„A haza minden előtt”

„Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak

Hagyd örökűl, ha kihúnysz:
A HAZA MINDEN ELŐTT.”
Kölcsey Ferenc: Emléklapra (1833)

Rozgics Mária
Az elmúlt 35 év hazugságáradata, a nemzeti vagyon
szétlopása, Hazánk sokszoros végveszélybe sodrása,
idegeneknek kiszolgáltatása, nemzeti vagyonunk elherdálása,
nemzeti kincseink, termőföldjeink, ásványkincseink elorozása,
gyermekeink külföldre üldözése, idegen jött-mentek
beeresztése, (akik szétzüllesztik a hazát) termőföldjeink
letarolása… és vége hossza nincs a bűnlajstromnak. Bűnözők
kelepcéjében vergődik az ország, ahol már a legkisebbeket, a
gyermekeket sem kímélik. S most ne jöjjön senki azzal, hogy
fiatalkorú bűnözők, mert tizenéves gyerek még gyerek. Hogy
bűnözővé vált, az a társadalom gazembersége elsősorban, s
csak második helyen említendő a családi környezet, a szülők,
a pedagógusok, a hivatal. Mert mit tapasztal az ifjúság, akik
azért eléggé érettek ahhoz, hogy észrevegyék, hogy az adott
szónak nincs becsülete, hogy minél többet lop valaki – lásd a
libás Bajnaitól a végrehajtó maffia vezetőiig, Schadltól
Völnerig, de nem bezárólag, mert följebb is nyúlik ez a
bűnszövetkezet, különben nem takargatnák az aktákat. A
politikai gyilkosságokról már nem is szólva, hiszen elég sok
rejtélyes halál is történt itt az úgymond rendszerváltozás óta.
A gyermekeknek, fiataloknak ilyen jövőképet adott ez a
mocskos rendszer.

„Ha békét akarsz, készülj a háborúra” – mondta egy késő
római „keresztény” író, s nincs ez másként most sem. Lásd a
megelőző csapás alkalmazásán keresztül a gázai övezet
népirtásáig, a „két torony” lebombázásáig, Ukrajna és
Oroszország népirtó össztűzéig, s mellettük ismét forrong az
öt világrész majd minden része. Sokan előre tapsolnak, másutt
fegyverkeznek, s szövetségeseiket is hergelik, hogy nehogy
kimaradjanak a nagy koncból, amit a győzelmük után
vihetnek. A nagy „példaképek”, a béke és tisztesség, kultúra
és igazságosság világbajnokai, ám most sincs egy biztos
pontja Földünknek, amelyre azt mondhatnánk, hogy ehhez
lehet igazodni.
Ha változást akarsz, szavazz ránk – zajlik ismét a nagy
színjáték, ahol egymást pocskondiázva törtetnének az élre
azok, akik miatt ma is itt tartunk, ahol tartunk. Az, hogy éppen
gatyát cseréltek, nem jelenti azt, hogy lélekben is
megváltoztak, sőt még azt sem, hogy egyáltalán tiszta az az
alsónemű. Mert ha csupán 35 esztendőre tekintünk vissza,
akkor is rémisztő az, ami ma van. Ennyi hazugság, lopás,
rablás, a haza kiárusításának folyamata talán
visszafordíthatatlan tragédia. Szinte semmi sincs magyar
kézben, mert minden áruvédjegy lett. Már önmagunk sem
vagyunk szuverének, hiszen a digitalizációval a lelkünket is
átprogramozzák, s lassan, de biztosan terelgetnek bennünket a
modern rabszolgaság akoljába, ahol még azt is meghatározzák
majd számunkra, hogy mit gondolhatunk.
Ha Kölcsey híres mondatát a maga súlyával értelmezi bárki,
akkor még van néhány hónapja, hogy átértékelje eddigi
cselekedeteit. Bal- és jobboldal, amely összefonódásai alapján
egy és ugyanaz. Olyan mindegy, hogy Morgen, Warburg,
Rotschild, Rokefeller, Black Rock és a többiek pénzelik egyik
vagy másik csapatot, melyiktől érkezik az ukáz, amit aztán

