Immár nem vitás, hogy Németországot jelenleg (azaz, már megint) egy súlyosan elmebeteg öngyilkos szekta vezeti, a szokásos periodikus pusztulásba. Ez amúgy lehetne a saját jól bejáratott magánügyük is, csak hát a legnagyobb gond az, hogy a bazi nagy gravitációs vonzerejükből mi soha nem tudunk kikerülni, ahogyan az Európa nevű kisbolygó többi része sem.

A szokásos kollektív öngyilkosságra buzdító projektjük csak annyiban változott, hogy ma már nem a szállóigévé vált: „Mire lehullanak a levelek” – „a Deutschland über alles in der Welt” és a „Ein Volk, ein Reich, ein Führer”, a harsogó jelszavuk, hanem az, hogy: „Bűn az élet!” Mondhatnók, hogy mi a franc közünk van nekünk az elmebeteg germánok legújabb önmegsemmisítő programjához, csak hát, mint mondottam, ezek nagyon hajlamosak az ilyesmit kiterjesztett formában értelmezni. Ami az elmúlt 100 év történelmi tapasztalatait tekintve, főleg ránk nézve, semmi jóval nem kecsegtet. Most éppen ott tartanak a zseniális „Schlieffen terv” megvalósításában, hogy önként hajtják végre saját magukon Henry Morgenthau jenki – askenázi pénzügyminiszter ószövetségi bosszúval is fölérő álmát, miszerint totál leépítik a sajt agráriparukat. Plusz klímahisztéria, némi áramtalanítással megspékelve, egyenlő totalitárius zöld hatalom. Ha bármely faj germán ez ügyben is eléggé túlbuzgó és fanatikus, annak jó német szokás szerint alanyi jogon jár egy snájdig Hugo Boss uniformis és egy jó vastag karszalag, ezzel is demonstrálva az új eszme és az új Führer iránti feltétlen elkötelezettséget. Ez a fatális önpusztításra hajlamos fajta most éppen azon munkálkodik nagy serényen, arcán az idióták idvezült mosolyával, hogy minél jobban pokollá tegye a mások életét – mondván, akkor dögöljön meg a szomszéd tehene is. Jelesül, minden elmebeteg intézkedésük a normális hétköznapi létezés ellen irányul. Csak néhány elképesztő példát kiragadva: ne legyenek a boltokban ehető és megfizethető élelmiszerek és ne legyen egészséges meleg komfortérzet az otthonokban. Ne lehessen megfizetni az egészséges baba ételt, a pelenkát és az életmentő gyógyszereket, az egyre csak növekvő sarc tömegért cserébe pedig, ne legyen elérhető az orvosi ellátás. Továbbá, a régi jól bevált módon, semmiféle hivatalos ügyet ne tudjál elintézni, hanem legyél digitális transz-humán biorobot és ne érje meg dolgozni és hasznos dolgokat termelni. Hiszen, minek is az, amikor elég csak az okostelóját meg az internetjét állandóan buzeráló Neander völgyi ősemberre gondolni, ahogy egyetlen gombnyomással csinált magának jó kis melegecskét –, az összkomfortos barlangjában. De már a szegény jégbe fagyott Ötzi is arra kúrt rá, hogy műhús- és szójazabálás helyett, nyíllal meg szakócával ment vadászgatni, amikor már ötezer évvel ezelőtt is csak úgy hemzsegtek Európában az ínycsiklandozó tücskök és bogarak, lárvák, hernyók, kukucok és egyéb zamatos protein bombák milliárdjai, éppen csak le kellett volna értük hajolni. De, hát az a rohadt finnyáskodás meg a gyilkos kalandvágy –, ugye. Na, de mostantól egy új időszámítás kezdődik, egyszer, s mindenkorra elég volt már ebből a hedonista klímagyilkos életvitelből! Korunk elmebeteg Göbbelsei, Himmlerei, Rosenbergei és Erich Mielkéi kiadták az új jelszót: Bűn az élet! Ezért a híres germán precizitást kidomborítandó, addig méricskélték a bürgerek karbon lábnyomának méretét és formáját, a mindenre alkalmas időtlen colstokkukkal, míg végül senki és semmi nem ment át a szigorú teszten. Persze, azért most is vannak szerencsés kivételek, amiket elfogadnak: ha valaki jó párttag, esetleg sokat dolgozott mások nyomoráért, az továbbra is élhet nagy klímalábon, de a proletariátus széles néptömegei előtt bezárultak, mind a fogyasztás, mind a normális élet kapui. Egyszóval, mindenki azonnal dobja el, ami a kezében van, fogja be a pofáját és csinálja azt, amit a kápók mondanak! Hiába, ebből is látszik, hogy egy komplett nép is kérhet saját magára kollektív eutanáziát, amit Rőtszakállú Barbarossa Frigyes fanatikus népe, csak az elmúlt 100 évben –, már két alkalommal is megtett –, de úgy látszik, nekik ez sem volt elég. Ezért nagyon úgy néz ki, hogy az Európára leselkedő összes veszélyforrás közül, megint mindenki mást lazán kenterbe verve szokás szerint, ismét ők haraphatnak büszkén az aranyérembe. Az önvédelmi reflex jelei persze már megmutatkoztak az utcákon, sztrájkok- és gazdatüntetések formájában, de ezek is csak a germán néplelket erősen ingerlő tünetek miatt jöttek létre. Magyarul, ha továbbra is ilyen rohamosan romlik az életszínvonaluk, akkor már nem ők kommandírozhatják Európát és, mint tudjuk, ilyenkor arrafelé hajlamosak drasztikus módszerekhez folyamodni és