jogászát, pedig tisztában kellett lennie azzal a jogszabályi előírással is, hogy bejegyzés alatt álló szervezet vezetőivel nem lehet személyesen egyeztetést folytatni. De ha már bekérette Balázs Lászlóékat, ott, azonnal büntetőfeljelentést is kellett volna tennie, hiszen kiderült, hogy a be nem jegyzett szövetkezet üzletrészeit árusítják, ilyen apróságokra ugyan ki figyelt volna, amikor sokmilliárdos üzlet volt kilátásba helyezve. Holott, ha akkor azonnali hatállyal felfüggeszti a még be sem jegyzett szövetkezet működését és büntetőeljárást kezdeményez a fiktív üzletrészek árusításáért, az ezzel való adócsökkentés miatt, akkor lényegesen kevesebb kárt okozhatott volna a bűnbanda. Hiszen, mire végre eljutottak odáig, hogy felfüggesztik a tevékenységüket, már 41 milliárdot is meghaladta a károkozásuk és a becsapottak létszáma megközelítette a 30 ezret. A törvénytelen adó-visszaigényléssel pedig az állami költségvetésnek okoztak 100 milliót meghaladó kárt.

A szövevényes játszma kezdete óta elmúlt 3 évtized során jócskán lehetett olvasni mind a baumagos vezetők viselt dolgairól, mind a károsultak kálváriájáról. Egy bizonyos; ha a Cégbíróság a helyzet magaslatán áll – ki tudja, miért csukták be a szemüket -, mindez nem következik be, s akkor még az addig beszedett 307 milliós betétek jelentős részét vissza lehetett volna fizetni.

A szóban forgó cégbírósági vezetőnek nem kellett volna egyebet tennie, minthogy az 1991. évi I. tv-t fellapozza, amelyben fekete-fehéren ott áll, hogy be nem jegyzett cég – hiába vár a bejegyzésére – nem folytathat pénzügyi tevékenységet, s ami még kézzelfoghatóbb, a sajtóban megjelent 36-38%-os kamat meghirdetése eleve törvénytelen, hiszen a szövetkezet osztalékot fizethet, de kamatot nem. Az osztalék pedig a működéshez igazodva alacsonyabb is lehet, mint a bevitt tőke, s magasabb csupán akkor, ha eredményes évet tudhat maga mögött.

S, hogy mennyire a hiszékeny befektetők ellen dolgozott a különféle hivatal, mi sem jellemzi jobban: a Cégbíróság által a Pest Megyei Pénzügyi Igazgatóságnak megküldött jelentésére, amelyben elismeri, hogy a BAUMAG már részvényjegyeket árul, a hatóság sem lépett. Csupán 3 – azaz három! – év múlva, amikorra már a BAUMAG 41 milliárd forintnyi törvénytelen bevételnél tartott. S mert érezték, hogy ég a talpuk alatt a föld, gyorsan egyéb ügyletekbe igyekeztek kimenekíteni a tetemes fiktív vagyont. Egyebek között kárpótlási jegyek vásárlására tették alkalmassá a üzletrészüket, így próbálták eltüntetni a törvénytelenül beszedett összeget.

De nézzük csak1998. márciusában mit válaszolt a pénzügyi ellenőrzési hivatal a Cégbíróságnak: „Kérdésére tájékoztatom továbbá arról, hogy a számviteli törvény nem ismeri a BAUMAG által végzett vagyonképzési módszert.” – Értik? Még itt sem tesznek azonnal feljelentést, hiszen egyértelmű, hogy a számviteli törvénnyel össze nem egyeztethető tevékenységet folytat a szövetkezet. De, hogy védje magát a főosztályvezető, még leírja, hogy csak jogszabály-értelmezésen alapuló tájékoztatást adhatnak ki, állásfoglalásra ez ügyben az APEH jogosult. Azaz, mossák kezeiket! Hogy eljutott-e 1995 júniusától 1998 márciusáig az APEH-hez a bejelentés, ezt a mai napig nem vizsgálta senki.

De ami már egyenesen pofátlanság még a hivatal nyelvezetében is, a főosztályvezető a késedelmes válaszadásért szíves elnézést kér, mert az ügyintézőváltás miatt figyelmetlenségükben nem vették észre a fontos beadványt! Ennyi… Közben a nagy akció büntetlenül lezajlott, mindenki mossa kezeit.

Pedig hát itt volt az az utolsó pont, amikor még a BAUMAG befektetők vagyonának jelentős részét vissza lehetett volna szolgáltatni, ha akarták volna. Hogy több százan lettek öngyilkosok, hogy az eltelt harminc év alatt sokan már elhunytak – lévén a befektetők zöme nyugdíjas -, ez kit zavar?