végrehajtanak, de úgy, hogy természetesen a másik fél
nyakába varrják, hogy ők a hibásak mindezért.
Vitte-e előrébb Hazánk sorsát bármelyik parlamenti párt is?
Jobb lett-e a magyarság helyzete, szabadabbak lettünk-e, mint
voltunk akár az „átkosban” – ez a kérdés. S bárhogy
szépítgetjük, bizony be kell látni, hogy adósrabszolgaságba
tereltek bennünket, a devizahitel ránk szabadításával és a
bankok álnok utólagos kamatfelszámolásával. És hiába lett
öngyilkos sok ezer embertársunk, hiába jártak bíróságról-
bíróságra, (az ő kezük is kötött), a folyosón elsuttogó „igazuk
van” semmit sem old meg. Miközben az OTP feje, Csányi
Sándor a nemzettől elvett milliárdokkal vígan röhög a
képünkbe, már pereputtyát is beültette a bársonyszékbe. Ha
bármi történne… legyen meg az utánpótlás. Most is igaz, hogy
keveset lopni nem szabad. És ő meg Matolcsi fajtestvére vagy
akárcsak az Orbán- Mészáros grup – neki legalább a neve
kifejezi cselekedeteit – büntetlenül megtehet bármit. Ők nem
egy asszony szoknyája mögé bújtak, hanem a tisztázatlan
múltú főnökük mögé sorakoztak fel, s amíg szabad kezet
kapnak az ország kifosztásában, addig ki is tartanak mellette.
Simicska Lajos volt az egyetlen, aki szembesítette egykori
kenyeres pajtását, hogy mivé lett. O1G! Harsogták mindenütt,
s a „főni” zavarodott vigyorral szó nélkül hagyta, pedig hát ő
elsősorban nem Orbán Viktor, hanem egy országnak az első
embere, akinek kötelessége lett volna tízmillió magyarért is
helyre tenni Simicskát. A hatvanpusztai birtok sok
százmilliárdjával amíg nem számol el, ugyan mi jogon
számoltatja el az „alattvalókat”, mert sem neki, sem a többi
tolvaj gazembernek nincs jogalapja. Ja, hogy törvényük az
van! Eddig is volt. Most annyi a különbség, hogy amíg az
elődök idejében halálra ítélték vagy hosszú börtönbe vetették a
nekik nem tetszőket, most sokakat öngyilkosságba kergetnek,
mert hát így sokkal „emberségesebb”.

A nagy fordulatról eljátszották, hogy milyen hőstettet hajtottak
végre, holott utóbb bebizonyosodott, hogy minden előre meg
volt szervezve. A Hősök terei „híres” beszédet a
nemzetbiztonsági ellenőrizte, s az alkuban benne volt, hogy a
„nagy öregeket” egy kicsit szóhoz kell juttatni, utána ti jöttök,
mert ti még fiatalok vagytok. Addigra a piszkosabb munkát az
elődök elvégezték: földárverés, pilótajátékokkal, a bankok és a
megtakarított pénzek kiszipolyozásával kézbe vehettek
mindent. Öngyilkos kiskatonák, politikusok és rendőrök
fémjelezték az új idők új dalait, banki kamatadóval és
devizacsalással adták meg a kegyelemdöfést sokaknak, hogy
még az ükunokáiknak se jusson eszébe idehaza bármilyen
önálló vállalkozásba belefogni. A felső vezetést lefejezték, a
középszint pedig gyorsan beállt a sorba, elkerülve az ütközést.
Így lettünk Európa éléskamrájából Európa szemetesládája, a
hajdan volt szellemi elit tudását átjátszották a digitális
zsarnokság agymosására. Ma már az iskolás gyerekek
csaknem 70 százaléka szinte analfabéta, hormontablettákkal
nemi identitásukba belepiszkítva fordítják a környezetük ellen.
A cigányság felemelkedésére papíron elköltött milliárdok
eltűntek, (Farkas Flórián és társai!) helyette, szinte
gyermekkorban prostitúcióra kényszerített lányok, fiatalkorú
bűnözők özönlik el ismét a nagyvárosokat, megélhetésre más
lehetőséget nem találva. Lehetne száz- és száz oldalakon át
sorolni a hazugság-áradatot, a gaztetteiket, a lényeg: vegyék
már észre, hogy mivé lett szép hazánk. Milliárdos bűnözők és
az őket kiszolgáló gerinctelenek, a még valahogy magukat
tartani tudó középosztály, s aztán vége. A földjeinket már
senki nem akarja megművelni, jöhet a külföldi fölvásárló.
Folyamatos permetezéssel, génkezelt vetőmaggal, rákot okozó
terméssel, itt az élelmiszeren át a gyógyszerekig, az
orvoslástól az oktatásig minden mindennel összefügg. A cél a
minél több haszon, nekik és a magyarság minél nagyobb

