Rákosi pajtás tanítványai

Az ötvenes évek nagy tolvajai jó példát mutattak a mai utódoknak. Rákosi Mátyás pajtás nem restellte még az igazságügy miniszterét is a rendszerváltozásnak hazudott időszakban is az ügyvédi kamara által köztiszteletben tartott körmös Bauerrel és társaival agyonveretni, mert kellett a lakása, a páncélszekrényben tartott valuta és biankó útlevelek. Az akkori demokrácia így működött. Hiszen Nagy Imrét is azért küldte bitófára Kádár, mert féltékeny volt a feleségére, miután börtönévei alatt tudomást szerzett arról, hogy Tamáska Mariskát sűrűn látogatta elvtársa. A szocialista erkölcs már csak ilyen volt. És milyen a mai? Ma Hazánk leggazdagabb embere, akit büszkén mutogatnak, a pornóiparban szerezte vagyonát. Végül is lehet büszke rá a hazai „elit”, hiszen ő legalább fel tudja mutatni gazdagodása okát, ellentétben a sok politikus ingyenélővel, akik „csak úgy” kapták vagy a nagyszülőktől örökölték, Róbert bácsi küldte vagy éppen a feleségük gründolta össze a mesés milliárdos vagyont valahol. De akad köztük olyan is, akitől még meg sem lehetett kérdezni, hogy ugyan már, mitől milliárdosodott meg. Szóval Rákosi Mátyás jól dolgozott és jól dolgoztatott. Ha élne, ugyan csak meg lenne elégedve utódaival, álljanak a politikai paletta bármely oldalán, mert ekkora tolvajlást még ő sem mert megengedni magának. S ahogy az „átkosban” is elsősorban azt vizsgálták, hogy egy-egy törvénytelenséget a bejelentő vajon honnan tudott, s nem azt, hogy igaza van- vagy sem, most sincs ez másként. Ahogy a Varga pénzügyér is anno’ kifejtette, hogy a közellátást veszélyezteti az, aki bírálni meri őket. Hamarosan megérjük, hogy rémhírterjesztésért fognak sokakat tömlöcbe dugni, mert meg merik kérdezni, hogy vajon honnan vannak a milliárdjaik, miközben az állami vagyon már teljesen eltűnt. Össze kellene adni legalább a legálisan ismert milliárdokat, s mindjárt előkerülne legalább a fele a széthordott 60.000 milliárdnyi nemzeti vagyonnak. A többit pedig a Miamiban, Svájcban, Luxemburgban fenntartott bankszámlákról, az üdülőparadicsomokban vásárolt félszigetekből és luxusvillákból lehetne visszahozatni, mert szerencsére az anyagmegmaradás törvényét még nem tudták ezek a mai „felkentek” sem megváltoztatni. Varga Mihályt egyébiránt ezentúl a nagy tanítómester után Varga Matyinak kell szólítani, mert ugyan még a körömletépést és az Andrássy úti kínzókamrákat nem hozatták vissza, ezért ő még csak kisinas az elődhöz képest, de igen jól betanulta a szöveget. Aki bírálni meri őket… Miért? Kik ők? Istenek? Akiket nem lehet felelősségre vonni? Hiszen a mentelmi jogukat is ezért kreálták, mert tehetnek bármit, ha a párt úgy dönt, hogy ez rendben van, akkor nincs az a törvény, amely lesújthatna rájuk. S mire pedig kikerülnek a bársonyszékből, rég elévülnek bűneik.

