Évente háromszor íjásztalálkozót szervez, ahol a fiatalokkal a visszacsapó íj ismereteit is okítja. Büszke arra, hogy a távlövő világbajnok Mónus József és fia nála sajátította el az íjászat minden rezdülését. /Már most előre jelezzük, hogy a XVIII. évi íjászversenyt a Hollóvölgyben idén április 21-én tartják, lehet készülni rá, hiszen számos egyéb rendezvény, kézművesek vására, gyerekeknek játszóház is várja az érdeklődőket!/

Sok éve a Trianon nincs kőbe vésve rendezvényt szintén Ő hívta életre… Már bizonyára ki is találták, kiről van szó, Nyers Csaba a fáradhatatlan hazaszerető, hazaféltő, aki „főállásban” végzi önként vállalt kötelezettségét.

Az indíttatás onnan ered, hogy szülei Aradon éltek, s a határ átrajzolásába soha nem tudott beletörődni, mind a mai napig. Éppen ezért minden évben június 4-én az elcsatolt 64 vármegye címereiről készült dombornyomott címereket felmutatva békemeneteket szervez, s jó látni, hogy egyre többen tartják fontosnak, hogy kifejezzék érzéseiket, s tiltakozzanak a nagyhatalmak ma sem rendezett galádsága ellen. Ahogy hangoztatja: Trianonról naponta kellene beszélni, hiszen erről ma már a felnövekvő fiatalok körében szinte alig esik szó. A hazai közoktatás szégyene is, hogy ezt a nagy nemzeti tragédiánkat a mindenkori hatalom összetartozás napjává igyekszik kicsinyíteni.

Sok-sok szomorú, gyászos esemény történt ezekben az években, amelyekről még mindig nem beszélnek őszintén, s a sebek folyamatosan felfejlenek, éppen azért, mert ezt a nemzeti tragédiánkat igyekeznek folyamatosan szőnyeg alá söpörni – utal jelenkorunkra. Példaként egyetlen adatot említ az imént elmondottak jobb megértéséhez: Románia az 1920-as úgymond békediktátummal nagyobb területet kapott Erdély elcsatolásával, mint amekkora a csonka országban megmaradhatott. Három és félmillió magyar honfitársunkat szakították ki az anyatestből, s azt sem engedték meg, hogy népszavazás előzze meg a döntést,

Számunkra nem vigasz az, ami a mai politikai zűrzavarban tapasztalható, de mégis jelzésértékű: a trianoni úgymond békediktátumot aláíró államfők országai napjainkban élik meg mindazt, amit mi 1920-ban. Igaz, tőlük nem csatolták el a szülőföldjük egy részét, de a sok ezer migránssal, vendégmunkással, az unió diktálta feltételek tükrében lassan megszűnnek hagyományos állammá lenni, elveszítik identitásukat, s valami fura kevercse kezd kialakulni.

Az elszakított területek és az Anyaország mind szorosabb kapcsolatáért évente, amikor csak teheti, különböző rendezvényeken vesz részt székelyföldön, így például a Csíksomlyói búcsúnak is állandó résztvevője, s baráti társaságukkal kezdeményezték azt is, hogy Erdélyben földet vásárolva, ha aprócska lépésekkel is, de szerezzék vissza azt, amit a sötét kor még sötétebb vezetői elraboltak tőlünk.

Rézdomborító és natúrkonyhai szakács vagyok – írja önéletrajzában magáról, s az ember elcsodálkozik, hogyan fér meg egymás mellett e kettő. Aztán olvasva a honfoglaló eleink ételeiről készült szakácskönyvet, már világosodik a kép, hiszen eleink sokkalta erősebbek, egészségesebbek voltak, gondolják csak el, hogy egy-egy vért, egy hatalmas kard, szablya már önmagában is micsoda erőt feltételez, ám ezekkel lóhátra is kellett pattanni, s harcolni a haza védelmében. Ha valaha, hát napjainkban, amikor agyonmérgeznek mindent, amikor már rovarokkal, műhússal és a jó ég tudja, miféle gusztustalanságokkal etetik a jó népet, különösen nagy hangsúlyt kellene, hogy kapjon a naturkonyha egészségre gyakorolt hatása. Eleink gabonái címmel komoly összeállítást készített mindazokról az eledelekről, amelyek a legértékesebb eledeleinkként vigyázták egészségünket. A gabonánál értékesebb élelmiszer nincs a földön, amelynek élettani hatása felülmúlhatatlan, ezért kellene honfitársainknak is sokkal komolyabban véve visszafordulni a gabonafélékből készült táplálkozásra. A teljesség igénye nélkül csak néhányat sorolunk; köles, hajdina, árpa, rozs, csicseriborsó, barnarizs, tönkölybúza, stb. A mai emberekből pontosan ezeknek a gabonáknak a nyomelemei hiányoznak, azért van a sok gyógyíthatatlan betegség, azért, hogy a minőségi élettartam is egyre rövidül.

