Nyelvi alapon kreált finnugorságunk,

avagy mit ér korunk nyelvi képzettsége!
A tudomány szakosodása megszülte az egyes ágak saját, specifikus nyelvezeteit. Művelői kizárólag a saját szakterületük nyelvezetét használva és értve, az egymás mellett való elbeszélés vészesen lecsökkentette a teljesítményszintet. Mivel minket nyelvi alapon tettek finnugorrá, nézzük meg a nyelvészet mai állapotait!
Jellemző módon prof. Osvát Gábor nyelvtudós, az Ország- és népnevek problémái a kultúraközi kommunikációban c. 2003-as tanulmánya 1. oldalán állítja a népnevek kialakulása kapcsán, hogy:
A deutsch önelnevezés mellé, a német nevet a szlávok adták nekik a szláv nemec szóból, amelynek eredeti jelentése: „néma,” – hiszen nem beszéli nyelvünket. … Mi pedig e szláv névadást átvéve használjuk a német kifejezést. –
Nem vagyok nyelvész csak őstörténetünk amatőr kutatója, de látom, hogy e nyelvtudós, történelmi és kultúrtörténeti ismeretek nélkül a saját tudománya terén is téves eredményre jutott! A német népnév ugyanis az általa megadott kialakulásnál jóval korábbi! A germániai Nemetes nevű ókori népet már J. Cézár, id. Plinius és Tacitus is említi, (Ókori Lexikon, 1904) legalább 600 évvel a szláv nyelvek kialakulása előtt!!

1 – Ebből következően a német nevet nem adhatták a szlávok a deutsch-oknak!

2 – Ráadásul saját nyelvtudományi területén sem kellően tájékozott!

Elkerülték figyelmét a deutsch név svéd nyelvi tysk változatának ottani szótestvérei! Ugyanis a svéd nyelvben e deutsch népnevet jelentő TYSK névnek közös gyökerű hangtani testvére a TYST szó, szintén „csendes, szótlan, néma, hallgatag“ értelemmel. (Svéd-Magyar kéziszótár, 1972) A véletlen ilyet nem produkál!

3 – Vagyis a szlávból megismert nemec = néma = német jelentéskapcsolat, megismétlődik a szlávoknál jóval korábbi germánok nyelvterületén is! Lásd: deutsch/német = tysk ≈ tyst = néma. E germán-svéd nyelvi állapot szláv eredetűsége viszont kizárható! Értelemszerűen, a jóval későbbi szlávok vehették át a deutscho-ok beszédes, (néma jelentésű) német népnevét a jelentés megtartásával, a szlávos nemec alakban.
Tehát a svéd TYSK (deutsch/német) valamint a TYST (néma) szavak szoros hangtani rokonsága, a népnév eredeti néma jelentését igazolja! Illetve e szlávnál korábbi germán-gyökerű nyelvhasználatból következően, nyilván még is csak önelnevezésről van szó.

4 – Különös módon mi magyarok szintén – a szláv nemec változatát adó – ősi német néven emlegetjük a deutsch-germánokat. Ráadásul ugyan az a hangtani és értelmi rokonság adott az ősi német név és a néma szavaink között, mint a szlávban és a svédben. (Magyarban a néme- t = ,,néma-tői” = ,,némafi.”)

Szögezzük le! A VI. században megjelenő szlávság nem is találkozhatott az ókori Nemetes néppel!

Ezzel szemben az I. századi Pannoniában itt élt a Iassii nép, melyről már 200 éve bemutatta Horvát István, hogy a magyarul is érthető, – ógörög IO/IA/IE = ÍJ szóról vették nevüket. Horvát István, (Értekezés a Jászokról, II. 1830. 24. §)

Iassii nevük jasszi olvasata és íjász értelme, őket jász népünk egy ókori elődhullámának mutatja! Ezen ókori jászok, a Plinius és Ptolemaios említette Eszék-közeli Teutoburgium városbeli deutsch/teuton-okkal való szomszédságuk folytán, ókori ,,magyari” népként értesülhettek a ,,németek némaságáról,” ami fényt deríthet az átvétel menetére is! Mert értelemszerűen a jász-hun-avar-magyar folytonosság adott lehetősége mentén, ebből a vonalból meríthettek a környező szlávok is.

Mindezen lehetőségekkel nincs tisztában egy főiskolai tanszékvezető nyelvész, és hasonló tudásszint érvel ma is a valóság ellen, magyar eredetünk finnugor gyökereit hirdetve!

Bognár Ferenc (2017)