MINDHALÁLIG BAUMAG? /4./
Nem lát, nem hall, nem beszél…

Folytassuk tovább a rendszerváltozásnak mondott egyik
legnagyobb csalássorozatot – azóta sajnos egyre többet
követtek el, hiszen vérszemet kaptak a hatalom sunyiságán,
feltételezhetjük azt is, hogy a háttérből még akár segítették is
őket, hiszen a hasznot végül is azok fölözték le, akiknek
kötelességük lett volna a törvényesség védelme. Visszatérve
tehát a kárpótlási jegy-üzletrész csere feltételeire, amelyben a
megtévesztett ügyfél kárpótlási jegyét egy az egyben
szövetkezeti üzletrészre cserélték be, ráadásként az üzletrészek
után még +3 éven át fix hozamot is ígértek! Jelen
esetben kamat/hozamról van szó! Nem elég, hogy az ügyfél a
jogilag létező kárpótlási jegyéért "fiktív" szövetkezeti
üzletrészt kapott, még fix kamatot és annak hozamát is ígérték
utána! Ez aztán a dupla becsapás! Hogy mindenki értse, a
szövetkezeti üzletrészek után egyáltalán nem lehet kamatot
fizetni, mert ezt a szövetkezeti törvény 56-os passzusa eleve
TILTJA!
Hogy miért tehették ezt meg, menjünk csak vissza a
kezdetekhez, amikor a Pest megyei Cégbíróság bírája –
mondani sem kell, hogy törvénytelenül – személyes
meghallgatásra hívta a két jómadarat. A mindent kibuktató
személyes meghallgatásról készült jegyzőkönyv önmagáért
beszél! A cégbíró – az a bizonyos Lantosné dr. Gál Ilona -,
hogy magát némiképp fedezni tudja, na és persze
meggyőződhessen arról, hogy a felettesek rábólintottak az
„üzlet” tovább folytatására, ezt a június 6-án készült
jegyzőkönyvet június 13-án nemcsak az Állami
Bankfelügyelet elnökének, dr. Rusznák Tamásnak küldte meg

csatoltan, hanem az APEH Pest-megyei igazgatójának,
Mandzák Lászlónak is, amelyben leírja, hogy a szövetkezet
cégbejegyzése folyamatban van, de előzetes állásfoglalás
végett a cégbíróság megkeresi a T. Hivatalt azzal, hogy a
szövetkezet tevékenysége, és a ténylegesen megkezdett
tevékenység, azaz a 307 millió forint értékben elkövetett
csalás alapján- MEGFELEL-E a TÖRVÉNYESSÉG
KÖVETELMÉNYEINEK.
A Baumag Szövetkezet cégbejegyzését a cégbíróság az önök
állásfoglalását követően bírálja el! – írja a cégbíró! Hogy is
van ez?! Az Állami Bankfelügyelet mellett az adóhatóságot
sem érdekelte a 307 milliós csalás, na meg a 100 milliós
költségvetési csalás előkészülete, mert a cégbíró a megkeresés
után egyáltalán nem kapott választ a két felügyeleti szervtől,
ami után a velejéig korrupt cégbíró a csalásra szakosodott
bűnbandát a saját mérlegelése alapján 7 hónap (!) elteltével,
1995. október 24-én JOGSÉRTŐEN, BE IS JEGYEZTE!
Ezt támasztja alá Balázs László elnök cégbírónak írt máig
elhallgatott levele is! Az 1995. május 21. napján kelt, a
jegyzett tőke változás iránti kérelmünket azért nem
teljesítettük, mert az Ön álláspontja szerint "JOGSÉRTŐ"
gyakorlatot folytattunk az üzletrésztőke képzésünkkel. Ezzel
összefüggésben prejudikáló véleményének közlésével
megkereste egyrészt az Állami Bankfelügyeletet, másrészt
pedig az Adó és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalt állásfoglalás
kérése miatt, majd a kért állásfoglalás hiányában és saját
mérlegelése alapján szövetkezetünket ennek ellenére, mégis
bejegyezte! Akkor most, hogy is van ez???
De menjünk tovább. 1996. február 26. napján, dr. Szilvasán
Pál az Országos Szövetkezeti Tanács ügyvezető elnöke levelet
írt a Pénzügyminisztérium államtitkárának, Akar Lászlónak.
Írja, hogy az elmúlt évben- a Globex Általános Befektetési