meggondolatlanul cselekedni. Ennek ellenére, valahogy mindig kurva jól jöttek ki az összes vesztes háborújukból. Francia ősellenség ide, héber ószövetségi bosszú oda, végül nem le, hanem fölépítették a II. Világháború után az NSZK-t, az ország újraegyesítésével pedig gyakorlatilag, egész Európa uraivá lettek. A rókalelkű, kapzsi franciáknak meg maradt a Churchill és De Gaulle által kibrusztolt atomarzenáljuk és az egykori „Gloire” dédelgetése –, otthon a négy fal között. Ez a kóser állapot egészen a lárva képű Merkel Mutti színre lépéséig tökéletesen működött is. A jólétbe belefúló germánok – nem győzték járni a világot, évente cserélgetni a luxus verdákat, vedelni a sört és zabálni a bajor csülköt, miközben azon röhögtek, hogy ők határozzák meg, mennyi órabér jár a krétai matróznak, az ibizai pincérnek, a lengyel szénbányásznak, a török kukásnak és a magyar éttermi mosogatónak. A púpos Bundeskanca is kurvára imádta ezt az idilli szitut, de aztán egyszerre csak elkezdte tiszta erőből tönkretenni Németországot, a tömeges bevándoroltatással és az energiaipar leépítésével. Ez a féktelen önpusztítás pedig szintet lépett, a méregzöld gender-liberálisokkal súlyosbított Weimari Köztársaság újraélesztésével és az orosz-ukrán háború kitörésével. Sőt, mostanra már ideológiát is gyártottak belőle és ugyanúgy próbálják szétköpni az elmebajukat a világban, ahogy azt két korábbi találmányukkal, a kommunizmussal és a nemzeti szocializmussal tették. Most éppen ez a fertőző elmebaj ömlik ránk –, minden létező formában – és megállíthatatlanul. Buzeráld a gyerekeket, vagy a saját nemedet, ne szüljél klímagyilkos gyereket, felejtsd el az emberekkel való személyes érintkezést, és fejlődj vissza rágcsáló és legelésző életmódra! De, legalább most lesz egy kis haladékunk, mert jelenleg a kiterjesztett öngyilkosság első áldozata, ezúttal is Lengyelország, amelynek létét már a középkorban sem igen tűrték –, hozzánk hasonlóan. Most tiszta erőből rájuk koncentrálnak, miután sikerült hatalomra juttatni a lengyel Petain marsallt (Donald Tuskot), úgyhogy, a gleiwitzi sorompó már újra nyitva áll, a germán pusztítási törekvések előtt. Ezért azt javallom, használjuk ki tartalmasan ezt a kis kegyelmi időt, mert nem kérdés, hogy a lengyel tesók után megint mi következünk! Na, de ne bolygassuk a múltat, mert attól csak még idegesebb leszek. Van nekünk éppen elég bajunk e nélkül is. Ugyanis, hőn szeretett régi-új „szövetségeseink” jelenleg is teljes gőzzel kis hazánk kicsinálásán fáradoznak, a gazdaság bedöntésétől a gyarmati sorba taszításáig bezárólag. Brüsszelben már régóta úgy beszélnek rólunk, mint annak idején a berlini birodalmi kancellárián, vagy a bécsi Belvedere-ben, vagy mondjuk a moszkvai Kremlben a hájfejű elvtársak egymás közt a gyarmatokról. Ha agyon ütnek sem értem –, azaz, nagyon is értem, hogy ezekből a kivakaródzott nyugati és skandináv sudribunkókból miért hiányzik annyira ordítóan a jó szándék, az elemi udvariasság, a kedvesség vagy a tisztelet legkisebb megnyilvánulása is hazánk iránt, vagy bárkivel, akit nem tartanak magukkal egyenrangúnak. A halvérű és vizenyős szemű skandinávokkal például az a kurva nagy baj, hogy még a legelemibb diplomáciai udvariasságra sem képesek velünk kapcsolatban. Aminek csak egyetlen oka lehet így elsőre, a végtelenül primitív és indokolatlan felsőbbrendűségi érzésük. Mert, ha egy híresen „semleges” országként hirtelen felindultságból be akarsz lépni a NATO-ba, mert már előre magad alá fostál az orosz medvétől, akkor nem kéne már ennyire kőbunkónak lenned, egyetlen jövőbéli szövetségeseddel sem! Ilyesmit csak a klasszikus diktatúrák vezetői, meg a kirívóan nagy tahó parasztok szoktak csinálni, a kisebb és gyengébb sameszokkal, mert azok úgysem számítanak. Pedig, igazán megszokhattuk volna már ezt a fajta birodalmi gőgöt, hiszen az összes degenerált tányér szájú habsburg uralkodótól kezdve, a cvekedli bajcú Führeren át, az összes szovjet vörös cárig bezárólag, mind ezt csinálta velünk. De, ha már a germánokkal szoros brúderságban lévő svédeknél kötöttem ki, őket akkor utáltam meg, mint a szart és akkor köptem feléjük egy jó nagyot, amikor nem engedték, hogy egy árván maradt magyar kislányt magához fogadja az egyetlen vérrokona, aki történetesen pont svédisztánban él, mint régi svéd állampolgár. Mindeközben, ugyanakkor a dupla szájú afrikai bozótnéger és a sivatagi muzulmán tenyész csődörök szabadon özönlenek be oda, számolatlanul. Na, erre mondom azt, hogy a Jóisten nem ver bottal, hanem csak meredező dákójú élősködő muzulmánnal! Minket meg mentsen meg Thor-kalapácsától –, Frau Ursula tűhegyes méregfogától és Leif Eriksson fegyverbarátságától!

Horváth András