Miután a jelenlegi kétharmadosoknak már volt jó néhány évük, bizonyíthattak volna, hogy legalább szándékukban áll a közélet megtisztítása. Ehhez képest a milliárdosok még gazdagabbak lettek, a szegénység pedig ezzel egyenes arányban növekedett. A banki szélhámosság a jó példa erre, hogy képtelenek a törvénytelenséget felszámolni. A magyar törvények szerint maffiamódszerekkel elkövetett, szervezetten végrehajtott bűncselekmény történt a magyar nép kifosztására, amelyhez az akkori valamennyi pénzügyi szerv asszisztált. A magyarországi nemzetinek cseppet sem nevezhető bankkal az élen, hiszen tudniuk kellett, hogy nincs annyi kihelyezendő svájci frankja talán még Svájcnak sem, amennyit itt rásóztak a magyarra. Sokan felvetik, hogy miért voltak olyan kapzsik? Nos, az vesse rájuk az első követ, aki még nem követett el semmilyen hibát. Ugyanis akkor, amikor kitalálták a devizahitel-szélhámosságukat, akkor a banki alkalmazottaknak ki volt adva, hogy mindenkit rá kell erre beszélni. Volt, ahol a kényszerhelyzetben lévőket meg is zsarolták, hogy nem kaphat semmilyen más hitelt, csak ezt. S akinek családi otthona, munkája, egészsége – mert az ingyen gyógyítás is költséges ám! – a gyermeke jövője függött ettől, aláírt bármit, csak segíteni tudjon. S mikor már jó sok szerencsétlent beetettek, akkor kapták a feketelevest. S milyen kormány az, amelyik külföldi bankok törvénytelenségének érvényesítésére a magyar adófizetők pénzén fenntartott zsandárokat küld, hogy segítsen elvenni még a maradék kis vagyonkáját is a szerencsétlen becsapottaknak, hadd vigye azt is a bank!? Hol van itt a nemzeti érdek? Hol a szolidaritás? Hogyan engedhették meg azt, hogy a károsultakat kizárják saját jogaik megvédéséből, s helyettük az állam lépett közbe, de úgy, hogy közben „temetni jött Caesart” nem dicsérni, a károsultakkal szemben a csaló szerződéskiagyalókat menekítette. Nem véletlen, hogy „nyugdíjba” küldték az Alkotmányunkat, amelyben pedig rögzíttetett, hogy minden embernek joga van a lakhatáshoz. És ez alatt nem a kék eget, hanem valamiféle lakásnak mondható építményt értettek.

Időnként a pénzesebb vállalkozókat beidézgetik a pénzintézetükhöz, ahol a számlájukat vezetik, mert egy szabad országban csak ott tarthatja a pénzét mindenki, ahol szabad. S láss csudát! Az adategyeztetés során mindenkinek alá kellett írnia azt is, hogy az Amerikai Egyesült Államok korrupciós törvényével nem ellentétesek az üzleti kapcsolataik, hogy a terrorizmust és a korrupciót nem támogatják! Azt hiszem, ez a kis „szerelmeslevél” a legfőbb bizonyítéka annak, hogy mennyire is független Hazánk! Ma a new-yorki bankárok diktálnak, s a magyarországi kormány – a mindenkori – pedig hű talpnyalója ennek a feneketlen pénzeszsáknak. Mi köze van egy hazai kisvállalkozónak a yenkik korrupcióellenességéhez? Hiszen tudjuk, hogy a legnagyobb szélhámosságokat, korrupciót éppen ott, az óceánon túl követik el. Ahol egy egész népcsoport kiirtásával alapozták meg vagyonukat, s ma is embervérből tapasztják egybe a milliárdjaikat, ezeknek a hétpróbás gyilkos gazembereknek kell gazsulálnia a magyar kormánynak!? A terrorizmusról pedig, ha bárkinek tudomása van – még a magas parlamentben is – nemcsak joga, hanem szintén kötelessége is jelentenie ezt. Na de mi köze ehhez egy külföldi érdekeltségű pénzintézetnek? Milyen jogon avatkozik bele a hazai belpolitikai életbe? S ezt a hazai nemzetbiztonság hagyja? Akkor kit is szolgálnak és védenek ők? A new-yorki rothschildokat, rockefellereket és bandájukat?! Hát hogyan süllyedhetett idáig a magyar közérdek. Hogy dobhatták oda a magyar lakosságot rabszolgának, bankárkiszolgáló cselédnek!? A korrupcióellenességet pedig megint csak nem a bankokon keresztül kellene mérni, hiszen a legkorruptabbak a világon mindenütt a bankárok és köreik, mert munka nélkül, mások megzsarolásával – lásd Szerencsés-Fortunátus eset – jutottak vagyonukhoz.

