Svédcsavar
Őszintén szólva, akárhogy is gyurmázom a csöppnyi agyamat, a hírhedten halvérű és minden meleg emberi vonást nélkülöző svédekről, az ABBA együttesen kívül semmi más pozitív dolog nem jut az eszembe, még ha bele gebedek, akkor sem. Talán ezért van az, hogy sokkal jobban izgat engem a kihalás szélére hajszolt tigrisek és hópárducok saranyú sorsa, mint az ő aktuális hasfájásuk és kóros elmebajuk, mely előbbinek most éppen mi vagyunk a kiváltó okai. Holott, szerintem eddig még azt sem tudták rólunk, hogy a világon vagyunk, de legföljebb csak sejtették, mint az Ufók létezését. Most meg, nagy hirtelen mi lettünk a legidegesítőbb tüske a körmük alatt, miközben ők ahol csak tudnak, élen járnak hazánk lejáratásában, halálra vegzálásában és démonizálásában. Jobban mondva, ugyanúgy egy középkorban ragadt primitív alja népként kezelnek minket, mint ahogy egykori nagy példaképük, barátjuk és üzlettársuk, a Dolfi bácsi tette azt mindenki mással, aki nem a rőt-szakállú Barbarossa és Leif Eriksson vérvonalából való. Mondjuk, nem kéne ezt ennyire mellre szívni, hiszen már a 400 évvel ezelőtt élt Krisztina királynőjük is maga volt a jólétbe belehülyült aberrált svéd mintapéldánya. Csakhogy, roppant finoman fogalmazzak, már ő sem volt az a kimondott Rubens-i női eszményideál, oly annyira nem, hogy a feszülős lovagló nadrágjában és lovagló ostorral a kezében inkább hasonlított a saját nemét imádó dominára, mint egy királynőre. (Merthogy, saját bevallása szerint is, tiszta erőből leszbika volt a lelkem.)
Na de, hagyjuk a szexualitást a hanyatló dekadens nyugat ópiumának, dumáljunk inkább a lényegről. Szerintem, már csak a föntiek alapján is nyugodtan meg lehet állapítani, hogy a minket mélységesen lenéző svédekben ezután megbízni –, az maga a Stocholm-szindróma! Azt a részt most nagyvonalúan ugorjuk át, hogy pár hónapja valóságos elrettentő tananyagot csináltak rólunk a svéd jesivákban, amelyekhez képest egy borsodi általános iskola, egy valóságos apartheid szegregációs intézmény, amolyan pretoriai és alabamai módra. A szokásos aljas hazugságoktól eltérően a különbség csak annyi, hogy most nem Attila nagy királyunk maga az Antikrisztus, hanem a liberális demokráciát még hírből sem ismerő, fasiszta Orbán Viktor. Aki ennek tetejében még megrögzött migráns és buzi gyűlölő is egyben, természetesen. De mi ezt is pont magasról leszarjuk, ahogyan leszarják az ottani „csupa hirtelen szőke és kék szemű kisdiákok is” –, csakhogy van itt még más is, ami már nem annyira vicces. Merthogy, van itt ez a NATO nevű „védelmi szövetség”, aminek állítólag kis hazánk is egyenrangú tagja, sok más országgal egyetemben. Ennek a NATO-tag Magyarországnak szerencsére túl sok valós katonai fenyegetettséggel nem kell szembenéznie. (Leszámítva, hogy néhány harcias szomszédunk időnként jól megfenyeget minket, hogy pár óra leforgása alatt bedübörögnek a tankjaikkal a magyar Riviéráig.) Ugyanakkor, létezik a hozzánk képes hatalmas és kőgazdag Svédország, melynek partjainál olykor fölbukkannak orosz atom-tengeralattjárók. Amelynek a masszív nemzettudattal bíró őslakossága már kihaló félben van és a fiataljainak jó része egy beteg humán-keltetőgép programnak köszönhetően, egyre inkább gyökértelen, élősködő bevándorlókból áll, akiknek eszükben sincs megvédeni az új hazájukat. Nem csoda hát, hogy kb. Nagy Péter és Nagy Katalin cár óta egyfolytában úgy fosnak az oroszoktól, akár a kólikás liba. Így aztán, nagy hirtelen most már ők is oda akarnak kuporodni a NATO védő szárnyai alá –, biztos, ami biztos alapon. Pedig eddig milyen jól elvoltak nélküle a védjegyükké vált „semlegességükkel” meg az ebből fakadó, abnormális jólétükkel. Sőt, svájci mintára, eddig minden nagyobb vérfürdőből mesés vagyont húztak, amíg más népek majd egy szálig belepusztultak. Ilyen körülmények mellett normál esetben azt gondolná az ember, hogy az „oltalomra vágyó friss hús” tisztelettudóan bekopogtat az ajtón, miközben illedelmesen köszön, leveszi a kalapját és letörli a lábát mielőtt belépne az áhított Aziliumba. Nem így, a heringpusztító nagyarcú svédek! Ők migráns módra, követelőzve, a ház cselédségét mélyen megvetve (ezek volnánk mi), mint akinek mindent szabad alapon rúgnák ránk az ajtót. De, hát miért is ne tehetnék, hiszen bőven elég az, ha a ház nagyhatalmú uraival, már rég minden le van zsírozva, beleértve persze a bivaly erős Oszmán birodalmat is. Mi meg, szokás szerint jó magasról le vagyunk szarva, hisz előbb vetnének minket oda az orosz medve karmai közé, minthogy egyetlen új vikingnek is a haja szála görbüljön! Úgyhogy, tök fölösleges itt durcás nikkelbolhát játszani, mert, ha a büszke Orbán pufi egyenesen tótágast áll, ők akkor is a hős Pál uccai fiúk közé fognak tartozni. Pont úgy, és pont olyan gyorsított eljárásban, mint az USA és az Unió adoptált gyermeke, a minta demokrácia Ukrajna, ami szintén csak idő kérdése. Ahogyan, szintén csak idő kérdése, hogy az örökké palesztin vérben gázoló cionista Izraelt is befogadják az EU és a NATO szerető nagy családjába. Gondolom, ez esetben csak addig kell majd várni, amíg a forró sivatagban teljesen elfogy körülöttük a levegő és ehhez ütemezve Ábrahám folyton költöző népét kulcsra készen várják majd a vadi új luxus kibucok, de immár az újjá épített Ukrajnában (New-Galíciában) és az akkorra már csak elszórtan magyarok lakta paradicsomi New-Izraelben. (Aki most gumiszobát ajánlgat nekem, az marha nagyot fog még csodálkozni!)