kizsigerelése, félreállítása, mert az új honfoglalók már
türelmetlenek.
Hol van már a valaha tejjel-mézzel folyó szépséges Kárpát-
hazánk? Hiszen lassan már az is bűn, ha nemzeti zászlainkat
kitűzzük, s nem fogadjuk el a ferdehajlamú jelképeket. Már
arra kellene figyelnünk, hogy a betolakodók lelkivilágát
nehogy megsértsük. Ha valakit nevén nevezünk, már
rasszisták vagyunk. Ismerőseim közül soha senki még nem
sértődött meg és nem rohant rendőrségre, bíróságra, ha valaki
„lemagyarozta”. Büszkén kihúzta magát, hogy igen, magyar
vagyok. Magyarországon ezt talán bűn?
Mi senki rovására nem vagyunk büszkék sem a múltunkra,
sem a tudásunkra, de az engedtessék már meg, hogy őseinkre,
hőseinkre büszkén tekintsünk, s fiainknak példaként állítsuk.
Egy agyontetovált, orr-„fül” és egyéb testrészek
piercingeltjeit, trágár, toprongyos alakok gyülekezetét, akik
jobbik esetben csak alkoholtól és nem kábítószertől
dülöngélnek, már miért tisztelnénk, becsülnénk. Természetes,
külső és belső értékeiért senkit sem lehet elmarasztalni addig,
amíg az nem megy más rovására, amíg bandákba verődve nem
támadnak rá hazánk fiaira, csupán az öltözékük alapján, mint
ahogy egyre gyakrabban van erre is példa.
A leírtak csupán a jéghegy csúcsa. S senki ne reménykedjen
abban, hogy az áprilisi tézisek változást hoznak – ebbe már a
régi Oroszország is belebukott. Hisz egy tőröl fakadnak, egy
helyről kapják az apanázst és az utasítást. Hogy ilyen
helyzetben mit tehetünk? Egyetlen út áll előttünk: a két nagy,
egymásnak feszülő csapat vezérkara így vagy úgy, de ott volt
az élbolyban. Ha semmit nem vett észre, az is baj, ha
tevőlegesen részt vett benne, az már bűn is. De megvan
mindenki számára a lehetőség, hogy megtisztuljon, hogy

felemelje a magyarságot, mert most még inkább történelmi
pillanatok, sorsfordító időszak előtt áll a nemzetünk.
Ha felelősséggel akarnak részt venni a változásban, mert ne
fogadják el, hogy nem lehet semmit sem tenni, nos, akkor
okos, megfontolt szavazással akadályozzák meg, hogy
bármelyik erő 2/3-ot elérjen, hogy belekényszerítsék a jelen
helyzet folytatásába. De emlékezzenek arra is, amikor a
magukat szabad demokratáknak mondó szadesz folyamatosan
a maszop ellen akciózott. Folyton azt harsogták, hogy ők aztán
soha, semmilyen körülmények között nem borulnak össze! És
lám, van az a pénz és hatalom, hogy a pufajkás Horn és a
szadeszes Kuncze mégis csak összekapaszkodtak.
Megakadályozva ezzel azt, hogy az ávh-s, sortüzes, pufajkás
népnyúzók méltó büntetést kapjanak, legalább jogerős
ítélettel, hiszen senki nem akarta (dehogyisnem!) a
felakasztásukat. Hiszen lám, a Parlament előtti sortűz és más
aljasságok kitervelője, az Apró klán akkori feje még elérte,
hogy a vejkóból miniszterelnök lett, most meg az unoka
avanzsál erre a posztra.
Nekünk, ahogy Szabó Dezső 1944-45-ben figyelmeztetett,
még a levegőt is radikálisan kell vennünk, hogy talpon
maradjunk. S mi lett a vége: a magyarság sorsát szívén viselő
nagy írónk Budapest utcáin éhen halt, s vele együtt sok igaz
ember is eltűnt a közéletből. Helyüket felváltották az akkori
nemzetárulók és a magyargyűlölő ukránok, merthogy a Hazát
lerohanó banda Malinovszkij vezetésével többségében ukrán
volt.
Ha szeretnénk valóban végre saját sorsunk kovácsolói lenni,
akkor áprilisban úgy szavazzunk – és most vonatkoztassunk el
mindenféle szimpátiától, ilyen-olyan ígéretektől vagy
pozícióktól, szóval, ha meg tudjuk akadályozni, hogy se nem
jobb /ami sosem volt az/, se nem bal, hanem keresztény és