Itt bizony már feje tetejére állt a világ. Nem véletlen, hogy a közelmúltban másik „Tatjana-levelet” küldözgettek szét a még talpon maradó kis- és középvállalkozóknak. Mégpedig azért, mert ha elmulasztotta befizetni a kamarai hozzájárulását, akkor ezt gyorsan pótolja. De nézzék csak, mit írtak: „A kamara önkéntes tagjai részére a kötelezően befizetett hozzájárulást az alábbi számlára utalják”. Ugye, tetszenek tudni, ahogy az átkosban az ideiglenesen hazánkban tartózkodó szovjet katonatiszteknek az öröklakásokat osztogatták. Az önkéntes tagság kötelező hozzájárulása! Hát mi ez, ha nem egy újabb korrupciós ügylet, hiszen jól tudják, hogy ezért a „szolgáltatásért” semmit nem adnak. De ha a több mint másfél millió vállalkozást vesszük alapul, azért ez az „önkéntes kötelező” 5000 forint már nem semmi! Mint ahogy a kötelező szemétdíj sem, amelyet ha kell, ha nem, fizetni kell, mert valakik kitalálták. Ahogy például szűkebb pátriárkánkban kötelező a mezőőri díjat fizetni, de hogy a földünkről fényes nappal ellopták a hatalmas nyárfákat, azért mossák kezüket. A törvény kötelez arra, hogy fizessünk, de a szolgáltatást már nincs, akitől számon kérjük. Vajon hányféle bőrt nyúznak még le a magyarról? Mi mindent engedhetnek meg még maguknak a kifosztóink? S ha bárki is szólni merészel, akkor bizony törvénnyel, börtönnel, lassan már felnégyeléssel is fenyegetőznek, hogy egy életre elvegyék a kedvét mindenkinek attól, hogy szólni merészeljen. Ugyanakkor behívatják a bankokhoz és aláíratják – önként-kötelezően -, hogy jelenteni köteles, ha terrorizmusról, korrupcióról tudomást szerez, mert ha nem, akkor a törvény erejével sújtanak le rá!

S bizony ezt a közhangulatot használják ki a new-yorki rabbi követői, akik csakis mammon-katonák, s heccelik, hergelik a szerencsétlen, kétségbeesett magyart. Mert persze, hogy emberibb életet szeretne magának és családjának, hogy végre ne a szebb jövővel hitegessék, hanem a szebb jelenben éljen. S akkor jönnek az ámerikából szalajtott küldöttek, s előkapják az uniós zászlót, s ott vonulnak az élen, hogy most aztán kiköveteljük a magunk igazát. Nézzék meg, mit tettek Irakban, Iránban, Szíriában, Libanonban, Líbiában, Egyiptomban, Tuniszban, mit Afganisztánban, s jelenleg is mit tesznek Ukrajnában! Ez mind az „arab tavasz” – pontosabban fogalmazva az arany- vagy inkább „aranyborjú tavasz” szüleménye! Ne hagyja senki sem félrevezetni magát, mert a hőbörgők már megint az élre álltak. Ott vannak a valamikori taxisblokád és egyéb akciók fenegyerekei, ott a fizetett forradalmárok, akiknek mindig is az volt a feladatuk, hogy a szelepet kieresztessék a jogos követeléseikért háborgóknál, s utána már könnyű egyenként levadászni a sok szerencsétlent, NAV-al, munkahelyi elbocsátással, egyéb módon. Az utcán még soha sehol nem oldottak meg semmilyen gondot. Nézzék meg, mit tettek ’56-ban! Szó se róla, a sok-sok bátor ember, aki élete árán is kiállt a nemzet igazáért, valóban világra szólóan állt helyt, de ma már világosan látható, hogy előre megszervezett provokáció volt a forradalomnak és szabadságharcnak mondott esemény, amikor az ÁVO osztogatta a fegyvereket, amikor a börtönből kiengedett hétpróbás gazembereket azzal bízták meg, hogy randalírozzanak és amikor a legnagyobb hangadóik saját „forradalmáraik” voltak, akik a vérbefojtást követően temérdek bizonyítékkal szolgáltak a gyilkos hatalomnak ahhoz, hogy kiket is kell falhoz állítani, tömlöcbe vetni, hogy az elorozott javakból még fényesebb életet biztosítsanak mások vére árán maguknak. 2006 éppen ilyen előre eltervezett provokáció volt, hiszen az is köztudott, hogy egy májusban kreált beszédről rég tudott minden politikai oldal, csak az önkormányzati választásokra időzítették a botrányt, mert félő volt, hogy az érdektelenségbe fullad. Csakhogy most is, mint ötven évvel előbb, megijedtek a hatalmas tömegtől, ezért kellett a színjáték itt is. Nézzék meg az ekkori hangadókat, brüsszeli tanácsadók, képviselők, sokmilliós ingatlanok tulajdonosai… Miközben éppen azokról feledkeztek meg, akik őket is bejuttatták a milliárdosok köreibe. Jó volna, ha végre a magyar nemzet felébredne, s rádöbbenne, hogy a pártok nélküli lét az, amely az emberiséget előrébb viszi. A pártoknak, a mindenkori hatalomnak szüksége van rájuk, hiszen a birkameneteikkel azt mutogatják, hogy lám-lám, milyen erejük van. Ne sértődjön meg senki, ha birkamenetnek hívom az általuk békemenetnek nevezettet, mert vegyék már tudomásul azt is, hogy itt bizony csak a birkabégetés számít. A milliárdos vállalkozó, a hol a népszabadsághoz, hol a másutt jól fizetőkhöz csapódó megmondóember, a szombaton imádkozók gyülekezete, az ÁVO-s menyecske az, aki a magyarság békéjéért kiáll?! Ugyan már, ne nevettessék ki magukat? S még az sem józanítja ki a sok szerencsétlen becsapottat, félrevezetettet, amikor ezek a paprikajancsik jót röhögnek, hogy 40 millió forintot kaptak „jutalmul” a szervezésért. Miért nem kérdezték meg tőlük, hogy vajon hány működésképtelen kórházaknak segítettek, vagy miért nem fizették ki az egyik közkórház fűtésszámláját, hogy az idős néni ne fagyjon meg a kórházi ágyon? – ha már annyira a békéért küzdenek! És milyen békéért kell menetelniük, ha először nem az a cél, hogy a nemzeti vagyont visszaadják? Kifosztott, leigázott, megalázott népséggel nem lehet nemzetté válni. Először vissza a vagyont, vissza a nemzet önbecsülését, a kultúráját, az oktatását, s aztán erő is lesz a békéhez, amely belülről fakad, s nem kell, hogy New Yorkból irányítsák!