A kialakult helyzetről az akkori pénzügyminisztert is tájékoztatva, segítséget kértek a becsapottak a befektetések zárolására. A törvényi háttér vizsgálatára válaszolva az egyik okostojás ezt írta a hivatalos levélben: „a Pénzügyminiszter úrhoz címzett levelében – mint a BAUMAG Szövetkezet „fa” hitelezője – .X. Ft összegre vonatkozó   kártérítési igényt jelentett be. A levelében megjelölt jogcímen és összeggel a Magyar Állam nem tartozik,” az   igazságszolgáltatás és a tisztességes piaci verseny szabályainak „BETARTÁSÁRA” létrehozott állami szervek”  esetleges   KÁROKOZÓ  magatartásáért nem köteles helytállni. Mivel a Magyar Állam a befektetési szövetkezetek károsultjait ért   esetleges veszteségeket nem köteles megtéríteni, ezért tájékoztatjuk, hogy a KÁRTÉRÍTÉSI IGÉNYEK BEJELENTÉSE-   JOGVISZONY HIÁNYÁBAN- NEM SZAKÍT MEG SEMMILYEN, Ön által FELTÉTELEZETT ELÉVÜLÉST!” –

Tehát az egyszerű földi halandó, ha vét a törvény ellen, akkor kártérítésre kötelezhetik. Az állami gépezet az adófizetők pénzéből fenntartott apparátus tagjainak véletlen vagy szándékos károkozásáért mossák kezeiket. Ez az ügy egyébként kísértetiesen összejátszik a napjainkban dúló végrehajtói maffia törvénytelen és gyalázatos kifosztó ügyletével, ahol bár mindenütt bizonyított a törvénytelenség, mégsem állították le a kilakoltatásokat, az otthonok elvételét.

Egyébként meggyőződésem, hogy a BAUMAG akciója volt az a főpróba, amely megalapozta a különféle banki és egyéb pénzügyi tranzakciókat, amelyekben már nem kispályásként vettek részt a rablóbanda kijelölt egyedei. Észrevették a kiskapukat és ügyesen keverve a kártyát, kibújhattak a felelősségre vonás alól és a törvénytelenül beszedett összegek visszafizetésének kötelezettsége alól is.

De még térjünk vissza a kezdetekhez. Amikor a BAUMAG törvénytelenül megkezdte az üzletjegyei kibocsátását – cégbírósági ellenjegyzés nélkül, első körben 511 tagot jegyeztek, akik a 301 millió forintot összeadták. E körben több tucatnyi „bennfentes” is ott található, adószakemberek, pénzügyesek, titkosszolgálati hátterű egyedek, az igazságszolgáltatásnak csúfolt szervezetek ismertebb személyei is. Csak költői a kérdés: Ők vajon visszakapták a millióikat?

De cseppet sem mellékesen, amikor a BAUMAG ügy hosszú, évtizedes peres eljárása kezdetét vette, senkit sem zavart, hogy az első fokon eljáró bírói testületnek tagja volt olyan személy is, aki önmaga és hozzátartozója nevére is vásárolt részvényjegyeket. Igaz, ott a neve elől a dr. jelzőt lehagyta, talán, hogy ne legyen olyan feltűnő. Hová tűnt a bírói feddhetetlenség?

Ma már, három évtized után, ha vissza is kapnak valamennyi odalökött morzsát a befektetők, többségében azok hozzátartozói, ez annyit fog érni, mint halottnak a csók. Az elmúlt napokban járt le a határidő, hogy a csaknem 30 ezer károsult közül hét és félezren lettek a felszámoló által kijelölve bizonyos összeg visszatérítésére, ha… mert mindig van egy kiskapu itt is, ha senki nem tesz kifogást, észrevételt, ha mindenki átveszi a kiküldött iratokat. Képzeljék el, hét és félezer személynél megtalálni az örökösöket, akik már azt sem értik, hogy a kezdetekkor miről is volt szó, de írják alá, fogadják el… Mert az az állami apparátus, amely szemet hunyt mindez felett, képletesen szólva mossa kezeit, hiszen, ha nem veszik át a töredékét a 41 milliárdnak, az is az állami – vagy ki tudja miféle  – zsebbe fog vándorolni.

Ahogy a végrehajtó maffia haszonélvezőinek sem kell rettegniük, hogy vagyonelkobzás és börtön jár sok tízezer ember kifosztásáért, több ezer halálba küldéséért, szétszakított családok, állami gondozásba adott gyermekek és világgá zavart fiatalok életéért, csupán, ahogy nemrég lapunkban is bemutattuk, Schadl házi őrizetében éppen a Balaton parton, a luxusvillájában, luxus körülmények között szenvedi el a bezártságot. De említhetjük Matolcsi Györgyöt is, a nemzet vagyonának megkurtítóját, s az összes többi milliárdost, akik okozói mindannak, ami ma Magyarországon megtörténhet.

Ahogy jó száz esztendeje Ady Endre is figyelmeztetett: „Ne sírj, grófodnak lesz azért leánya, pénze bora”… úgy most sem lesz elszámoltatás, csak ha a nemzet végre felébred és valamennyi kifosztóit a pokol fenekére zavarja. Mert a most harsogókról is lerí, hogy a háttérben már a politikai alkuk megköttettek, ahogy hajdanán a rózsadombi paktummal is. De a magyarságnak már nincs újabb 30 esztendeje, hogy várja a csodát!

Rozgics Mária