Újra elérkezett március 15-e, a magyar nemzet eszmélésének tradicionális ünnepe. Ez okból – ha már egyszer lovasokról van szó – jó is, szép is lenne a szabadságharc huszárjairól, a talán legromantikusabb magyar fegyvernem hőseiről írnom. Hiszen ki ne emlékezne Jókai örökbecsű regényének, a Kőszívű ember fiainak délceg könnyűlovasaira, a legendává vált „Nyergelj, fordulj!” parancsra? Nincs olyan magyar, akinek szívét, lelkét ne melengetné e hősök emberi, hazafiúi példamutatása. Örökké áldassék emlékük!
A jelenkor azonban egészen más lovasokat – komor és fenyegető figurákat emel szemünk elé, a horizontra. Ha jót és jól akarunk cselekedni Hazánk és Nemzetünk megóvása érdekében, akkor kénytelenek vagyunk észrevenni megjelenésüket, s ha kell – márpedig kell – farkasszemet nézni velük. Sajnos, még úgy is, ha ez elszürkíti az ünnep fényét, a valaha volt menték sujtásainak ragyogását.
E modern, vészjósló lovasokat a világ politikai állapota hívta életre, s lendítette mozgásba. Modern jelenségnek nevezem őket, bár létezésükről és működésükről legalább kétezer éve tudunk.
Az előző számban arról az induló politikai döbbenetről írtam, amit Emmanuel Macron bejelentése váltott ki (az európai katonák ukrajnai háborúba küldésével kapcsolatban). Azóta szinte minden érdekelt állami vezető nyilatkozott, s általában véve meredeken elhatárolta magát az ötlettől. Ez így jó. Így helyes. Nem hiányzik a harmadik világháború.
Ami viszont rendkívül érdekes ebben a kérdéskörben, az éppen a túloldalon álló oroszok reakciója. Várható volt, hogy nem lelkesednek a felvetés miatt. Borítékolhattuk, hogy a válaszuk kemény és csattanós lesz. Ami engem mégis meglepett, az a volt miniszterelnök, a biztonsági tanácsuk jelenlegi alelnöke, Dimitrij Medvegyev kommentárja volt.
Előadta, hogy a nyugati vezetők ily módon emberek millióinak életét keserítik meg, s a biztos halálba küldik őket. A nyugat politizálásának halványulásáról írt, felemlegette az elmúlt két évszázad hódítóit, akik Oroszország ellen háborúztak. Ám az a legérdekesebb, amit végső konklúzióként közölt. Magyar tükörfordításban a következőképpen olvashattuk:
„És ezért a ló sápadt, a lovas pedig egyre közelebb jön…”
Távol álljon tőlem, hogy a fordítókkal versengeni akarjak, de kénytelen vagyok a jobb értelmezhetőség kedvéért másképpen árnyalva, szinonim fogalmakat használva leírni ezt a sort.
„És ezért a ló fakó, a lovas pedig közeledik…”
Közelítő fakó lovas? Ki lehet ő?
Bizony, az apokalipszis egyik lovasáról beszélünk a négy közül. Nevezetesen a háború megszemélyesítőjéről.
Medvegyev pedig (szerintem) konkrétan az emberiség utolsó, öldöklő, az eddigi világot teljesen megsemmisítő összecsapására utal ezzel a kijelentésével.
A végső idők leírása Jánostól származik, ő foglalta össze a Jelenések könyvében mindazt, amit a történelem végét jelentő eseményekből meglátott. Mit is hirdetett ő a lovasokról?
Írásának hatodik fejezete taglalja a pecsétek feltörését, s velük együtt a lovasok megjelenését. A Szentírás részletei, Károly Gáspár fordításában, a következőképpen szólnak:
6.1-2. „Láttam, amint a Bárány felnyitott egyet a hét pecsét közül; és hallottam a négy élőlény egyikét, amint mennydörgésszerű hangon így szólt: »Jöjj!« És láttam egy fehér lovat, a lovon ülőnek íj volt a kezében, és megkoronázták, ő pedig diadalmasan kivonult, hogy győzzön.”
