Mikor stabil és erős egy állam?
Budai Kulcsár János
Mikor stabil és erős egy állam? Nyilvánvalóan akkor, ha polgárai
szilárd erkölcsi alapokon állnak, s ha gazdasága teljes mértékben
polgárait szolgálja, vagyis ha a termelése – mezőgazdasága, ipara,
stb. – a legmesszebbmenőkig a minőségi exporttermelést
biztosítja, a „szürkeállománya” pedig elsődlegesen a hazáját
szolgálja. És nem utolsó sorban akkor stabil és erős egy állam, ha
a legkisebb egységei (sejtjei), a családok összetartóak és
utódjaikat a gyermekeket szilárd erkölcsökre, az egymás iránti
bizalomra, szeretetre nevelik. Egy állam társadalmi fejlődése,
anyagi jóléte vagy akár katonai hatalma mindig a gazdasági
erejétől függ és sosem fordítva.
Platón írja az ÁLLAM című művének hetedik könyvében: „…
nem az a fontos, hogy az állam egy valamely rétegének különösen
jó dolga legyen, hanem ezt a jót az egész államban igyekszik
megvalósítani,… amiben a ki-ki a köznek használni tud; …”
Hazánkban ez nem így történik. Nálunk még ma is
„törvényesített” a csalás, a korrupció! A politikai pártok nem az
ország érdekében, nem a nemzet felemelkedése érdekében
politizálnak és „cselekednek”, hanem a saját, önös érdekeit, a
hatalmi pozíciók megszerzését tekintik elsődleges szempontnak.
Eközben pedig az ország egyre jobban elszegényedik, erkölcsileg
széthullik, azaz a szakadék felé, a csőd felé támolyog. Az a
nemzet, amelyik meghasonlik a jelennel, elsorvadnak múltja
gyökerei és elveszíti a jövőbe vetett hitét. Ezt nevezhetjük
nemzethalálnak.
Hazánkban divattá vált a hordószónoklat, a hazudozás, a
semmitmondás. Szintén Platónt idézem ugyanabból a részből; „…
mert polgárai egymás közt árnyékharcot folytatnak, és a vezetésért
marakodnak, mintha bizony ez a valami nagy érték volna. Pedig a
valóságban így áll a dolog: amely államban a legkevésbé
tülekednek a vezetésért az arra hivatottak, szükségképpen annak a
helyzete a legegészségesebb, s azt fenyegeti legkevésbé a belső

viszály; amelynek ellenkező természetű vezetői vannak, annak a
helyzete a legrosszabb.”
Nem lehet egy országot, egy államot a gondolkodás ellen
kormányozni. (Ady Endre pontosan látta ezt a nemzetellenes
bűnt!) Itt bizony nyomorúság van. Széthullnak a családok, mert
nincs lakásuk, ahol élhetnének, s utódokat nevelhetnének a haza
javára. Amíg az állampolgárokat megalázzák, javaikból
kiforgatják, megnyúzzák, s nem biztosítják a gondtalan
életfeltételeket, addig ez az ország, ez a nemzet csak vegetál,
sorvad és pusztul. Persze, ez azzal is összefügg, hogy az
emberiség, az úgynevezett civilizáció is a pusztulás, az önpusztítás
iszonyata felé araszol.