„Vélük együtt elporladsz majd te is”

Rövid időn belül bebizonyosodott, hogy milyen is az a Pax
Amerika! Sokan, sokmilliónyian a nagyvilágban bíztak,
reménykedtek, hogy talán most végre kinyílhat a béke virága,
s az emberiség sötét időszaka a múlté lesz. De most is, mint a
történelemben oly sokszor bebizonyosodott, hogy a
bankárkaszt, a cionista dollárlobby nem engedélyez
magánakciókat. Hiába hirdetett csodálatos programokat
Donald Trump is, csak úgy harsogtak a szebbnél szebb
ígéretek: megtisztítjuk, megvédjük, eltakarítjuk az utunkból a
drogot, nemzeti jólétet teremtünk, s beváltjuk a régi óhajt:
Amerika az amerikaiaké lesz. Ez mind szép és jó volt, s a
mély állam vagy a szabadkőműves nagypáholy vagy bármely
más, előlünk gondosan takart sírásói az emberiségnek és
emberségességnek Trumpnál is, mint elődeinél elhúzták a
mézesmadzagot, s hiúságból, gyávaságból, a pénzvilág
foglyaként a kezdeti ígéreteknek hátat fordítva a halál … nem,
nem angyalává, ördögévé vált. Aki tétlenül nézte, mi több,
még a háttérből segítette is Gáza elpusztítását, sok tízezer
palesztin ártatlan ember, gyermekek és nők legyilkolását, aki
ígéretével ellentétben esze ágában sem volt az ukrán háborút
mielőbb befejeztetni. Még nem elég megroggyant, még nem
elég mindent tenntartások nélkül elfogadó az ukrán politikum,
s Amerika most is, mint a történelemben oly sokszor, mesés
vagyont igyekszik felhalmozni. Na nem az amerikai népnek,
hiszen egyre látványosabb az elszegényedés ott is, az ígéret
földjén, hanem dollármilliárdos bandájának, ahol mindent is
pénzzel el lehet intézni, fölöttük legföljebb csak a Jóisten
állhatna, de talán már Ő is elfordult tőlük, ennyi
embertelenség láttán. Hiszen láthattuk, mit tettek Irakban.
Tudjuk, s a már 2001 után születettek is tudják, hogy a két

torony előre elrendezett, robbanószerkezettel előkészített csali
volt az arab világ elleni újabb fosztogatásokhoz. Irakban
hónapokig kutatták a mérhetetlen kincseket, hatalmas
tankerhajókkal lopták ki a cseppfolyósított gázt, s amiben egy
csepp hasznot is láttak, mindent vittek. Szaddám Huszeint
kivégezték, akár csak Kadhafit, s lehet, hogy most a
venezuelai elnökre is ez a sors vár. Senki nem vitatja, hogy a
politikai sakktáblán van, hogy bűnös, máskor sikeres valaki,
na de egy idegen hatalomnak nincs joga ahhoz, hogy a saját
népe döntésébe beleavatkozzon. Láthattuk Japánnál,
Vietnámnál vagy éppen Afganisztánnál, milyen emberségesen
bántak, nemcsak a katonákkal, hanem a civil lakossággal is. S
most is, miközben elrabolták a venezuelai elnököt, egyes
becslések szerint legkevesebb negyven civil és néhány
biztonsági őr életét sem kímélték. És Szíria? Irán? – és most
az újabb hadüzenet. Érdekes módon mindig ott kell megvédeni
a demokráciát, ahol olcsó üzemanyagra és természeti
kincsekre bukkannak, ott kell az őslakosságot elüldözni, ahol
átlagon felüli hasznot remélnek. Most éppen a Közel-Kelet,
aztán majd jöhet Mexikó, Kanada és utána Európa? Ma már
tudjuk, hogy az Észak – Dél elleni „nagy küzdelem” is „kész
átverés volt”, dehogy a rabszolgák érdekeit nézték! A
háttérből általuk is pénzelt második világégéskor is utóbb már
bebizonyosodott, hogy legalább két évvel előbb be lehetett
volna fejezni a nagy vérontást, de még nem volt annyi haszon
az újjáépítésben, amint reméltek. S akkor itt van még a gázai
hóhér esete! A Palesztin nép kiirtása számára semmit sem
jelentett, hiszen a keblére ölelte a hóhért, aki Béke Nobel-díjat
ígért számára, s ez az ember, aki a világ legfőbb ura képében
tetszelgett, aki mindent megtehetett, a hiúság vásárán
eljátszotta ígéreteit. „24 órán belül leteszik a fegyvert!” –
ígérte, csak azt nem mondta ki egyenesen, hogy kik. Mert

jelen helyzetben a jogos önvédelmükért küzdőknek szólt ez az
üzenet.
Rozgics Mária