„Mikor a kocka visszájára fordul”
Ha körbenézünk a nagyvilágban, rádöbbenhetünk, hogy
hányszor fordult már visszájára a kocka, hányszor lett ember
az embernek farkasa. Újra kellene gondolni Darwin evolúciós
elméletet, amely azt bizonygatja, hogy a természetes
kiválasztódás során a folyamatos küzdelemben mindig a
legfejlettebbek, a legéletképesebbek maradnak fenn és örökítik
tovább génjeikben ezt a fejlődést. Elnézve mai világunkat,
nehezen hihető ez a teória. Ha egy kicsit is jártasak vagyunk
akár csak a magyar történelemben is, olvashattunk arról, hogy
micsoda emberfeletti küzdelemben védték ősapáink a
földünket. Elgondolkodtak már azon, hogy a mai fiatalok
közül hányan volnának képesek akárcsak lóra pattanni is. S
hol van akkor még a mázsányi vért, fegyver és tarisznya terhe.
Képesek lennének –e száguldó lovaikon kardot forgatni, az
ellenséggel megvívni. S lányaink, asszonyaink? Odahaza
helytállva nevelni a gyermekeket, megtermelni az élelmet, ha
nincs otthon a ház ura. Ezt a sok tyúkmellű, agyontetovált
egyedet, aki még nem döntötte el, hogy „férfiként” vagy női
testbe átszabatva akarja továbbvinni az életét, kötve hiszem el,
hogy a puszta gondolatától is, hogy harcolni kell, nem
piszkítja tele a gatyáját. Az agyon „pirszingezett” lányok, akik
fiúbbak akarnak lenni a fiúknál vajon a háztűzhely melegének
őrzésére alkalmasak-e? Az önmagát megvalósító melegágy-
termékek – ahogy sokan nevezik őket, gombnyomogató,
bódult állapotú lények, akik képesek órákat elelmélkedni azon,
hogy a kvantumfizika mit adott a világnak, miközben –
egyetemi tanáraik szerint – szinte már írni, olvasni sem
tudnak. Amikor a friss diplomás titánokat arról kérdezik, hogy
elfogadják-e, ha kötelező lesz az arab számok használata,
bambán néznek a kamerába és vállrándítással mondják: ha
kötelező lesz, kénytelenek leszünk elfogadni. Ha a magyar
tengerekről érdeklődnek, akkor közlik, hogy ők filozófiát és

nem földrajzot tanulnak, a matematikai és fizikai
összefüggésekről már ne is szóljunk, hiszen már a szorzótáblát
sem ismerik. Ki ne tapasztalta volna, hogy a fiatal bolti
pénztáros a gépét nyomogatva számolja ki, hogy 202-ből
mennyi marad, ha 50-et elvesznek. S hogy föl van háborodva,
ha valaki cáfolja, hogy tévedett, mert rossz gombot nyomott
meg és nem 142 a végeredmény! De ne legyünk ennyire
földhözragadtak és magasztosabb eszmével foglalkozva
nézzük, ifjaink közül vajon lennének-e néhányan, akik az idők
szavát megértve képesek bárminő nemes cselekedetre is.
Szerencsére vannak, különösen azokon a vidékeken, ahol még
megművelik a konyhakertet, ahol az „ősök” még mesélnek a
múltról, de a nagyvárosokba beszalajtottak már csak
gépfüggők lettek, technikai narkósok, ahogy emlegetik.
Meddig lehet még visszafelé araszolni? Mikor lesz annyi
kurázsi bennük, hogy megálljt kiáltsanak a sok jött-ment
idegen hordára, hogy ácsi! ez itt a mi hazánk! Vagy elfogadják
a magyari törvényeket, vagy le is út, fel is út. Csakhogy ehhez
is legény kell a gáton. Ugyan miféle félelem béklyózza meg a
társadalmat, hogy a sok idegenbérenc úgymond törvényhozót
megregulázza: nem erre lettek kiválasztva, megválasztva.
Nem az a dolguk, hogy behódoljanak az idegen érdeknek,
hanem elsősorban is a magyarságot, a Hazát, a Nemzetet
kötelesek megvédeni, s csak utána jöhet szóba bármi más.
Őseink forognak a sírjukban, amit ma tapasztalnak. Egyetlen
pisszenés nélkül behódolni, jaj, meg ne sértsenek bárkit is!
Miért ne! Egyelőre – még! – mi vagyunk itthon, és a
vendégjogot aki nem tiszteli, annak utat kell mutatni. Mit
nekünk Brüsszel vagy bárki más! Az Unióba való beterelés is
csaláson alapszik, tehát eleve érvénytelen, mivel az érvényes
alkotmányt is meghamisítva mondták ki a parlament fura urai,
hogy hát akkor menjünk! Akkor tessék a kockát
visszafordítani és kijelenteni, hogy jogtalanság talaján nem

lehet jogot formálni! Siránkoznak itt, hogy Brüsszel így!
Brüsszel úgy! Hát ki az a Brüsszel? Élő személy vagy ezzel
lehet takarózni, mert a háttérben leosztott szerepek és pénzek
mindenek felettiek! A szomorú az, hogy ez a grémium már azt
sem veszi észre, hogy valóban nyitva áll a kapu, amelyen
nemcsak belépni lehet!

Rozgics Mária