Háborúra készül a világ! Forr a levegőben a világvége víziója, atomháborúval való fenyegetettség. A nagyhatalmak úgy üzletelnek az egyes országok jövőjével, mint rongyos zsidó a lopott holmival. Mintha nem is emberekről, nem egy-egy népről, milliók életéről volna szó, csupán statisztikai számokról: „ma kétezer volt csupán a veszteség”, istent  játszanak az élet felett. S miért? Hogy primitív létüket, amely csak pénzben és pénzzel mérhető, boldoggá tegyék, mert számukra egyetlen öröm az emberi elmével szinte fel sem fogható vagyon, a mammon feletti uralom. Ha a digitális adatbázis szerinti pénzeket összeadjuk, amelyet néhány tucatnyi embernek látszó tárgy birtokol, nincs annyi szállítóeszköz amelyre elférne, nincs annyi emberkéz, amely képes lenne átszámolni. Ha látható, hogy mennyi gyűlölet, szenvedés, vér, könny tapad ehhez a vagyonhoz, s látva hozzá az eltorzult ábrázatokat, akik mindezt birtokolják-bitorolják, nem beszélve a korcs szellemiségükről, lelkükről, csoda, hogy Földünk nem veti ki önmagából már rég ezeket a genetikai hulladékokat, amelyek nem érdemlik meg azt sem, hogy az emberi fajhoz tartozónak tekintsük őket. Láthatjuk, mi zajlik jogos önvédelem hazugsága alatt a gázai övezetben, ahol szisztematikusan gyilkolják a civil lakosságot, úgy, hogy írmagjuk se maradhasson. S a világ fura urai – ENSZ – BT – NATO – EU és egyebek csak félrefordított fejjel néha egy ejnye-bejnyét rebegnek el, ugyanakkor fegyverrel, pénzzel, olcsó katonavérrel segítik mindenütt az agresszort. Látjuk, hogy az orosz-ukrán háborúban immár egymillió feletti a „veszteség” – mintha nem is ártatlan emberekről volna szó, de még mindig jön a parancs Nyugatról, hogy ne legyen vége! S eközben a harctéren elesetteket, ha élők, ha holtak, már a dögkeselyűk hada, a szervkereskedelem mocskos csapata lepi el, s viszik a milliárdos megrendelőnek a lépet, tüdőt, szívet, májat, vesét, ahogy a vevő parancsolja. Jó üzlet ez itt, a harctéren, nincs semmi rizikó benne, s ellenőrizetlenül gyűlik a hullarablók vagyona. Milyen felemelő érzés volt az élő digitális játék, a koncertek résztvevőinek legéppuskázása, Izraelben is, Moszkvában is, s amikor lángokban állt minden, kiírhatták, hogy game over és már jöhet is a következő előadás. Nézzenek körül, kiktől is függ a világ sorsa? Ferde hajlamú, zavarodott személyiségszerkezetű egyedek papolnak erkölcsről, jogról. A sátánnal üzletelgető aberráltak határozzák meg, hogy ki élhet és ki nem. Gyermekvéren hízott vén aggastyánok osztják az észt. A nép, az Isten-adta nép segítséget honnan remélhet, ha már egyházaik is cserbenhagják? Sötét mágiás, sátánnal üzérkedő „elit”, akik át akarják venni a világ teljes uralmát. A hétmilliárd embertársunkból csupán néhány milliónyira tartanak igényt, akik kiszolgálják őket, mármint azokat az igényeiket, amelyeket a mesterséges intelligencia még nem tud átvenni. Ez a szép új jövőkép, amelyet elénk tárnak. A szomorú az egészben csupán az, hogy a valamikori „fejlett Nyugat”, akikre oly sokan felnéztek, emberhez méltó életet remélve, hogyan süllyedhetett erre a szintre? De nem, nem is süllyedt sehová, mindig is itt állt, csupán bennünket vakítottak el, hogy a drága selyem holmi alól kilógó patákat nem vettük észre. A Feltámadás közeledtével talán az egyetlen vigaszunk az lehet, hogy a sok-sok fenyegetettség, az atomhalál, armageddon víziói közben, ha teljesen biztosak volnának sötét jövőképükben, rég túl lennénk mindenen. Ám ez a folyamatosan félelemben tartás nem jelent mást, minthogy nem is annyira biztosan aljas tervükben. Lelküket ugyan eladták a sátánnak, de titkon azért mégis csak félnek Istentől, Aki ostorát már csattogtatva üzeni: „Térjetek meg!”, mert csak ez az egyetlen út, a szeretet, az emberhez méltó lét, a bűnbánat a megváltás útja. A hatalom, a vagyon, a földi istent játszás mindenkor kérész életű volt, hiszen Néró óta legújabb kori történelmünkig megtapasztalhatta az emberiség, hogy hogyan végezte mindenki, aki Isten üzenetét semmibe vett. Ezért sem szabad félnünk, bár a ránk fenekedő sötét erőket sem lehet figyelmen kívül hagyni, de ez nem jelenti azt, hogy mindennapjainkat a rettegés uralja, hiszen ez testet-lelket megmételyezne. Számunkra pedig az az üzenet, hogy „Emeljük fel lelkünket”, s ha mind többen értik-érzik meg ennek az üzenetnek a lényegét, akkor rádöbbenhetnek, hogy az isteni igazságszolgáltatás mindenkit utolér.  

Rozgics Mária