Nemzeti ellenállást!

Ez az írás 2018-ban jelent meg, akkor, amikor a mai
vezérkar újabb próbatétel előtt állt, azaz választásra készült.
A retorikát érdemes figyelni, s azt, hogy azóta hová jutottak –
hová jutottunk.
*
„A népnek joga van elkergetnie a kormányt, egy
demokráciában is, ha az a népakarat ellenében kormányoz, ha
az emberek létérdekét veszélyezteti. A kormány visszaélt az
emberek jóhiszeműségével. Visszaélt az emberek bizalmával
és szándékosan megtévesztette őket. Azokat tévesztették meg,
akik rájuk szavaztak. Saját szavazóikat, az ország egyik felét
becsapta a kormány, amikor bizalmukat kérte, azzal hitegette
őket, hogy a dolgok jól állnak, a jelen biztos kezekben van, a
jövő kiszámítható és nem kell szembenéznünk semmilyen
válsággal.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Így áll a helyzet. Nézzük, mi a
feladat: A legfontosabb, hogy kinyissuk a magyar ember
szemét. El kell nekik mondanunk, hogy mi vár rájuk, ha nem
lesz kormányváltás. Egyenes, világos mondatokkal, úgy, hogy
ők is megértsék. El kell mondanunk a magyaroknak, ha nem
lesz kormányváltás, olyan megszorító csomagokat kapnak a
nyakukba, hogy Bokros Lajos hátizsákja kutyafüle volt ahhoz
képest. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ha nem lesz
kormányváltás, Tisztelt Hölgyeim és Uraim, ha nem lesz
kormányváltás, ha nem lesz kormányváltás, a már most is
magas munkanélküliség tovább növekszik majd és tömeges
elbocsátásokra kell számítani. Ha nem lesz kormányváltás, el
fognak szabadulni az árak…” Ez Orbán Viktor, 2010-es
kampánybeszéde.

Figyeljék csak meg: egyszer sem mondja, hogy honfitársaim,
hogy Hazám, hanem a magyaroknak kell elmondani. Ez olyan
freudi elszólás, amely a leghitelesebben igazolja, hogy ő
sohasem volt magyar, nem magyar szív dobog a keblében,
hanem likudpárti, idegen hatalom szolgálója. A magyar ember
nem hazudik, nem kertel, és főleg nem ígérget. Amit vállalt,
az teljesítette, ha valami akadálya volt, akkor azt őszintén
elmondta és nem mutogatott másra. A szomorú az, hogy a
hatalom mögött álló slepp röhög az egészen, mert ők így
gazdagodnak, így tudnak zavartalanul mutyizni, hiszen tudják,
hogy miszter Izrael Lázár és miszter IMF Rogán már a
háttérben mindent előkészítettek. A szomorú az, hogy több
mint 2,5 millió honfitársunkat tudott megtéveszteni ez a hazug
retorika, azért, mert bennük még elevenen él a kommunisták
aljassága, gyilkos ösztöneik, akik úgyszintén az ávh-s zsidó
pribékek segédletével tehettek meg mindent és inkább eltűrik,
szándékosan elhiszik a hazug szót, csak amazok még egyszer
hatalomra ne jussanak.
Végre a nemzetnek észhez kellene térnie. Nem egymásra kell
mutogatni, hanem belátni, hogy akik „odafönt” a sorsunkat
irányították, azok egy sem Hazánk érdekeit védték. A saját
zsebüket tömték meg, hiszen a magyar átlaghoz képest mind-
mind óriási jólétben, milliárdokkal a bankszámlájukon
könnyen röhögnek. Engedtek egy szűk körnek is gazdagodni,
hogy legyen, aki élő pajzsként védje őket a mocskosságban,
olyan bayer-bencsik slepp-félét, akik pénzért mindenre
hajlandók voltak, s éltek is e hajlandósággal. De a magyar
embernek végre észhez kellene térnie, hiszen ezek sem
magyarok, ezek is szombaton imádkoztak, ha imádkoztak
egyáltalán és amikor jobban fizettek a népszabadságos
csapatnál odaálltak, amikor a kenyéradó gazdájuk többet ígért
emitt, akkor ide jöttek. Tisztességes, adózott jövedelemből
igaz, hogy az átlagnál jobb életkörülmények között meg lehet

