Teljes a káosz Európában, a láthatatlan fal minden oldalról beszorította ezt a sok éves gyengejelleműséget, amelyet egy harácsoló, csaló, szabadkőműves gáska irányít, kedve szerint, s időközben olyan félművelt, gyengejellemű réteg alakult ki, amelynek vezetői pozícióban a csaláson, hamisságon, félrevezetésen kívül semmiben sem érdekeltek. Eközben a nemzetek önfeladók lettek, (lásd a német népet) olyannyira, hogy már nem is igen emlékeznek volt önmagukra. Romániában még súlyosabb a helyzet, nem is igen látok kiutat, csak az autonómiákban, a föderatív megoldásban. Az Unió, mint kontinentális cella bezárta népeit egy hamis jólétiségbe, amelyből szinte teljesen hiányzik az autentikus kultúra, kulturáltság, s ez a fogyasztói zsibbadás legyengítette a gondolkozni tudást, s lassan a fenéknyalás sem ígér semmilyen kilátást. Gyakorlatilag a román nemzettudat szétzilálódott, nem talál aktuális alternatívát, de kiterjesztvén uniós méretekre, ugyanez a helyzet, csak a nagyobb államokon még kevésbé látszik, érződik ez a kínvergődés. Példa erre Franciaország esete, amelynek politikai sovinizmusa, ha Oroszország ellen háborúba torkollik, megél majd egy új Trianont, hozzáteszem, teljesen rászolgált az idők során. Másik nagy baj az államférfi hiány, az Unió tele van rosszlelkületű csőd-emberekkel, lelkiségükben kiszáradt nőszemélyekkel, akikből ömlik a ripacsos, hárpiás gyűlölet minden ellen, ami nem az ők szférájukba tartozó. Ez az ellenőrizetlen egyensúlyt vesztett gonosz ösztöniség elsüllyesztheti Európa emlékezni tudását is, s a rendkívül elbutult nemzetek népi tudatában sem lel, növeszt önismeretet, mert itt van a műveltség feleslegessé kikiáltottsága, a viselkedni, beszélni nem tudás.
S ez az ördögiség a demokrácia rongyos ruháiban tetszeleg, s mert belülről jövő a senkiségre vágyás, eltűnik a látszata is a demokratizmusnak. Az egyén teljesen kiszolgáltatott önmaga tudatlansága előtt. De mit tanuljon a szerencsétlen, ha nincs értelmes, jó szándékú kínálat, csak a leépítés, a behúzás, a csalás, a semerre sem törekvés. Ami a magyar nemzetpolitikát illeti, kétkulacsos Erdély felé, olyan szervezeteket, pártot töm pézsmaggal, amely rég elárulta az erdélyi magyarság valós érdekeit, csak a szélhámosság, a mutyizás, a gyengejelleműség uralkodik. Érzelmi fasizmus ez a javából, uraim! Még akkor is, ha nyájasság képében jelenik meg itt-ott, s vigyorgó a sátáni szabadkőműves érdek, s osztogatja lehúzó jótékonykodásait, leereszkedéseit, hogy még eszetlenebbé tegye a szerencsétlen embereket. De jöhet a megvilágosodás: ha kimondod a szót: NEM! – s már le is győzted ezt a sátáni őrületet.

László György