„Álmaikat keresztre feszítették”

Régi mondás: honnan lehet tudni, hogy egy politikus hazudik? Onnan, hogy mozog a szája! Bizony a politika és az igazmondás köszönő viszonyban sincs egymással. És újra és újra azok maradnak fent, akik minél nagyobbat hazudnak, minél harsányabban óbégatnak. Itt van példának okáért a nagy üdvrivalgással fogadott régi-új amerikai elnök, aki rövid időn belül megmutatta, hogy a politika a legaljasabb, a leghazugabb valami, nevezhetjük akár új vallásnak is, hiszen az ezer és ezer esztendők alatt százmilliónál több embertársunkat küldtek máglyára a kereszt felmutatásával, de a demokrácia mintapéldányai ennél is többet, az egyre nagyobb hatású csoda-gyilkoló eszközeikkel. Az ígéret talán már az elhangzásakor sem őszinte, s mégis sokan bedőlnek ezeknek a választások(?) – pontosabban szavazósdi színjátékkor a mind szebbre, színesebbre festett jövőképnek, hogy amikor vége az „ünnepnek”, szembesüljenek azzal a keserű igazsággal; megint átverték, becsapták őket. „Két nap alatt vége az ukrán háborúnak! Megoldják a Gázai övezetben zajló öldöklést. S az ördögi terv, amit a nagyvilág szó nélkül fogadott el: A palesztinokat kitelepítik, szétszórják a környező országokban, ott a mézesmadzag is: élhető házakat, otthonokat kapnak. A világmegmentő szerepben pózoló Trump fel sem fogja, mit jelent ezeknek az embereknek a haza fogalma, akik sok-sok éven át vérüket hullatták e földért. Nekik csak fényűzés, üdülőközpont, luxus életmód, dollár milliárdok jöhetnek szóba, sok-sok ezer csonthalmazra telepedve. De miféle lélek kell ahhoz, hogy a meggyilkolt kicsi gyermekek hullahegyén szórakoztató központot létesítsenek, ahol a milliárdosok hada pihenheti ki a pénzmanipuláció fáradságát?

A „művelt” nyugat ellenvetés nélkül fogadta el a javaslatot, s már ott tolonganak a hullarablók, hogy minél nagyobb üzleti részt szakítsanak ki belőle.

Az emberek feledékenyek. Már túlléptek azon, hogy százmilliónál több indián őslakost gyilkoltak le a terület megszerzéséért, s most, mint a világ csendőrei, erkölcscsőszökként tetszelegnek véren szerzett javaikon. S ezt a sorsot szánják Palesztina ősi földjének és lakóinak is. Miközben a háttérben csendben épül a nagy izraeli világbirodalom, a trumpi „demokrácia” segédletével. Évekig tartó színjáték – elfogató parancs, büntető szankciók, kiközösítés, miközben szép lassan épül nagy-izrael birodalma, ahogy korábban Simon Perez is megjövendőlte. Vásároljátok fel … hát m egtették.

Idehaza sokan már nem is értik, mit magyarkodnak itt a Nagy-Magyarország képpel, Trianon felemlegetésével, de azért vegyük már észre a párhuzamot. Hány ezer és ezer honfitársunkat gyilkoltak le, a Nyugat asszisztálásával, s az elszakított területek magyarjainak még manapság is mennyit kell küzdeniük, szenvedniük magyarságuk megtartásáért, ha nem akarnak beolvadni a „befogadó” – sokkal inkább orgazda – területekbe, mint hazátlan, megtűrt egyedek. Trianon gyalázata és szenvedése még máig is hat, ha fakult is a lángja, ezért is szomorú, hogy olyan nagy a csend Európa szívében Palesztina sorsáról, tudomásul veszik, elfogadják, sokan már tapsikolnak is hozzá, hogy milyen jó ötlet, legalább véget ér a zsidó-palesztin konfliktus.

Bárhogy is alakul a sokat szenvedett Palesztin nép sorsa, szenvedésük, helytállásuk, küzdelmük örök példa marad, hiszen fakarddal és kövekkel küzdöttek, valóban az utolsó csepp vérükig. Hogy elbuktak, ez nem az ő szégyenük, mert ugyan lehet, hogy kiűzik őket ősi földjükről, de az erkölcsi dicsőség az övék marad. Ahogy Kárpátalja, Erdély, Székelyföld, Őrvidék, Délvidék, Felvidék is minden magyar szívében – bárhogy rendezte is át a nagypolitika sorsukat – magyar föld marad az emberiség végeztéig. Ahogy az ősi mondás is hirdeti: Amíg egy magyar él a Földön, nincs nagy baj! S amíg egy palesztin él a Földön, addig minden békeszerető embertársunknak emlékezni kell rájuk.

Rozgics Mária