élni, na de milliárdossá válni még ezeknek sem lehetett volna,
különösen nem, amilyen nagy lábon élnek, csak azért
válhattak igen gazdaggá, mert eladták a lelküket, – bár az nem
is volt nekik -, inkább az olvasóik, a bennük bízók lelkét
hagyták cserben, és most még ki is oktatják őket. Ma a
legnagyobb gazemberséget a médián keresztül követtetik el és
a vezérszónokokat jól megfizetve, sajnos el is érik a céljukat.
De mi is megérdemeljük, mert még mindig nem képes a
nemzet egy önálló médiacsoportot felépíteni, mert ezeket
pénzeli, ezeknek hajbókol, és ahogy sokan mondják, tudják,
hogy hazudnak, de már nem akarnak ismét csalódni. Inkább
homokba dugják a fejüket és hagyják, hogy az árral
sodródjanak. ’56-ban még egy emberként tudta a nemzet,
hogy mi a teendője. Ma nem volna szabad a provokációt
hagyni, hogy eluralkodjon, ésszel, okosan kellene
szervezkedni. Az utcára kiküldött rombolók ugyanazok, mint
akik voltak 2006-ban is, az őseik pedig 1956-ban. Saját
szememmel láttam, amikor a Honvéd utcában és környékén a
rendőrök osztogatták a fajtabélieknek a fehér pólókat, öltöztek
át gyorsan az utcán és mentek kordont taposni, anarchiát
gerjeszteni. Láttam, ahogy „fizetett forradalmárok” fél literes
üvegben pálinkát osztogattak a fiataloknak – sokat, hogy
legyen, aki rombol, gyújtogat! Mert kellett a megtorlás és
ehhez indok is!
De most vigyázat, mert már az EU páncélosai állnak
készenlétben, a 2006-os zsidó felvonulás csak főpróba volt.
Most nem kell engedni a szélsőségeseknek, még akkor sem, ha
egy idő után jogos, hogy elszabadultak az indulatok.
Higgadtan kell minden területen az élre állva közösen a kézbe
venni az irányítást. Ne feledjék, hogy 1956-ban a betört
kirakatokból egy gombostű sem tűnt el, hogy az utcára kitett
becsületkasszákat senki sem fosztogatta, hogy senki sem halt
éhen, mert a falu is megmozdulva, ingyen osztogatták az

élelmiszert, mert magyar a magyart így segíti. Ezek a likud-
pubik összezártak, a hatalmat bitorolják, mert jól teljesítve a
feladatukat, erős hátszelet kapnak. Ma, amikor már a lelkeket
pusztítják, amikor már ősi dicsőségünket is gúny tárgyává
teszik, Hunyadi Jánosunkról, az egész világ példaképéről
ocsmány, lejárató filmet készíttetnek az öleb szőrős
pofájukkal, 2 milliárdért, akkor bizony megálljt kell
kiáltanunk nekik. Gyárainkat nemcsak eladták, de a földdel
tették egyenlővé, ahogy tették hajdanán Karthagónál,
legföljebb most sóval nem hintették be, mert arra is sajnálták a
pénzt vagy, mert idomított alattvalóik megtették önként azt is.
Amikor az olajszőkítésben, bankfosztogatásban, gyáraink
szétverésében milliárdossá vált szörnyeteg azt látta, hogy
nekik már mindent szabad, meg is tették, hiszen a magyar
ember a végsőkig kitart, mert félti az életet. Na, nem az
övékét, hanem tudja, hogy minden csepp magyar vérért kár,
hiszen tudjuk, hogy mennyi véráldozatunk volt már, Kárpát-
Hazánk megvédése során. Ezek egyetlen sóhajt nem tettek
Trianonért. Ezek szándékosan hergelnek bennünket azzal is,
hogy most már az afrikai őserdőben is stadiont építtetnek, csak
idehaza legyen minél rosszabb, hiszen ez is a jelmondatuk,
hogy akkor a legjobb nekik. Ezek olyan sötét lelkűek, hogy a
nemzet szenvedésén röhögnek, kéjelegnek. Nem szégyellte a
miniszterelnökük asszonya a rászoruló gyermekeknek gyűjtött
adományokat úgy kezelni, mintha a sajátjuk lenne, s
fizimiskáját odatolva úgy jelentette be, mintha ahhoz nekik
bármi közük is volna. A Tiborc-vejkó és neje vajon mennyit
adott a kárpátaljai kisgyermekeknek? Ejtettek-e egy
könnycseppet is az utcán megfagyottakért, az éhező
gyermekekért, a szétvert, szétzüllesztett családokért. Lehet sok
milliós karórákkal felvágni, de attól a fizimiskájuk nem lesz
szebb, attól még kigúvad dollárszemeikkel ugyanazt láttatják:
utálatos képek a magyar haza templomában, mert ezt tették,