Szövetkezet ügye kapcsán- levelet intéztünk önhöz a
tisztázatlan körülmények között működő befektetési
szövetkezetek ügyében. dr. Bártfai Béla helyettes államtitkár
úr válaszlevelében megfelelő intézkedések megtételét helyezte
kilátásba, ami sajnálatos módon, valahogy nem történt meg!
Sajnos 1995-ben találkoztunk azzal a Baumag Befektetési
Szövetkezettel, amely újsághirdetésekben, "JOGSÉRTŐEN" –
üzletrész-vásárláshoz kötve- magas kamatozású befektetésre
tett és tesz ajánlatot jövendő ügyfeleinek! Az Országos
Szövetkezeti Tanács kezdeményező lépéseket tett az 1992. évi
II./átmeneti/ törvényhez kapcsolódó üzletrészek rendezésére, s
azoknak a szövetkezés fogalomköréből való kikapcsolására!
Kérem államtitkár úr állásfoglalását ebben a kérdésben!
Összefoglalva tehát, két, eleve bűncselekményre szakosodott
egyén elhatározza, hogy szövetkezetet alapít, s hamis –
törvénytelen – ígéretekkel óriási vagyonra tesz szert. Érdekes
módon, miután szinte valamennyi akkor létező írott és
elektronikus médiumban folyamatosan hirdették az üzletrész
vásárlási ajánlatukat, magas kamatra, 30 százalékos
adókedvezményre, hihetetlen, életszerűtlen, hogy egyetlen
pénzügyi szakembernek sem tűnt ez fel. Senki nem akadt az
egész bagázs, mármint a Bankfelügyeleten át a
Pénzügyminisztériumig, az APEH-től az Országos
Szövetkezeti Tanácson át, aki felfigyelt volna: álljon meg a
menet, itt törvénytelen pénzügyi tranzakció zajlik a szemünk
előtt! Egymásnak tologatták az aktákat, sunyi módon úgy
tettek, mintha lázas ellenőrzést végeznének, majd hagyták,
hogy minden menjen tovább. Aki egy kicsit is jártas volt az
akkori törvényi háttérben, már előre láthatta, hogy előbb-utóbb
ez a „pilótajáték” is be fog bukni, s a begyűjtött, – akkor már
sok milliárd forint reményében – tőke soha nem fog
visszakerülni a jogos tulajdonosaihoz. Senkinek nem tűnt fel,
hogy a kezdetekkor meghirdetett üzletrészeket 5-10- és 100

ezer forintért árulták, hogy az adókedvezményt is ki tudják
aknázni. Utána nem volt furcsa, hogy a teljesen legális
kárpótlási jegyeket már 1 Forintért vásárolták meg, cserélték
be BAUMAG üzletrészekre. Aki ezeket a fedezet nélküli,
értéktelen – mi több, nem legális – üzletrészeket megvásárolta,
futhatott a pénze után, miközben Balázs Lászlóék a kárpótlási
jegyeket ingatlanokban realizálták, ami már nem volt
törvénybe ütköző. El akarták tüntetni a kezdeti csalás nyomait,
de kapzsiságuk miatt ezt nem teljesíthették, hiszen
folyamatosan zajlott a „tagtoborzás”, miközben közgyűlést
sem tartva úgy irányítottak mindent, hogy lehetőleg minél
jobban összekuszálhassák a szálakat.
Miután néhány hónap alatt 307 millió forintot gyűjtöttek
össze, még a cég bejegyzése előtt, a felügyeleti szervek úgy
tettek, mintha minden rendben volna, hagyták, hadd
fosztogassák a lakosságot, hiszen a magas kamat ígéretével
egyre népszerűbbé váltak. Hogy azonnal nem lett botrány a
tranzakcióból, annak köszönhető, hogy a jó reklám
következtében egyre többen vásároltak üzletrészt és az ő
általuk befizetett összegből fizették ki azokat, akiknek lejárt a
befektetési idejük. Itt is igyekeztek mindenkit arra biztatni,
hogy ne vegyék ki a megtakarított forintjaikat, hanem újból
kössék le és akkor még magasabb hozamot érhetnek el, ezért
gyakorlatilag 8 éven át zajlott a törvénytelen ügylet. Úgy,
hogy a működésükhöz szükséges engedélyeket kiadók mind
tisztában voltak a súlyos jogsértéssel, az eleve megtévesztésre
alapozott ügylettel, de hallgattak. Az emberben óhatatlanul
felmerül a jogos kérdés: Ugyan mi volt az ára a
hallgatásuknak, hiszen a BAUMAG aktái a megyei cégbíróság
bírájától egészen a miniszterig eljutottak, s kérdés, hogy
tovább is mentek ezek az akták, hiszen a kétezres év
fordulójára már egyre több információ került nyilvánosságra
arról is, hogy valami nincs itt rendben ennél a gittegyletnél.