És, ha már úgyis a sokat emlegetett és azóta is folyamatos bibliai Kánaán keresésről beszélek, hát dumáljunk egy csöppet a hét főbűnről is! Úgyhogy, nézzük csak kik azok, akik minket állandóan kioktatnak demokráciából, miközben ők maguk, az összes létező bibliai főbűnben a meleg fosig benne lubickolnak. Kevélység: ha van ennek minta országa, az a dobogó legfelsőbb fokán álló USA és Anglia után, minden bizonnyal egyből az örök fagy és sötétség uralta Svédország, ahol mára tökéletes szimbiózisban egymásra talált Skandinávia pofátlanul nagyképű vikingje és a hasonlóan haramia természetű öntelt muzulmán. (Mondjuk, az afrikai bozótnéger már nem annyira, mert az kurvára nem csípi az állandó sarkvidéki hideget meg az éjszaka dominanciáját.) Fösvénység: azt hiszem, ezt sem kell nagyon megmagyarázni, amikor az őrjöngő fosztogatásra és népirtásra szakosodott Mannon-imádó önző nyugat egyedül csak tőlünk sajnálja még a levegőt is, és a nekünk jogosan járó „komissziót” is úgy löki nekünk oda, mintha valamiféle főúri kegyet gyakorolna, alamizsna formájában. Miközben, némi baksisért cserébe, pofátlanul kihasználja a keserves adónkból kiképzett magyar szakemberek ingyen kapott magas szintű tudását ahelyett, hogy maguk tanulnának csillagászati pénzekért. A kóros munkaundorukról már nem is beszélve, amit nyilván a könnyen jövő abnormális jó létjük eredményezett, ugyebár. Bezzeg, a minden jó ízlést és szépérzéket nélkülöző, gagyi IKEA-s szereld magad „bútoraikat” –, marhára szeretik ránk sózni elképesztő pénzekért, amit a sok hülye, agymosott magyar sznob –, úgy vesz, mint a cukrot. Mondjuk, már jó ideje nem is igen van más választék, úgyhogy marha sok pénzért most már az ostoba magyar is átmehet Mekk Elekbe, mert nehogy már elbízza itt magát –, ugye. Bujaság: hát, ezen se nagyon van mit magyarázni abban a korban, amely az utókor (ha lesz még) históriás könyveiben minden bizonnyal iniciált arany betűkkel „buzi aranykorként” fog szerepelni. Ehhez elég csak ránézni a sátáni elit válogatott szexuális aberráltjaira, meg az általuk módszeresen elkorcsosított fiatal gender tömegekre. Irigység: na, ez is nagyon jellemző a svédekre, meg az egész önző nyugati kuplerájra, hiszen tőlünk mindent kurvára irigyelnek, a páratlanul pompás gasztronómiánktól kezdve, a józan paraszti eszünkig, a világ legsukárabb asszonyállományáig bezárólag. A maradék földi Édenkertünkről meg már nem is beszélve, ugye. Torkosság: na, jó, be köll vallanunk, hogy ebben mi is világelsők vagyunk, merthogy a csóró magyar proli általában borba meg jó csípős pörköltbe fojtja a bánatát (már aki megteheti), deszkán szaggatott nokedlivel, persze. Harag: nos, a kőgazdag patkányoknak van egy beteges szokása, miszerint, folyamatosan keresnek valami álságos ürügyet abból a célból, hogy haragudhassanak az általuk kifosztott szegényekre, mert nehogy már segíteniük kelljen nekik, hogy a végén még vérszemet kapjanak. Többnyire ilyenkor lép életbe az önsajnáltatás ősi héber technikája, hogy a végén még a saját kifosztóinkat kelljen sajnálni. Hát, szerintem meg dögöljön meg az összes parazita ott ahol van! Nem győzök érte buzgón imádkozni.
Horváth András
Világ Magyarsága