magyar kapjon legalább annyi bizalmat, hogy a mérleg nyelve
legyen, akkor, de csak akkor lesz járható a Magyar Út.
Erre jelen pillanatban a Mi Hazánk Mozgalomnak van egyedül
esélye, akik közül már többen bizonyították, hogy a
Bűnvadászokkal, a devizahitelesek felkarolásával, a WHO és a
WEF törvénytelenségeivel szemben képesek felvenni a harcot.
Közülük egy milliárdos sincs, magánrepülőgéppel sem
röpködnek, még csak jachtot sem vásároltak, ám megkezdték
a vidék újraélesztését a hazai vásárok életre hívásával,
megkezdték a tehetetlen Pintér-huszárok helyett a bűnözőkkel
való szembesítését a politikusoknak, lásd a legaljasabb
gyermekpedofília és prostitúció jelen állását. Az oktatás, a
fiatalok hazahívása, de munkahely-teremtéssel és nem újabb
adósságok gerjesztésével… és még sorolhatnám tovább. Nem
kell ahhoz senkit sem szeretni, mert a jelen helyzet nem erről
szól, de ha összességében nézik, akkor igenis, csupán ez az
egyetlen kiút áll most előttünk és ez mindannyiónk
felelőssége.
Félre ne értsék, nem vagyok a Mi Hazánknak a tagja,(bár
nincs semmi aggályom velük szemben, csupán újságíróként
„független” akartam maradni) nem „hivatalból” szónokolok
mellettük, de igenis hazaszerető magyar vagyok, aki 40 éves
újságírói múlttal reálisan átlátja a jelen helyzetet – nem
véletlen, hogy még a FB-ról is letiltottak, hogy csupán kis
példányban tudom megjelentetni az újságunkat (önerőből 26.
éve). Ha ezeket a rajtunk élősködőket szolgálnám, akkor ki
tudja, milyen poszton lennék, de erre még rémálmomban sem
akarok gondolni, pedig hát a Gresham Palota szétlopásától az
olajügyekig, az öngyilkosságnak beállított rendőr- és katona
fiatalok haláláig igen sok mindent sikerült megírnom, több
könyvet írtam, több témája a fiókban maradt, aminek végül az
elhallgattatás lett az ára. Ezt a kitérőt csak azért tettem, hogy

érzékeltessem, nem a harag és nem a becsvágy, hanem a
felelős gondolkodás, a lelkiismeretem vezérel. Lehet
támogatni bármelyik „oldalt”, szimpatizálhatnak is velük,
szívük joga, de az áprilisi döntés felelőssége még az
ükunokáinkra is kihat, mert ezek itt ugyanazok és szabad kezet
kapva valóban bármit megtehetnek és meg is fognak tenni.
Most ne azon rágódjanak, hogy „a Toroczkai nagyapja vérbíró
volt” … hiszen meg is írta a könyvében, hogy a dédnagyapja
volt, akitől a dédnagymamája igen fiatalon el is vált, s már rég
meghalt, amikor ő született, tehát személyes kapcsolata semmi
nem volt vele. Ellenben a pápagyilkosságot előkészítő Dobrev
családdal, a sortűzelrendelő Apró bandával senkinek nem volt
semmilyen fenntartása érdekes módon? Ők szalonképesek,
mert beálltak a sorba? Még van idő átgondolni mindent, és
ahogy Petőfi Sándor is megírta, akinek a nevét ez a banda még
a történelmi laktanyáról is kiradíroztatta, szóval nem
véletlenül üzente, hogy „most vagy soha”! Sajnos nem vették
komolyan akkor sem intelmét.
Most még van esély rá, hogy jó irányba kormányozzuk a
hajónkat, s ne maradjunk kompország, amely hol itt, hol ott
próbál kikötni, de mindig visszalökik a lezúduló hordalékok
közé.
Rozgics Mária