A témát kutató, elemző szakértők közül sokan gondolják úgy, hogy a fehér lovas az emberiséget sújtó járvány(ok) szimbóluma. A ló színe is értelmezhető ebben az aspektusban. Az emberiség a higiénia, a sterilizálás fejlesztésével tette meg első lépéseit a fertőző járványok leküzdéséhez. A fehér a kórházak, az egészségügy színe lett. A lovas megkoronázása viszont megdöbbentő értelmet nyer így, 2020 után. Az emberiséget fenyegető világjárvány hordozója a koronavírus nevet kapta. Véletlen ez?
6. 3-4. „Amikor a második pecsétet felnyitotta, hallottam a második élőlényt, amint így szólt: »Jöjj!« Kijött egy másik, tűzvörös ló, és a rajta ülőnek megengedték, hogy elvegye a békét a földről, és hogy egymást öldössék. Egy nagy kardot adtak neki.”
Teljesen egyértelmű, hogy a második lovas a háború megtestesítője. A békétlenség, az öldöklés kifejezés ezt expressis verbis közvetítik. A ló vörös színe a szerző korában a kiontott vért jelképezheti. A lőfegyverek és robbanóanyagok kifejlesztése óta pedig magába foglalhatja a háborúskodás által gyújtott pusztító tüzeket is. A nagy kard, amit a lovas kap, véleményem szerint a végső összecsapásban felhasználásra kerülő fegyverzet erejére és hatótávolságára utal. A nagy kard ugyanis hosszú is, messzebbre elér, mint egy zsebkés. Értelemszerűen, a modern harcászatban az interkontinentális rakéták jelentik a nagy kardot – számukra nincs a bolygónkon elérhetetlen távolság.
Csak megjegyzem, hogy majdnem napra pontosan két évvel a COVID megjelenése után indították el az orosz-ukrán konfliktus máig tartó kálváriáját. A dolgok jelen állása szerint ez a fegyveres összeütközés éppen nem csillapodik. Ellenkezőleg: minden pillanatban az eszkalációval, a nemzetközi – esetleg világ – méretűvé fejlődéssel fenyeget minket.
Aggodalmainkat súlyosbíthatja, hogy múlt év október 7-én a Biblia földjén is fegyveres konfliktus robbant ki, mely szintén nem csillapodni, sokkal inkább kiszélesedni látszik.
6. 5-6. „Amikor a harmadik pecsétet fölnyitotta, hallottam a harmadik élőlényt, amint így szólt: »Jöjj!« És láttam egy fekete lovat; és a rajta ülőnek kezében mérleg volt. A négy élőlény között egy hang hallatszott, amely így szólt: »Két mérő gabona egy tízesért, és háromszor két mérő árpa egy
tízesért; de a bort és az olajat ne bántsd!«”
Mindenki, aki a témával foglalkozott valaha, egyetért abban, hogy a fekete lovas az emberiséget sanyargató ínséget szimbolizálja. Az írás félreérthetetlen utalást tartalmaz az élelmiszerek árának növekedésére. A piac alaptörvényei szerint pedig annak az árunak (terméknek vagy szolgáltatásnak) az ára nő meg az értékéhez képest, amelynél a kereslet meghaladja a kínálatot. Vagyis, amiből kevés van. Az ukrán háborús helyzet pedig már mostanára is okozott – elég fájdalmasan érzékelhető – élelmiszer-áremelkedést a világ minden részén. Egyrészt, mert nehezen és csökkent mértékben jutnak el az orosz és ukrán termékek az exportjuk célállomásaihoz. A közvetlen háborús helyzet mellett a szankciós politika is nehezíti a korábban megszokott ellátás biztosítását. És nem csak az orosz élelmiszergazdasági végtermékek vonatkozásában. A műtrágyájuk külföldre történő értékesítése is megnehezedett. A célországok termelésében viszont vagy termés csökkenéssel, vagy költségnövekedéssel jár a kevesebb, vagy a drágább hozamfokozók használata.
És, hogy még tovább sötétítse a képet: az EU zöldítési törekvései nyomán a kontinens mezőgazdálkodói veszélyben érzik megélhetésüket. Hetek óta a traktorok és a traktorosok ezreinek tüntetésétől hangos Európa. Ma senki sem tudja még megmondani, hová fordul a sorsuk, s vele együtt a mi mindennapi betevő falatunk. Az előjelek elég sötét tónusúak, mint a Jelenések harmadik lova.
