Életem egyik legnagyobb bakancslistás élménye volt, amikor 15 évvel ezelőtt végre eljuthattam a Beatles szülő városába, Liverpoolba. A sokat látott, mesésen gazdag kikötővárosba, aztán becsülettel végig is zarándokoltam a velük kapcsolatos történelmi helyeket. (Szülőházat, Cavern Club stb.) A hatalmas Albert dokkban bámészkodván egyszer csak egy gigaposzter szúrta ki a szememet, melyre ez vala írva vérvörös betűkkel: Rabszolga múzeum –, belépés ingyenes. Mondom magamban, ilyet még úgysem pipáltam, úgyhogy az akkoriban szárba szökkent vadliberális mea culpázás jegyében gyorsan éltem is a lehetőséggel –, bár így utólag már azt mondom, nyugodtan kihagyhattam volna. Azonban, a minap elfogadott európai migrációs paktumról (diktátumról) rögtön ez a rémes élmény jutott eszembe. Jelesül az, hogy az embernyúzó imperialista vadkutyából soha a büdös életben nem lesz bacon szalonna, akár mennyi hamut is szórjon a fejére! Ennek az örök igazságnak ékes bizonyítéka, hogy jó 200 év után (1815) az egykori gyarmattartó nyugat-európai „édes gazdák” ismét afrikai és ázsiai emberhússal kereskednek, ihletett buzgalommal és szakértelemmel.

Mert, bárhogy is nézzük, jobbára erről szól ez az egész cirkusz. Megint élő emberekből csinálnak busás hasznot, mely mellé még intézményrendszert is építenek, ahonnan szintén gigászi pénzeket lehet kiszivattyúzni. Hiába, a belterjes kalmárvér és szellem már csak ilyen, azt nem lehet csak úgy megerőszakolni! A szitu csak annyiban változott, hogy ma már nem a frissen meghódított és leigázott tengerentúli gyarmatokra szállítják az afrikai emberárut, gyapotot, cukornádat, fűszereket meg dohányt szüretelni, hanem egyenesen ide, Európába fuvarozzák őket, másodrangú élősködő proletárnak. (Mi, kelet-európai fehér kollégáik meg csak szájtátva bámulunk, mint falusi hülyegyerek a vándorcirkuszban, hogy honnan ez a sok egzotikus képződmény?)

Ha az egykori gyarmatokból gennyesre gazdagodott rabszolga kalmárok leszármazottjai ragaszkodnak a hagyományokhoz, akkor a regionális rabszolgapiacokat ismét Liverpoolban, Antwerpenben, Amszterdamban, Velencében, Szicíliában, Marseille-ben és Konstantinápolyban állítják majd föl. A legfontosabb elosztó központnak pedig a jelenleg orosz kézen lévő Krím és az Afrika partjainál fekvő, spanyol–portugál szigetecskék lennének ideálisak. Ezeken a mesés trópusi helyeken valószínűleg a megfelelő infrastruktúra is megvan még, úgyhogy elég lesz oda egy tisztasági festés és néhány új trendi kofa stand is, ahol kulturált körülmények között lehet mazsolázni a friss emberanyagból. Ott aztán, újra lehet kereskedni, precízen és szépen, ahogy a Dávid csillag megy az égen. Természetesen, szokás szerint lesz orvosi ellenőrzés is, ahol szakértő szemek és kezek megvizsgálják és végig tapogatják az értékes portékát és, ha köll, még felturbózott vitamin bogyókat is kapnak, mert, hogy fő az egészség. A rendkívül népes állomány legértékesebb egyedei közül természetesen Európa leggazdagabb és legprofibb emberkalmárjai válogathatnak első közben, hiszen mégiscsak ők szerezték be a roppant értékes árut: pénzt, fáradságot, távolságot és félelmet nem ismerve! Őket majd szépen behajózzák a kijelölt célállomásokra, ahol Viagra, meleg kasmír takaró, okosteló, koszt és kvártély várja őket – a hitvány megterhelő rabszolga munka mellett, amelyet az itteni zord klímaadottságok megkövetelnek. A maradék 90%-nyi áruselejtet pedig szépen elosztják szerte Európában, ahol eddig csak hírből és kalandregényekből ismerték az ilyesmit.

