„A láthatatlan légió”

Bár, mivel az alábbiakban az egykor méltán rettegett Dzsingisz kán (alias: Temüdzsin) profi öldöklésre idomított köbükijeiről lett szó, szerintem nyugodtan hívhatjuk őket észak-koreai „Aranyhordának” is. Na, de ne rohanjunk ennyire előre, mert ennek a Nostradamus mester által megjósolt modern kori „sárga veszedelemnek” van egy komoly előzménye is. Szóval, soha nem gondoltam volna, hogy a hős Iván Csonkin spártai jelleméről híres legendás muszka népe mára odáig satnyul, hogy már egyenesen a zsírdisznóra hízott koreai nagy Kán katonai segítségére szorul. Akik annak ellenére, hogy már most több katonát vesztettek, mint anno a berlini csata idején, a pár ezer megmaradt T-34-es tankjaikon lovagolva és az elavult dobtáras „davajgitárjukkal” lövöldözve, mégis képesek öngyilkos, de roppant sikeres szuronyos rohamokat végrehajtani, az Atlanti falat és a Siegfried-vonalat is kenterbe verő ukrán hadállások ellen. Ahol a rendkívül hiteles és kényesen független nyugati megfigyelők szerint, a rettegett ukrán lovas kozákok és a velük szövetséges lengyel szárnyas huszárok rendszeresen legyőzik és halomra ölik őket újra, meg újra. Erre megjelenik a vér kommunista koreai „Aranyhorda”, amelyet ugyan még senki sem látott, de már mind egy szálig lekaszabolták őket azokkal a modern tömegpusztító nyugati fegyverekkel, amelyeket direkte ellenük vetettek be, mint egy elrettentésképpen, a nyugati kereszténység védelmében. Ha nagyon lenne kedvem viccelni, most azt írnám, hogy az ukrán (és a nyugati) hadi jelentések erősen hajaznak a zseniális Göbbels doktor győzelmi propagandájára, hetekkel a végső összeomlás előtt. De, mivel egyáltalán nem vagyok mókás kedvemben – és a szerencsétlen csóró kis ukránokat is marhára sajnálom –, ezért kritika nélkül elfogadom az ukrán győzelmi jelentéseket, hiszen azokat neves és objektív nyugati elemzők is megerősítették, a még nevesebb, sokmilliós példányszámú lapjaikban. Akik szerint, a fent nevezett vérszomjas ázsiai horda már itt dörömböl a nyugati kereszténység ukrajnai kapuján, hogy ezúttal meg se álljon a skót Hebridákig, hogy bevégezze Batu kán félbe maradt mesterművét. Akiket a rákos, már rég meghalt és dublőrökkel és/vagy mesterséges intelligenciával helyettesített Putyin cár azért hívott be végső kétségbeesésében, mert nem bírja elviselni az egyre csak fejlődő liberális jogállamot és a minta demokráciát Ukrajnában, mondván: nehogy már hozzájuk is befészkelje magát ez a Boccaccio mester által is megénekelt ragályos fertő. Így hiteles nyugati forrásokból most már azt is tudjuk, hogy a csacsi hasú koreai nagy Kán válogatott terminátor legényei, halált megvető bátorsággal megrohamozták Ukrajnát, a sokat látott Kurszknál (!!!), ám ők is hamar Guderian generális rettegett SS-páncélos hadosztályainak dicstelen sorsára jutottak! Mivel, ezen elviselhetetlen barbár inzultuson fölháborodván a kereszténységet és a demokráciát féltő nyugat gondolkodás nélkül rögtön engedélyezte a roppant békeszerető ukránok számára a tőlük ajándékba kapott nagy hatótávolságú tömegpusztító rakéták (Zeusz villámainak) használatát, a sötét feudalizmusba ragadt muszka agresszor belső területeinek megtámadására is. (Ezek után, már tényleg egy valóságos Fatima-i csoda, hogy mindezt most le tudom írni!) No, de nem kell itt