Ha feltételezzük, hogy az EU közelmúltbeli élelmiszeripari intézkedési – jelesül a lárvák, rovarok és egyéb hitványságok fogyasztásának bevezetése – nem valami bomlott elme megnyilvánulásai, akkor azt is gondolhatjuk, hogy az ínség már felütötte fejét, ezét hozzák ezeket az elborzasztó rendelkezéseket. Valamikor régen ugyanis csak az éhhalál küszöbén voltak hajlandóak (akkor is csak a legszükségesebb ideig) ilyen csúfságokat megenni kontinensünk lakói.
A kérdés már csak az, hogy mikor hirdetik ki a világ gazdagabb részein – így Európában is – az ínség-állapotot. Akkortól ugyanis teljes valójában elénk léptet a fekete lovas, akit ma még csak sejthetünk a minket körülvevő kommunikációs ködben.
A ló színéről kellene még mondani valamit. Miért fekete? Talán, mert feketék a gondok, a gondolatok és az érzések, melyek az ínségben sanyargó ember szelleméből és lelkéből fakadnak. S talán, mert fekete az ájulás is, ami a vércukorszint durva leesését követi – mondjuk, kritikus szintű éhezésnél.
Ezen előzmények, vagyis az első három lovas realizálódásának megvizsgálása után most már rátérhetünk a Medvegyev úr által felemlegetett fakó lovas személyére.
6. 7-8. „Amikor a negyedik pecsétet fölnyitotta, hallottam a negyedik élőlény szavát, amint így szólt: »Jöjj!« És láttam egy fakó lovat; és a rajta ülő neve Halál, és az alvilág követte őt. Hatalom adatott neki a föld negyed része fölött, hogy öljön karddal, éhínséggel, halállal, és a föld vadállataival.”
Nagyon valószínűnek látszik, hogy a negyedik, a fakó lovas nem önálló pusztulás-nemet képvisel. Sokkal inkább úgy néz ki, hogy a korábban érkezett lovasok tevékenységének aktiválásával, fokozásával fogja pusztító munkáját véghez vinni. A lova is éppen ezért seszínű. Mert egyformán hordozza mindhárom előtte járó színét és egyformán különbözik is tőlük. Az őt követő alvilágot azonban ne úgy képzeljük, mint valami Csillagok háborújából vagy a Gyűrűk urából kilépett szörnyekből álló droid-hadsereget.
Inkább azt gondolom, hogy az alvilág, annak démonjai bennünk, egyszerű emberekben próbálnak majd testet ölteni. A nélkülözés, a betegség, a fájdalom, a veszteség és a félelem forgathatja ki Istentől kapott mivoltából a jószándékú embereket annyira, hogy a rombolás szolgálatába álljon. Vagyis az anyagi, az anyagban való létezés szükségletei és vágyai. Erre elég példával szolgált már történelmünk.
Végtelenül sajnálom, hogy az idézett orosz politikus már a negyedik, fakó lovas közeledését prognosztizálja. Szeretném, ha tévedne. De sajnos, a nemzetközi politika jelen folyása mellett nem tudom tiszta szívvel, kétséget kizáró módon cáfolni az ő prognózisát.
Elég, ha két dolgot megemlítek az elmúlt napok eseményei közül, melyek, sajnos, a fakó lovas kontúrját rajzolják erősebbre. Nyilvánosságra került egy hangfelvétel, melyen a német légierő magas beosztású tisztjei tárgyalnak a krími híd szétlövéséről. Mégpedig német gyártmányú Taurus rakétákkal, oly módon, hogy később le lehessen tagadni részvételüket az incidensben. Az oroszok magyarázatot kértek az elhangzottakra…
Norvégia vezetésével nagyszabású NATO-hadgyakorlat zajlik északon, az orosz határ közelében. Mi lesz, ha valamelyik komoly befolyású orosz vezetőnek az jut eszébe, hogy ez a manőver az ő megtámadásuk előkészítése?
Azt gondolom, semmi másunk nem maradt Armageddon idejére, mint az emberségünk.
Azt hiszem, a legfontosabb erényünk egy ilyen helyzetben az irgalmasság lesz majd. Ha túl tudunk nézni saját rosszra forduló sorsunkon, s képesek leszünk egymást átsegíteni a dolgok nehezén, túlélhetjük az esetleg ránk váró kataklizma-szerű változásokat – az ígéret szerint. Megőrizhetjük magunkban azt, ami a Teremtő előtt is kedves.
Ha nem?
Akkor győzni fognak a pokol légiói…
-kucsora-