Úgyhogy, minden őshonos fehérek lakta kelet-európai gyarmat államocska annyit fog kapni az „értékes áruból” amennyi mértékarányosan dukál neki. Ha pedig finnyáskodva, a disznófejű nagyurakkal pimaszul dacolva nem veszik át a selejt árut, akkor horribilis kártérítést köll fizetnünk! Ami magába foglalja a húzós szállítási díjat, az eddigi transzfert, az őrzést, a koszt-kvártélyt és egyéb humánus ellátmányokat, ami egyúttal jócskán növeli a nehezen beszerzett élő jószág értékét. Vagyis, a féktelen szaporodáson, a zabáláson, a gátlástalan erőszaktevésen és az élősködésen kívül semmilyen értelmes és hasznos tevékenység elvégzésére nem használható primitív előember így válik mégis csiszolatlan gyémánttá, tulipánhagymává, ritka egzotikus fűszerré, gumit tejelő fává, tonnaszám bányászható arannyá, ezüstté és így tovább. Hiszen mintegy két lábon járó és beszélő részvény papírként így válik pénzt tejelő befektetéssé a tulajdonos állam számára.

Itt már csak arra kell marhára vigyázni, nehogy rentábilis legyen ez az ősi biznisz, ugyanis rohamosan közeleg a futamidő vége. Úgyhogy, most már épp itt az ideje egy bazi nagy „Fekete pénteket” csinálni –, csak immár fiatal afrikai tenyészcsődörökkel. Ezért, sürgősen itt az ideje szétteríteni az élő emberárut, olyan reménytelenül elmaradott életterekre (Lebensraumokra), ahol nem a féktelen gyarmatosításból és kalmárkodásból gennyesre gazdagodott patkány elit habzsolja a dolce vitát és nem ott szórakozik. Mert ez már kezd az amúgy is rothadó agyára menni. Az esetleges Spartacus lázadásokról már nem is beszélve, ugye. Bár ettől addig nemigen kell tartani, amíg ez itt nekik a tejjel-mézzel folyó Kánaán. Így viszont, a szédítő számokat nézve, fejenként egy-egy jövevényen évente akár 20 ezer eurót is lehet kaszálni, ami lássuk be még nyugati mércével is kurva jó pénz. Mondjuk, az már más kérdés, hogy mindehhez akkumulátor savval rendelkező hiéna gyomor kell, na meg tíz centis rinocérosz bőr, de, mint tudjuk, ez náluk genetikai alapadottság. Mert, ez a Mammonimádó Sátán fajta csak úgy, mint bármi másban, az emberben is csak a pénzt látja.