De még hagyták, hogy három évig ne húzzák le a rolót, hiszen
ha lassabban is, de azért csordogáltak a milliók a bevételi
oldalon.
A mindenkori hatalom hiába mossa kezeit, ismételten leírjuk,
hogy az állami alkalmazottak által elkövetett
törvénytelenségért, károkozásért az államnak szavatolnia kell
a kár értékéért. Itt azért húzták el – igen gyakran felkért
szószólók közreműködésével is – az egész eljárási procedúrát,
hogy sikerüljön annyira összekuszálni a szálakat, hogy senki
ne tudja kibogozni azt.
Ha azt vesszük alapul, hogy a Cégbíróság, majd az Állami
Bankfelügyelet, az Adó- és Pénzügyi Hivatal, a
Bankfelügyelet, a Pénzügyminisztérium és a jó ég tudja, ki
mindenki nézett bele – hivatalosan vagy csak tájékozódási
jelleggel – az aktákba és, ha más nem, legalább az a törvényi
tilalom ki kellett volna, hogy bukjon, hogy a szövetkezet nem
fizethet kamatot, de akár a kezdet is; egy be nem jegyzett
szövetkezet, hogyan működhetett fél éven át törvénytelenül és
mi érdeke fűződött a Cégbíróságnak, hogy ezt a
törvénytelenséget utólag legalizálja? Nos, ha választ keresünk
a feltett kérdésekre, egyértelmű, hogy ez az ügylet nem
jöhetett volna létre a hatalom cinikus összejátszása nélkül.
A bűncselekményük pedig azért sem évülhet el, mert
bűnszövetkezetben elkövetett bűncselekménynél, a különösen
nagy kárértéket is figyelembe véve lényegesen hosszabb az
elévülési idő, de miután többen folyamatosan megtették a
szükséges bejelentéseket az állam okozta kár megtérítésére,
így ez jelenleg is érvényes ügylet, amelyért a mindenkori
hatalomnak mielőbb megoldás kellene keresnie.
Ahhoz, hogy ez megtörténjen, ahhoz, hogy a végrehajtó
maffia mocskos ügyletei után végre a károsultak kártalanítva

legyenek, legalább anyagilag, hiszen a kioltott életekért, a
szétvert családokért sem a BAUMAG károsultak, sem pedig a
többi kárvallott már nem kaphat elégtételt. Ennek ellenére
küzdeni kell az igazuk bizonyításáért
Ha azt vesszük alapul, hogy 1995 óta valamennyi kormány – a
jelenlegi is – hagyta, hogy a kártérítések, a jogos büntetések el
legyenek maszatolva, akkor itt az ideje kimondani, hogy itt
gyökeres rendszerváltozás kell. Ha semmi mást nem tesznek,
mint az elmúlt 35 esztendő károsultjai kikövetelik a közélet
megtisztítását, már tettek valamit a gyermekeik, unokáik
érdekében. Nem siránkozni kell, hanem végre pártokon
felülemelkedve kiharcolni az igazukat.
Rozgics Mária