„És kerestek engem és megtaláltok, mert teljes szívetekből kerestek engem.” (Jerem.29.r.13.v.) Akik hiszik, tudják és vallják, hogy Jézus mindig velünk van. Akik tudják, hogy a HIT az az előrevilágító lámpás, amellyel tájékozódni lehet ezen az úton, mert az ember a hitével sejti meg azokat az igazságokat, amelyeknek segítségével önmagát megváltoztathatja, és majd önmagán keresztül megváltoztathatja az életét, az életén keresztül pedig az egész teremtett világot.
A HIT-tel kell megkeresni és lehet megtalálni a helyes irányt, azt a forrást, ahonnan a kereső lélek még nagyobb világosságot szerezhet, és ezzel a világossággal mindnagyobb tért világíthat meg maga körül, a bűnök szövevényében. A szenvedések, a megpróbáltatások, a tökéletlenségek feltorlódása folytán létrejött zűrzavar nyugtalanítja és békétleníti az ember lelkét. Ezeket az okokat kell majd keresnie, és megtalálnia az embernek, hogy kiküszöbölhesse az életéből, hogy több békességet találhasson. Az embernek elsősorban önmagából kell ezeket az okokat kizárni, ezért meg kell találni önmagunkban azokat. De vajon hogyan? „A hit az olyan dolgoknak valósága, amelyeket reménylünk, és amely dolgok nem láttatnak, az azok felől való bizonyosság.” (Pál lev. a zsid.11.r.1.v.)
Akinek helyes hite van, az el tudja választani a hamisat az igaztól és még tévedésből sem nyúl a látszatoshoz, a hiábavalóhoz. Az ilyen helyes hitet Isten örömmel ajándékozza mindazoknak, akik alázatos lélekkel
fordulnak hozzá és kérik Őt, hogy a lelküket világosítsa meg az Ő világosságával, és az Igazság felé vezesse őket. Akiknek nincsen helyes hitük, azoknak a lelkében az ellentét szítja a tüzet. Hitük hamis, mert lelkükben nincs alázat, mindent felfalnak, semmi nem elégíti ki őket, mert hiszen amit ők igazságnak gondolnak, az nem a valódi érték, csak utánzat. Az ő igazságuk csak külső forma, talmi csillogás, hamis máz, amely fölött az Idő, őrlő hatalma végigszáguld megsemmisítve azt, mielőtt még az Örökkévalóság rétegeibe hatolhatna. Nagypéntek abban segít, hogy rátaláljunk saját hétköznapi zarándokutunkon a saját „csillagösvényünkre”, az Igazság és az Élet Jézus által mutatott útjára.

Sík Sándor:
Keresztút – XIV. stáció, részlet

Valahol
A kristálytenger fölött,
A Szék előtt

Feszült inakkal áll az Angyal.
Szemei mint a villám, ruhája mint a hó,
Áll, vár és alig-alig győzi kivárni
A Harmadnap hajnallatát,
(Nem is harmadik igazán, –
Isten türelme is feszült a pattanásig:
Csak egy éj, egy nap, egy hajnali perc)

És lendül a szárny,
És lebben a kő,
És elhangzik a mindenségben:
„Békesség nektek, én vagyok!”

v. Joó Katalin
Magyar Szakrális Lélek- és Szellemgyógyító, Tanító