Csaknem három évtizede annak is, hogy kiadatta Huszka József: A magyar turáni ornamentika története című felbecsülhetetlen értékű kordokumentumát. Ahogy az előszavában írja is: „Minden magyar jelkép üzenet. Atyáink tárgyi emlékeit az idő megőrizte, a több ezer éves magyar szellemiségből fakadó csodálatos formavilágot, hitvallásunk tükörképeit. Ezek ma is hatnak, sugároznak ránk!”

Emellett van ideje és késztetése arra, hogy nemcsak gabonaféléinket kutatja fel, hanem azokat az eszközöket is, amelyekben őseink az eledeleiket megfőzték, elfogyasztották. Egyes tájegységek híres főzőüstjeit is elkészítve járja az országot, hogy minél többekkel ismertesse meg használatukat. De ivócsészéket, boroskupákat, tányérokat is készített már, s tovább kutatja a régmúlt használati eszközeit, mert meggyőződése, hogy nemcsak az étel elkészítése, hanem amiben elfogyasztjuk, az is hat ránk.

S ahogy másutt is folyamatosan hívja fel a figyelmet, hogy őseink üzenetei állandóan hatnak ránk, csak nem figyelünk kellőképpen rájuk. Holott a mindenkori hazaszerető honfitársainknak nemcsak feladata, de kötelessége is volna a ránk hagyományozott örökséget, a természetismereti tudomány, a bölcsesség, s elsősorban is a jövő reménységei, az ifjúság nevelése. Ebben is kiemelkedik a Szent Korona, mint nemzeti ereklyénk mellett a második legfontosabbként a tarsolylemezek felkutatása, és korhű elkészítése, amely múltunkról számos fontos információt hordoz.

Nem véletlen, hogy Nyers Csaba is több évtizede a tarsolylemezek készítése irányába is fordult, s folyamatosan kutatja-keresi a még fellelhető múltat, s kutatásait rendre siker koronázza, hiszen a közelmúltban három új tarsolylemez is előkerült a föld rejtekéből, méghozzá teljesen épen megőrizve, amit ránk hagytak az előző századok. Legutóbb a pátyi, majd a bugyisi és a levédiai veretes tarsolyokat kutatták fel, s ma már ezek élethű másolataiból is lehet vásárolni.

S, ha már a felsorolásnál tartunk, fontos megemlíteni, hogy ugyancsak több évtizede készít rovásírásos kártyanaptárt, de csokorba szedte a magyar keresztnevek tárát is, s minden évben számos ismeretterjesztő írással bővítve falinaptárt is készít.

Oldalakat lehetne megtölteni mindazokkal a rendezvényekkel, amelyek szervezése a nevéhez fűződik. Előadások tucatjait tartja, tanfolyamokat szervez, ahol a magyarság múltjáról szóló ismereteket bővíteni lehet, ő a Kárpát-medencénkben is mindenütt ott van. Akiket mélységében is érdekel a múltunk, feltétlenül ismerkedjen meg Nyers Csaba sok-sok éve folyó munkásságával, látogasson el a rendezvényeire, amelyek időpontja az interneten is nyomon követhető, de személyesen is lehet vele kapcsolatot találni: 06-20-367-26-75

S ahogy Huszka József felbecsülhetetlen értékű művét elkészítve azt az akkori vallás és közoktatásügyi miniszterünknek az alábbi gondolattal ajánlotta: „A magyar kultúra fáradhatatlan őrének” – s ennek az ajánlásnak a tartalmi üzenete Nyers Csabáról is elmondható.

Rozgics Mária