„A világzene hangzavarában tömeggé enyésznek”
Az emberiség ismét eljutott ahhoz a ponthoz, amikor már
elegendő egy aprócska szikra és ismét lángba borulhat
Földünk. A magát elitnek nevező globalista tenyészetnek mit
számít az emberélet. Láthattuk Gázában és Ukrajnában is, ahol
azt sem mondhatjuk, hogy elállatiasodtak, mert az állat nem
ilyen. Bizony Darwin, ha ma élne, átírhatná fajelméletét, mert
a legfejlettebb gerincesek között nincs helye ennek a
gerinctelen csürhének. A kovid-őrület hullahegyei kevésnek
bizonyultak, a gázai hóhér színre lépett, hogy jobban teljesítse
feladatát. Követve őt a fajtestvére, az ukrajnai pénisz-zsonglőr,
akinek parancsára valóban egy fabatkát sem ért az emberi élet.
„Az utolsó ukrán vérig” – jelentette ki, s sajnos a halál
színpadán ott őrjöngtek körülötte mindazok, akik ugrásra
készek a haszon lefölözéséhez. Naponta kerülnek napvilágra
aljasabbnál aljasabb események a „felvilágosult” Nyugat
pedig szemét, fülét becsukva csak a markát tartja. Szinte
hihetetlen, hogy néhány tucat mocsadék képes sakkban tartani
az emberiséget. Még 90 milliárd, még újabb
fegyverszállítmányok! Ja, hogy a zömét elsikkasztották…
azért csak küldjünk továbbra is, hogy ne derüljön ki a
tolvajlás, mert akkor még nagyobb bajok keletkeznek, meg
egyébként is jut belőle nekünk is bőven – dörzsöli sátáni
vigyorral a kezeit a se nem nő, se nem férfi „üdvöske”, akinek
már rég börtönben volna a helye a többi tolvaj, gazember,
kovid-áldozatot kitermelővel. És Gáza? Gáza csupán egy
mellékvágány. 70 ezer áldozat?! Ugyan már, itt kazáriában
már egymillió fölötti, de még mindig vannak, akik parancsra
gyilkolnak, mert már az elme nem működik, csak a túlélés
hite. Az enyhén szólva is zavaros személyiség-szerkezetű
Makron már az édesanyákat ostromolja: fel kell készülni, hogy
fiaikat feláldozzák a harcokban! Könnyen mondja, hiszen
ennek gyermeke sosem volt és nem is lesz. Ezeknek a

féregnyúlványoknak nem számít az emberélet, nem számít az
anyai könny, az ő gyermekeik a trezorokban gyűlnek. A nagy
kérdés, hogy meddig lehet még félni? Meddig bénítja meg a
jobb érzésű emberiséget a sötét erők világpusztításra
felkészített brigádja! Hogy lehet elviselni, hogy amíg a múlt
század elején még az egyik legfejlettebb országként, ahol a
REND uralkodott, Németország, mára kivéreztetve, a sötétség
uralma alá hajtotta fejét. Önként! A nagy kérdés csupán az:
még mit lehet itt elveszíteni? A hitet, az otthont, a családot, az
elveket, a hazát már elvették. Mi maradt még? A gyávaság, a
megalkuvás, az önként nyaktiló alá hajtott fej.
Hej, Európa! Hajdanán az élet bölcsőjeként és az értelem
őrzőjeként álltál a világ színpadán. S mi lett belőled?
Négyévenkénti feszültség levezető szavazási cirkusz, ahol
számolatlanul tömködik a zsebekbe a néptől elorozott
milliárdokat! Egymásnak ugrasztott, hajdanán békés polgárok,
családapák és családanyák, hogy mikor elcsitul ez a zaj,
örüljenek egy kis csendnek, s számukra már a reményt az adja,
hogy eltelik hamar az a négy esztendő, s akkor majd
megmutatjuk! Mit? Kinek? Hogyan? Nem látják, hogy minden
tettükkel, minden szavukkal a Sátánt szolgálják, s a lelkekben
még ott pislákoló lángot igyekeznek teljesen kioltani a hamis
reménnyel és ostoba célkitűzésekkel. Itt volna az ideje, hogy
Jézus kiterelje a templomainkból a sátán fattyait! Itt volna az
ideje, hogy a Magyarok Istene újból felszítsa a leblokkolt
lelkekben a tüzet, amely képes megvilágosítani sokaknak és
nem mindenkinek az utat, amely kijelöltetett. Mert az
emberiség léte ma már a „semmi ágán ül, kis teste hangtalan
vacog”. Ez már nem emberi sors!
Rozgics Mária