ezt adták annak a népnek, amely gazdaggá tette és bízott
bennük. Bízott annak ellenére is, hogy tudta, kutyából nem
lesz szalonna, de úgy látták, hogy hátha… hátha ezek jobbak
lesznek, mint az ÁVH-s gyilkosok utódai. De hamar
bebizonyították, hogy egy a kuckó a kemencével és ezek is
ugyanazok. Mi több, sokkal rosszabbak, mert ha a
fosztogatásaik, a rossz döntéseik miatt valaki szólni mert,
egyből kész volt a slepp általi kórus óbégatása: – Nézd csak,
ezek a kommunistákat akarják visszahozni. Nem akarjuk,
hiszen el sem mentek. És ahogy Márai is, Szolzsenyicin is és
sokan, a hasonlóan gondolkodók elmondták, hogy ezek a
koncot védik, bizony bebizonyították, hogy valóban, ezeknek
semmi sem szent, csak a mocskos bankók, amelyeknek
minden centjéhez magyar vér tapad.
Ezért kell felébredni. Ezért kell józan, ha úgy tetszik, paraszti
ésszel gondolkodva rendet tenni. Kikövetelni a rendet és
kikerülni mindenféle provokációt, ami csak nekünk árthat,
nekik nem! Nemzeti elégedetlenségi mozgalmakat kell
indítani minden szinten. Nem félpályás útlezárásokkal tovább
tetézni a bajt, hiszen azzal csak a munkából hazasiető
családokat, a megélhetésükért robotolókat bosszantják,
hátráltatják, s ezek, ott, az elefántcsont tornyukban még
jobban röhögnek rajtunk, hogy egymásnak teszünk keresztbe.
Nem! Ezt be kell fejezni. A nemzet csak a
legszükségesebbeket hajtsa végre, de bojkottáljon mindent,
amit csak lehetséges. Rég be kellett volna fejezni a
bankármaffia pénzelését, rég sorozatosan tiltakozni minden
hatalommal visszaélő ténykedése ellen, azért, hogy lássák:
lelepleződtek. Ne vegyék az újságjaikat, ne nézzék a mocskos
műsoraikat, ne a kiadványaikat, ne járjanak a hazug, agymosó
fórumaikra és semmiféle szolgáltatásukat ne vegyék igénybe,
amit egymás között is el tudnak végezni, meg tudnak
szervezni. Igaz, hogy a fotel-forradalomnak véget kell vetni,

hogy a kis közösségeknek meg kell szervezniük önmaguk
létét, de az eredmény most nemzetmentő lehet. Vissza kell
adni a nemzet becsületét. Vissza kell venni az elorozott
javakat és hatalmat, amelyet megtévesztéssel, hamis
ígérgetésekkel, meghazudtol választással, bűncselekmények
sorozatával ragadtak magukhoz. Gyermekeink, unokáink léte
a tét. Ha továbbra is lila ködtől bódult „okostelefonos” népség
maradunk, akkor megérdemeljük a sorsunkat.

Rozgics Mária