Hogy mi a cél? Nos, jól látható egyebek mellett egy szintén a napokban megjelent hirdetésből is: az úgynevezett G20-ak a globális gazdasági növekedés gyorsítását, mint a legfőbb célt jelölték és határozták meg, ahol is 2.1 százalékponttal akarják növelni gazdagságukat. Aki olvasta Tácsi István írásait, rádöbbenhetett arra, hogy bizony ez a fenntartható fejlődés előbb-utóbb a világ, s az emberiség pusztulásához vezet, hiszen már ma is annyira kizsigerelték, tönkre tették Anyaföldünket, hogy a végtelenségig ez nem folytatható. S miért is? Hogy egy gazember csoportnak még nagyobb haszna legyen, miközben a 7-8 /mert nem lehet tudni pontosan, hogy mennyire manipulálták/ milliárdnyi embertársunk 90 százaléka már embertelen körülmények között él. Hogy a tengerbe öntsék az eladhatatlan árut, hogy folyamatos háborús tűzfészkeket, biológiai fegyverek általi népirtást hajtsanak végre. Hát ez az a szép új világ, amelyet meghirdettek számunkra, s szomorú, hogy a kétharmadosok még büszkék is arra, hogy Magyarország jobban teljesít!

Talán itt volna az ideje, hogy Magyarország végre magyar, s nem rabszolga legyen, s végre olyan vezetőink legyenek, aminőt megérdemlünk. Mert bár Széchenyi István azt mondta, hogy minden nemzetnek olyan vezetői vannak, aminőt megérdemelnek, csakhogy a legnagyobb magyar még nem tudta, milyen is a globális pénzügyi világhatalom embertelen terjeszkedésének következménye, ő még nem hallott a covid-kórságról és a halálba küldő vakcinákról!

S e gondolathoz tartozik az is, hogy tudomásul kell vennünk, a mai Oroszország már nem Szovjetunió. Akkor, amikor a trianoni döntést minden szívfájdalom nélkül aláíró nemzetközi szélhámos gazemberek mindenféle-fajta erkölcsi skrupulus nélkül paroláztak a vonatrabló tömeggyilkos Sztalinnal, milyen jogon ítélik el a mai Oroszország vezetőjét. Talán csak nem azért, mert Putyinnak első dolga volt az izraeli maffia felszámolása, Hodorkovszkinak és társainak tömlöcbe csukása, hogy örök időkre elvegye a kedvét a hasonszőrű társainak, hogy még egyszer a hazájára támadjanak? Mert igenis az egyszerű emberek mindenütt a világon megszenvedik ezt az országhatárokon átívelő gazemberséget, az orosz, az ukrán, a horvát, a bolgár, német, de még a zsidó kisgyermek is azért születik a világra, hogy egy emberibb élet reményében cseperedjék fel. Hogy mire felnőnek, egészen más eszme fogságába kerülnek, ezért elsősorban a mindenkori hatalom a felelős, de meg van a lehetősége mindenkinek, aki még egy kicsit is tud gondolkodni, hogy tisztán lásson. Megvan a lehetőség arra, hogy éppen úgy, ahogy az országhatárokon átível a globalista maffiamódszer, a kiszolgáltatott emberek is egymásra találjanak. Ne hagyjuk magunkat provokálni, ne hagyjuk hamis ígéretekkel és álmokkal ismét tőrbe csalni, hanem próbáljunk meg logikusan gondolkodni! S mielőtt bármit cselekednénk, bármely izmus mentén felsorakoznánk, legalább magunknak tegyük fel a sorsdöntő kérdést: kinek az érdekét is szolgálom?

