„Visszaszorítnak, hátrább, egyre hátrább,
És amit hagynak, egyre kevesebb:”

Életünknek, mindennapjainknak nincs egyetlen pillanata sem,
ahol nem tapasztalnánk korrupciógyanús ügyleteket, nem
észlelnénk a pökhendiek hatalommal való visszaélését, a
nemzetünk agymosottá tételét. Amikor már az a begyakorlott
szöveg, hogy „inkább ezek lopjanak és ne mások” – akkor már
úgy érezzük, hogy ez a gödör alja, pedig hát van még lejjebb
is. A NER-lovagok brutális gazdagodása és az őket akár csak
kritizálni merők sárba tiprása már lassan megszokott ténnyé
változik. Lélegeztetőgép mutyi, szállodák elpanamálása,
milliárdos pályázati pénzek haveri osztogatása, közben a
vasúthálózat tönkretétele, az esztelen pénzszórás stadionokra,
irodaházakra és sorolhatnánk tovább, miközben évente több
ezer embertársunk kerül utcára. Az úgymond átkosban is
legalább egy szükséglakásba benyomorították a
bajbajutottakat, s nem lökték az utcára. Gyermekintézmények,
iskolák siralmas állapota, kórházi „ellátás” harmadik-világbeli
„színvonalra” züllesztése… S ami a legfájóbb és
legfélelmetesebb, ezeknek – sem – szent az emberi élet, az
emberi lélek. Hazudnak éjjel nappal, amit az ősöktől tanultak,
tapasztaltak. Néhány éve a házelnök még arról papolt, hogy
aki digitális emberré akarja a népet átalakítani, az mind gaz
áruló, az nem a nemzet érdekeit képviseli! És láss csodát…
pontosabban aljas árulást: ma már minden a digitalizációról
szól! A pénz, az érték, a szavahihetőség, emberi mivoltunk
mindössze egy gombnyomáson múlik. Szolgamód beálltak a
WEF-es, WHO-s, EU-s és NATO-s sátánküldöttek mögé:
„Nem lesz semmid és boldog leszel”! – míg nemzetünket
hazugságaikkal, az előző kaszt visszatérésének veszélyével
tartják sakkban. A mammon-imádatuk közben még az sem

tűnik fel, hogy a világon mindenütt amikor az „alattvalók”
végrehajtották a felsőbb utasítást, utána lekerültek a porondról.
Legutóbb éppen Szíria elnökét taszították le a trónról, – akár
csak Szaddám Huszeint vagy Moammer Kadhafit – pedig hát
hosszú évekig szolgálta őket. Ma az eszement migráns-biznisz
közben sorra rombolják szét az évszázados értékeket: Anglia,
Németország, Franciaország és a környező államok is mind-
mind kormányválságok sorozatát élik, államcsőd küszöbén
állnak. Hová lett a nagy gyarmattartók kivagyisága? Hol
vannak Napóleon büszke utódai? A weimari köztársaság
vezető szerepe…? Akik Atilla királyunk hatalmas hun
birodalmát szétszabdalták, s végül kegyelemdöfésként a
trianoni bosszút is keresztülvitték, most saját bőrükön
tapasztalhatják meg, hogy mit jelent az, amikor a
háttérhatalom kisded játékszereivé válva a nemzetük
évezredes küzdelme kártyavárként omlik össze.
Kárpát-hazánk sok évszázadon át volt nemcsak ütközőzóna,
de védereje is Európának, hiszen szinte valamennyi véres harc
legkeményebb csatái itt zajlottak. Sok-sok küzdelem és
véráldozat árán védelmezték a másét, mert egyedül a magyar
királyaink és népünk érezték át azt, hogy ha a Kárpát-medence
ebek martalékává válik, az gyakorlatilag az emberi lét
pusztulását is magával hozza. A nagy rablóbandák és az őket
esztelenül kiszolgáló kis percemberkék azonban semmi mással
nem törődtek, csak saját zsebeik teletömésével, saját kis
pitiáner létüket palotákkal, bankszámlák szaporításával
akarták nagyobbá tenni. De ha most nem állnak a sarkukra és
véghezviszik mindazt, amit ezek a globalista-bankárbűnözők
kiróttak az emberiségre, akkor vége lehet mindennek, hiszen
nem lesz szabad akaratunk, életünk, békénk, csupán ideig-
óráig fenntartott létünk, amely addig tart, amíg szolgáljuk
őket. Sajnos, hogy a pénzen vett hazai „elit” sem lát tovább a
pillanatnyi vagyongyűjtésen és nem látják, hogy a globalista

bankárkaszt a számlát nekik is be fogja nyújtani. Most még
csak hajbókolás, ide-oda parolázgatás, kötelező színjáték
formájában, de holnap, ahogy Afrikát és a Közel-Keletet is
teljes gyarmatukká, az ott élőket kiszolgáltatott bábjukká
tették, ne legyenek kétségeik, hogy a következő állomás
Európa lesz! A covid-őrülettel már a főpróba megtörtént, akik
időben kapcsoltak, egy kis lélegzetvételnyi időt nyertek ugyan,
de lásd, mi következett Romániában, mivé lett az orosz-ukrán
konfliktus, merre tartanak a csehek, a lengyelek, s a szlovákok
is idejekorán megkapták a figyelmeztetést! Nem tanultak
Vörösmarty Mihály lassan kétszáz esztendeje írt figyelmeztető
vers-üzenetéből: „S népek hazája, nagy világ!/ Hozzád bátran
kiált:/ "Egy ezredévnyi szenvedés/ Kér éltet vagy halált !"
Ha lesz erő, amely Európa még nem agymosott fiait-lányait
felkarolva megérteti velük e néhány sor lényegét, talán… talán
elkerülhetjük a mindent elpusztító ütközetet, amelyet már
készítenek ellenünk. Ha a magukat degeszre gazdagított, az
orruknál tovább nem látó európai pöfetegekben még maradt
annyi emberi érzés, hogy felismerjék az emberiség, de
mindenképpen az Európát fenyegető végveszélyt, akkor több
esélye maradt a fehér ember túlélésének.
Rozgics Mária