Őszintén szólva, valahogy egyáltalán nem lepődtem meg, amikor megtudtam, hogy jó tíz év után, most már én is megérettem a cenzúrázásra, sőt a fészbukról való letiltásra is. Szóval, Bástya elvtárssal ellentétben én (és a Marika) már nem sértődhetünk meg azon, hogy: „Hát én már szart sem érek?!” Azt hiszem ennél nagyobb bizonyíték nincs is arra, hogy nálunk is mennyire tombol a szólásszabadság meg a

demokrácia. Hiába na, még most is tele van az ország olyan hiper érzékeny mézeskalács lelkű surmókkal, akik rögtön besúgási kényszert éreznek, ha nem nekik dalol a fülemüle. Persze, ismerem én jól ezt a fajtát, hiszen ezt a végtelenül sunyi és arctalan állatfajt még nem is olyan régen úgy hívták, hogy: sasszemű és denevérfülű vice-házmester, a gerinctelenebbjét pedig úgy, hogy névtelen, hivatásos feljelentő. Mondjuk a merítési lehetőség ennél ma már jóval nagyobb, úgyhogy, azért lenne még egy-két tippem a vérig sértett följelentő/k kibenlétét illetően. Viszont, azt már rohadtul nem értem, hogy mégis miféle ordas náci uszítás van abban, ha az ember kimondja, vagy leírja a színtiszta igazságot? Ja, vagy, hogy pont ez csípi olyan nagyon egyeseknek az ábrándos csipás szemét? Vagy, talán az, hogy nem Lord Byron és Paul Géraldy nyálas stílusában fogalmazok? Mert, ha igen, akkor a gyengébbek kedvéért megsúgom, hogy még az egyik legnagyobb poéta fejedelmünk, a Petőfi Sanya is elküldte a tányér szájú Habsburgokat a jó édesanyjuk keservébe, egy abszolút jogos maligángőzös fölindultságában, az egyik örökzöldjében! Arról már nem is beszélve, hogy a gagyi kereskedelmi tv-kanálisok, az írott sajtó és az internet csak úgy hemzseg a gusztustalan pornográfiától, a ratyi kultusztól, a horrortól és a kikötői matróz kocsmákat is megszégyenítő alpári szövegektől. Úgyhogy, még mezei koca firkász létemre is úgy érzem, hogy ehhez képest én még egy valóságos disztingvált finom úriember vagyok. De, ha még ez sem győzte meg a minket rühellő Kajafást, hát nem győzöm neki súgni fülön és szájon, hogy marhára nem kötelező ám minket olvasni, hanem nyugodtan lehet lapozni! Ebben az esetben a pacsirtadalos lelkének tavaszi virágos kertje is letaposatlan marad és én sem várom éjjelente csengő frászban azt a bizonyos „nagy fekete autót”! Na szóval, mindebből csak azt akartam kihozni, hogy pont ez a fajta tetűláda ugat itt nekünk raccsolva és nyálát verve szólásszabadságról meg demokráciáról. Hej, de szeretnék ezzel a sunyi házmesterrel beszélni! Hát, adnák én neki olyan gavalléros kapupénzt, hogy bele zöldülne, amikor kiégetné azt a szőrös tenyerét!!!

Horváth András