Ezen túllépve, maradjuk annyiban, hogy Európa ma a XXI. században éppen olyan megalázott, magatehetetlen és alávetett, mint amilyennek a hatalmas ősi Kínát tette a pöttömnyi kis szabadkőműves Anglia a XIX. században, a kor legmodernebb és legpusztítóbb haditechnikájának köszönhetően. Ami akkoriban abból állt, hogy pár bazi nagy hadihajót fölvonultattak néhány kulcsfontosságú kínai kikötőben és csak a miheztartás végett rommá lőtték azokat. (Bokszerlázadás – ópium háború, Hongkong és Sanghaj megszerzése stb.) Az akkor még mély feudalizmusban vergődő kínaiak ezt a kort nevezték a megaláztatás évszázadának. Azzal a nem kis különbséggel, hogy a több ezeréves történelmi múltra visszatekintő Kína etnikai és kulturális homogenitását soha nem tudták megtörni, míg Európáét simán megtörik. Csak immár nem ágyúkkal, meg napalmot okádó bombázókkal, hanem angolszász kultúrszennyel, mindent elsöprő buzikultusszal, tudatos hedonizmussal, szűnni nem akaró tömeges bevándoroltatással és állandó rettegésben tartással. Mert hogyan kell megtörni egy nép etnikai és kulturális homogenitását? Mindenekelőtt, a történelme és az önazonossága elvételével. Három alapvető identitása van az embernek, amely kijelöli az útját egy egész életre. Vagyis: a vallási, a nemzeti és a nemi identitás. Európa (pontosabban: a Nyugat) identitását már Oliver Cromwell, Adam Weishaupt és Robespierre idejében kezdték elvenni, mára a feladat bevégeztetett. (Ahogy Jézus urunk mondaná: Consummátum est.) Elsősorban ma már nincsen keresztény öntudata a nyugati fogyasztói zombinak. Miközben a vakító fejedelmi pompától és az eddig összeharácsolt aranytól roskadozó keresztény templomok, ma már csak holmi jól fizető turista bazárként működnek, addig a hatalmas muzulmán mecsetek úgy nőnek ki a földből, mint az erdőben a rókagomba eső után. A nemzeti identitás elvétele is a véghajrához közeledik, hiszen ma már velünk élő rémálom a ránk erőltetett globalizáció, a „szivárványos sokszínűség” és az irányított tömeges népvándorlás –, honfoglalással egybekötve. A nemi önazonosság elvétele is a tervek szerint remekül halad, hiszen ma már kb. 150-féle nemi identitással kell számolnunk, vagyis hamarosan nem lesz egy sem és ezt már menő gender egyetemeken tanítják, sőt, néhol törvénybe is iktatják!

S vajon mi kell még a totális megsemmisüléshez? Hát, a tömeges migráció. Mint látjuk, az is olyan remekül megy, mint elfekvőben az ágyba szarás. Valahogy így lesz majd Európából egy tökéletes zombiland, pont úgy, ahogy azt anno Albert Pike és a kis köténykés sátáni bandája megálmodta. Így hát ne csodálkozzunk azon, ha egy madárfüttyös reggelen, kakaskukorékolás helyett mi is a müezzin éktelen vinnyogására ébredünk és a fal mellett sompolyogva, behúzott farokkal kell majd megsüvegelnünk az új édes gazdáinkat. Hiszen, nyugati mintára itt is van már Little China, Little Vietnám és persze Little Israel. Úgyhogy, már csak a teljesen kiürült magyar tanyavilágot meg a zsákfalukat kell újra benépesíteni vidám afrikai és közel-keleti gyermek zsivajjal és serény, dolgos kezekkel. Az egyfolytában rohamtempóban épülő luxus kibucok meg továbbra is kulcsra készen várják az „óhazából” idemenekülő huncutkás testvéreinket. Akik szokás szerint, természetesen már a részben nekik is vásárolt Hungarian Air Force One-on és a szintén folyton ide-oda ingázó El Al gépeken megkapják a magyar állampolgárságot. (Mert, rend és gyorsaság a lelke mindennek –, ugye.) Meg aztán, hadd higgye csak az a sok mesüge magyar gojim, hogy még mindig az övé ez az ország –, pedig dehogy. Az Európát elözönlő rabszolga kollégáktól mi csak annyiban különbözünk, hogy mi már itt születtünk, zömében fehér a bőrünk és nekünk kurva keményen kell robotolnunk és életfogytiglan adóznunk, ha nem akarunk éhen dögleni és télen nem akarunk az utcán csövezve mirelit csirkévé fagyni. Úgyhogy, szerintem maradjunk annyiban, hogy Hitler és Sztálin rettegett terror rezsimje maga volt a megvalósult hellén mintademokrácia ehhez a mostani embertelen rabló kapitalizmushoz képest. Vagy csak én érzem így egyedül?  

Horváth András