szentimentálisan mindjárt elérzékenyülni, meg könnyes szemmel hálálkodva térdre borulni, hisz kit érdekel az a nyüves nukleáris Holokauszt, amikor kb. 500 észak-koreai barbár gyilkoló gépet és pont 18 orosz tisztet likvidált a hős honvédő ukrán hadsereg, az askenázi törpe Leónidasz vezénylete alatt! És, amikor egy olyan szuper titkos katonai állomásra mértek megsemmisítő rakétacsapást, amely nem mellékesen, a kopasz muszka Führer titkos rejtekhelye is volt egyben. De ebben a hatalmas győzelmi mámorban ne vesszünk el olyan jelentéktelen részletekben, hogy a sikeresen lerombolt ominózus épület békeidőben szanatóriumként működött és az orosz állam tulajdonát képezte, mert ez így túl unalmas lenne, ezért inkább maradjunk csak Putyin „farkas odújánál” –, így sokkal ütősebb a sztori. Szóval, itt vannak ezek a beprogramozott kökényszemű gyilkoló gépek, ezek az észak-koreai sárga ördögök, akik már pusztán a feltételezett jelenlétükkel is annyi hasznot hoztak, hogy kiváltották a nyugat rettentő haragját. A kerekes székes Roosevelthez és a szatócsboltos Trumanhoz hasonlóan, a mai utódok is szadista szokásukhoz híven, csak erre vártak, hogy a legkisebb morális gátlás nélkül végre átléphessék azt a bizonyos vörös vonalat –, ha mindjárt bele is döglik a világ. (Fiat justitia aut pereat mundus!) Az, hogy eddig még nem volt egy minden földi életet elpusztító orosz ellencsapás, azt egyedül csak a rettegett Putyin cár birka türelmének és józan elméjének köszönhetjük. Ilyen elrettentő rakétacsapások után, nem csoda hát, hogy a győzelmes ukrán daliák még egyetlen egy darab fűbe harapott, vagy foglyul ejtett észak-koreai ördögöt sem tudtak felmutatni, a totálisan letarolt harcmezőn. Ennek csak egyetlen oka lehet: mind egy szálig szépen elpárologtak, mintha csak ott se lettek volna. Hiába, na, így kell ezt csinálni, hadd szarjanak csak be azok a pimasz kutya zabálók és tanulják meg egy életre, a muszka tesóikkal egyetemben, hogy az ukrán kozákokkal nem lehet ám csak úgy szarakodni. Meg azt is, hogy az ájulatosan felvilágosult, civilizált és humánus Európában nincsen semmi keresni valójuk. És különben is, maguknak keresték a bajt, no de most majd megtanulják, hogy már nem a Lajtán innen van a hagyományos Hadrianus-féle limes, hanem a holnapra már UNIO-s és NATO taggá avatott Ukrajna megszentelt határainál!

Ebből is látszik, hogy a vuhani világjárvány óta mekkorát fordult a fejlett nyugat gondolkodása, a zsigeri faji előítéleteket illetően. Ugyanis, amikor Donald Trump egyik őszinteségi rohamában sárga náthának találta nevezni a kovid pestist, a haladó sajtó egy emberként hördült föl és üvöltött rasszizmust. Még mozgalom is indult nagy sebtében, a nyál liberális jóemberkedés jegyében: távol-keleti turistákat ölelgettek a keblükre Nyugat-Európa utcáin, a cizellált lelkű, párnás kezű entellektüelek éles elhatárolódás-képpen az amerikai elnöktől. De most, hogy az agyon dédelgetett Arany borjújuk van veszélyben, rögtön keresztes hadjáratot hirdetnek a keleti barbarizmus és a sárga veszedelem ellen –, kerül, amibe kerül. Nekünk meg szokás szerint, nincs más dolgunk, mint esténként lefekvéskor a házi oltár előtt letérgyepölve, elrebegjünk egy könnyes Te Deumot, hogy egy újabb napot kaptunk ajándékban a Teremtőtől –, na meg Putyintól.

 Horváth András