„Minek nevezzelek?”
Létezik agresszió, ami genetikai alapon belülről fakad, ami született örökletesség, valami olyasmi, ami a hiéna kölykökben ébred, ha vértől totyogó hús szagát hordja feléjük a szél. És létezik a gyávák agressziója, a sebek gennyéből táplálkozó, a reménytelenség szülte, a sarokba szorított patkányok agressziója. Sérelmekkel és lelki sebekkel küszködő, önértékelési zavaros toportyán lelkű nyomorult lények ezek, akik mindenkit csúfnak hazudnak, hogy így leplezzék saját rútságukat. Brutus és Iskarióti Júdás görög nászának gyomorban fogant fajzatai ők. Örökké sóvárognak a pénz és a hatalom után, de az mindig a bolondját járatja velük. Amihez csak hozzá érnek, az garantáltan megrohad, ami mellett „harcosan kiállnak”, az meg rendszerint előbb-utóbb mind megbukik. Többnyire onnan lehet rájuk ismerni, hogy a gnóm pszichopata Robespierre-t és a dicsőséges Jakobinus forradalmat istenítik, hiszen felvilágosodás nélkül még mindig jurtákban, vagy döngölt vályog kunyhóban laknánk, mezítláb taposnánk a szőlőt, kerekes kútban hűtenénk a dinnyét és nyereg alatt puhítanánk az ürü húst.
Gondolom, sejtik már Béláim, hogy kikről is beszélek. Ha esetleg nem, akkor mondom. Azt hiszem, minden normális embernek föltűnt már, hogy mennyi kis nyomorult háborús uszító bukkant föl a semmiből az utóbbi időben. De az a legtenyérbemászóbb az egészben, hogy a legharcosabban azok a vadliberális klíma nácik és mindenféle LMBTQ-es szörnyecskék követelnek most háborút a legyőzhetetlen orosz ármádia ellen, akik a Szovjetunió idején még a legvérmesebb hívei voltak az LSD mámoros világbékének, az általános leszerelésnek és úgy általában a virágokkal telepingált Volkswagen kisbuszos és kommunás humanizmusnak. Mondjuk, ez egy hangyányit sem meglepő, hiszen a mára jócskán kivénhedt hippi vezéreket zömében Hruscsov és Brezsnyev elvtárs pénzelte jó vastagon, másrészt a baromira kényelmes nyugati jólétben, akár még ingyen is vallásos ájulattal és csodálattal tekintettek a megvalósult kommunista Nirvánára. (Hát, igen, onnan aztán marhára könnyű volt!) Ilyen előzmények után, naná, hogy olyan apróság már kurvára nem érdekli őket, hogy az egykori bálványuknak még most is pont annyi atom- és hidrogénbombája van, mint hatvan éve, csak a pontosságuk és a pusztító erejük lett sokkal nagyobb. Magyarul, pár gombnyomással, pár perc alatt visszajuthatnánk a nagy Bumm-hoz, azaz az ősrobbanáshoz! De egy átlagos IQ-val megáldott halandó azt is pontosan tudja, hogy még a legoptimálisabb esetben is európai fiatalok százezrei fognak meghalni és megnyomorodni abban a bizonyos keleti földi pokolban. (És akkor az ártatlan civil lakosságról még nem is beszéltem.)
Az alábbiakban azt szeretném boncolgatni, hogy mit is kellene csinálnunk azokkal a lótetvekkel, akik Hitlert majmolva, szerintük is valahol a Don-kanyarban kéne megvédeni Európát és a civilizált keresztény értékeket. Na meg persze, felsőbbrendű fajtiszta, ős kelta, ős gall, ős viking és ős germán fajt a barbár muszkáktól. Az emberiség vérzivataros történelme számtalanszor bizonyította már, hogy alapjában véve háromféle háborús uszító létezik. 1/ Az a rothadt agyú pszichopata, aki minden áron ölni szeretne, lehetőleg tömegével. 2/ Az a ferde hajlamú mocsadék, akinek nincs gyereke, de a másét kéjes örömmel elküldené a mészárszékre. 3/ De a különösen undorító féreg az, akinek van ugyan egy degenerált kölyke, de arra úgy vigyáz, mint a szent Frigyládára, nehogy megszakadjon az ősi vérvonal és a „véres verejtékkel” összeharácsolt Salamoni vagyon, nehogy másra szálljon. (Azzal az egyedi esettel most ne foglalkozzunk, aki akkora baromarc, hogy még a saját hülye kölykét is lazán elküldené ölni, vagy meghalni.) Mondjuk, ez utóbbi manapság már olyan ritka, mint a Dodó madár, vagy a huncutkás sztahanovista szénbányász.