Rozgics Mária

„Tessék végre mosolyogni, nem beszélni, ÉLNI!

A Jóistenhez Magyarság!!! Vissza kéne térni”

Akkora a lárma, szerte a nagyvilágban, hogy sehol nem hallik a lélek hangja! Pártoskodók siserahada, háborúból hasznot húzó bűnbanda, s nincs, ki őket megállítsa?! Orvul támad a csendes gyilkos, nyomában számolatlan halott. Asszonyok jajkiáltása, csecsemők, gyermekek, a jövő reménységeinek könnyhullatása, halálsikolyukat a bomba hangja elnyomja. Meddig terjed a jogos önvédelem!? Fellebbezni kinél lehet? Felbolydult világunkban terelik a népeket, akár egy fabatkát is ér még az életed? Mint hajdanán a marhacsorda, úgy özönlik szerteszét az emberhorda. Csontra fonnyadt bőrrel, vízért sóhajtó cserepes ajkakkal, mint az Apokalipszis serege, futnak, ők sem tudják hova. A zsíros-hájas disznófejűek, ha a pénzlopásban néhány pillanatra megpihennek, hangosan csettintenek, csak így tovább, ez remek. „Hitványabb Nérók még seholse’ éltek” – több mint száz esztendeje zeng ugyanez az ének, de a költőre rácáfolt a történelmes végzet. Mindig van aljasabb, gyilkosabb, hazugabb, s mindig lesznek, kik az ördögfajzatokkal mégis megküzdenek. Legjobbjaink elhulltanak, a megmaradtak mégsem okulnak. Az űzött vad, ha szól a harsona, együtt szalad szarvas, őz, farkas és róka. Csak az ember ilyen földhözragadt, a nyakán a kötél, de még hisz és remél: balsorstól, jobbraát-tól! Évezredek óta ugyanez a nóta! Dolgozz, tűrj, remélj, a disznófejű majd helyetted él! S ha zokszóra nyílna ajkad, beléd tapasztják a sóhajt! Hiszi magáról, hogy kiválasztott kaszt, pedig csak az élet szentsége, mi visszafogja a kart. De meddig lehet tűrni, szenvedni és sírni?! Hiszen ahogy a nagy folyóink vize is elapadt, a könnynek, vérnek is egyszer vége szakad. Nem marad utánunk csak csonthalmaz, de ne búsulj, a kufárok azt is piacra dobják, mire felkel a Nap.

A Jóistenhez Magyarság vissza kéne térni? Lesz még utánunk, ki ezt az üzenetet érti? Mert gyűjthetsz vagyont, építhetsz palotát, házat, ha nem látod, mi zajlik itt, magadra maradsz! Elhullik, eliramlik az élet, s ahogy költőink is egyre-másra figyelmeztetnek: elfogy a világnak a magyarja. Pedig a hét égtáj minden szegletében helyünk van, megszenvedtünk érte. Ha feltekintesz az égre, még a csillagok üzenetét is csak magyarul érted. Az égi vadászmező nagy harcosa, Nimród vezérünk hol vagy, s hol van Csaba? Szétszórattunk, összezavarodtunk, elvakított az önzés, a hatalomféltés. Pedig a tét most nem kevesebb; élni vagy halni, ahogy rendeltetett. Higgy magadban, győzd le a félelmed, megvetésed, ennyi gonoszságon úrrá lenni csak együtt, szeretettel lehet. Vagy meghalunk mind egy szálig, vagy egymás kezét fogva épülhet fel ismét a magyar haza!

Rozgics Mária