GYANÚ
Egy ember nem találta helyén a baltáját. Bizonyos volt benne,
hogy a szomszéd fia lopta el. Leste, hogy jár-kel a legény:
pontosan úgy lépkedett, mint egy tolvaj. Figyelte az arckifejezését:
éppolyan volt, mint egy tolvajé. Kihallgatta, amint beszélt: mintha
egy tolvajt hallott volna. Egy szó, mint a száz, a legény egész
viselkedése arról árulkodott, hogy csakis ő lehetett a tolvaj.
Később a mi emberünk ásni kiment a kertjébe, és a kertben
meglelte a baltát. Amikor pedig újra megnézte magának a
szomszéd legény gesztusait, semmit sem talált már bennük, ami
tolvajra emlékeztette volna.