Civilizált népek lévén, most tekintsünk el attól a természetes gerjedelmünktől, hogy néhány tízezren fölkeressük őket a fényűző patkány lyukaikban és szívlapáttal jól agyonverjük őket. Hanem, addig is, amíg eljön az a mámorító pillanat, azt javaslom, vegyük át még egyszer a fönt említett pokoli állatfajok osztályozását. Az ölésre vágyó pszichopata általában úgy beleolvad a környezetébe, hogy azt még egy rutinos kőhal is elsápadva megirigyelné. A közhiedelemmel ellentétben, az ilyen még véletlenül sem hóhérnak (bocs: állami ítélet végrehajtónak), hentes- és mészárosnak, vagy boncmesternek megy, hanem piszkosul jól fizetett „értelmiségi” lesz belőle. Eme első állatfaj tagja, általában nem orvosi értelemben vett elmebeteg, mert a kemény büntetéstől való félelem általában visszatartja őt perverz, gyilkos vágyai kiélésétől. Nem véletlen hát, hogy ezt a fajta humán selejtet még a hírhedten gyilkos hajlamú francia idegen légióba sem veszik be, nehogy lejárassa őket. Ezek azok a gyáva férgek, akik forradalmak és egyéb fennforgások idején a forradalmi buzgalom elmúltával, a biztos távolból továbbra is lázasan hergelik a jó népet mondván: Nehogy már, csak ennyi legyen a vérontásból –, more! Még nem is olyan régen ezek voltak a fő nyilasok, a bolsevik komisszárok és a fanatikus faj germán SS pribékek. Ezek a mai elpuhult uszító tetvek meg, az előbbiek vér szerinti utódai. A második háborús uszító hernyó szekta pedig: azért szeretné a mások vérén elpusztítani a muszkát, mert ezek a nyálkás véglények jelen esetben: halálosan rettegnek attól, hogy ismét meglátogatnak a muszkák minket, és ha már itt vannak, valószínűleg azonnal górcső alá vennék és hatékonyan orvosolnák is ezt az itt tomboló perverz homár kultuszt –, a többi aberrált szexuális elmebajjal egyetemben. Mondjuk, egy kis szokásos rehab jellegű, málenkij robottal, szöges kancsukával (knut) és egyéb hatékony terápiás módszerrel. Ez náluk is és a dicső harmadik birodalomban is mindig remekül bevált –, mint tudjuk. Nem csoda hát, hogy ez a végzetesen elpuhult nyálka tenyészet, újabban olyan harcos kedvű lett, hogy azt még Bismacrk, Hindenburg, Ludendorff és Hitler is meghatódva megkönnyezné. Nos, hát, ha ilyen piszkosul harciasak lettek, én bizony mind egy szálig összeszedném és a spanyol polgárháború mintájára, Nemzetközi Brigádok keretében, egyenesen az ukrán pokol legsürejébe zavarnám őket! Úgyhogy, szem és alsógatya, garantáltan nem maradna szárazon.
A harmadik gusztustalan fajta az, amelyet már nekifutás nélkül is, minimum Maxim, vagy Gatling géppuskával kellene ritkítani. És persze ők hajlandóak voltak lelkesen szaporodni, viszont más, fehér emberek esetében, azért baromira kritikusak a biológiai reprodukcióval kapcsolatban. Ezek úgy tudnak a tökéletes liberális demokráciáról meg a végső győzelemről nyálat verve pofázni, hogy közben egy mukkot sem vartyognak arról, hogy azt a tengernyi adópénzt és katonákat, amit az ukrán fekete lyukba kívánnak küldeni, azt mind a sík hülye hallgatóságuktól, ill. a rájuk szavazó birkáktól akarják elszedni és közülük akarják besorozni. Gondolják, ezt majd ráérnek a barmok megtudni, ha eljön az ideje, miközben ők majd továbbra is élik a megszokott nyomorult szibarita életüket. (De kurvára remélem, hogy majd ők is megtudják, ha eljön az ideje.) Ez a fokozottan közveszélyes, súlyosan pszichopata fajta annyira hülye, hogy egyáltalán nem fosik az atom Armageddontól, mert, ha lesz, az csakis egyedül Putyin és az orosz nép sara lesz. Úgyhogy, minden bizonnyal Nürnberg mintájára, a festői Hágában is majd megint ők fognak pöffeszkedni, a kaftános vérbírók pulpitusán. (Hát, persze, pubikáim. Remélem, majd erre is rájöttök mielőtt ti is szépen elpárologtok!)
Nos, ha ezek után van valakinek jobb ötlete a szívlapáttal való agyonverésen kívül, az bátran szóljon, izgatottan várom a hangulatos variációkat! Mert, ha ezeknek a végtelenül aljas, beteg agyú véglényeknek ne adj Isten –, mégis összejön ez a horror buli, az egyetlen elégtétel, amit remélhetünk, hogy ők is tutira megdöglenek velünk együtt valahol. Remélhetőleg, csiga lassan és pokoli kínok közt, mint anno Yoshida és Micukó Hirosimában és Nagaszakiban. Ja, és végül azoknak, akiknek még mindig vannak kétségei ezek felől: ugye tetszenek tudni, hogy egy klasszikus régimódi háború esetén, ők leszek az elsők, akik bocskoros román módra egy szempillantás alatt átállnak az oroszokhoz? Persze, csak, ha disznó nagy mázlink lesz.
Horváth András