{"id":1087,"date":"2025-05-09T22:22:11","date_gmt":"2025-05-09T20:22:11","guid":{"rendered":"https:\/\/www.vilagmagyarsaga.hu\/?p=1087"},"modified":"2025-05-09T22:22:11","modified_gmt":"2025-05-09T20:22:11","slug":"nagy-szent-pillanatokban-mindig-az-ima-volt-velunk-mellettunk-ertunk-fekete-istvan-gondolatai-az-imarol","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/www.vilagmagyarsaga.hu\/?p=1087","title":{"rendered":"Nagy, szent pillanatokban mindig az ima volt vel\u00fcnk, mellett\u00fcnk, \u00e9rt\u00fcnk Fekete Istv\u00e1n gondolatai az im\u00e1r\u00f3l"},"content":{"rendered":"<p><a href=\"https:\/\/www.vilagmagyarsaga.hu\/?attachment_id=1088\" rel=\"attachment wp-att-1088\"><img loading=\"lazy\" decoding=\"async\" class=\"size-medium wp-image-1088 alignleft\" src=\"https:\/\/www.vilagmagyarsaga.hu\/wp-content\/uploads\/2025\/05\/kep-300x173.png\" alt=\"\" width=\"300\" height=\"173\" srcset=\"https:\/\/www.vilagmagyarsaga.hu\/wp-content\/uploads\/2025\/05\/kep-300x173.png 300w, https:\/\/www.vilagmagyarsaga.hu\/wp-content\/uploads\/2025\/05\/kep.png 490w\" sizes=\"auto, (max-width: 300px) 100vw, 300px\" \/><\/a>Nagy, szent pillanatokban mindig az ima volt vel\u00fcnk,<br \/>\nmellett\u00fcnk, \u00e9rt\u00fcnk<br \/>\nFekete Istv\u00e1n gondolatai az im\u00e1r\u00f3l<\/p>\n<p>A napokban sz\u00fcletett 125 \u00e9ve Fekete Istv\u00e1n. Keze munk\u00e1ja a<br \/>\nVuk, melyet szinte els\u0151k\u00e9nt ismernek meg a magyar di\u00e1kok, \u0150<br \/>\n\u00edrta a T\u00fcskev\u00e1rat, A kopp\u00e1nyi aga testamentum\u00e1t \u00e9s m\u00e9g<br \/>\nsz\u00e1mos remek reg\u00e9ny k\u00f6thet\u0151 nev\u00e9hez. A J\u00f3zsef Attila-d\u00edjjal<br \/>\nkit\u00fcntetett \u00edr\u00f3 igen sok szerzem\u00e9nye jelent meg az \u00daj Ember<br \/>\n\u00e9s a Vig\u00edlia c. lapokban. A kommunista rendszer<br \/>\nmegnehez\u00edtette az \u00edr\u00f3 \u00e9let\u00e9t, munk\u00e1ss\u00e1g\u00e1t, akinek azonban hite<br \/>\nsoha nem ingott meg. Az im\u00e1ds\u00e1gr\u00f3l a k\u00f6vetkez\u0151k\u00e9ppen<br \/>\nelm\u00e9lkedik Fekete Istv\u00e1n.<!--more--><br \/>\nAz ima n\u00e1lam nagyon r\u00e9gen kezd\u0151d\u00f6tt. Szinte eml\u00e9keim<br \/>\nlegelej\u00e9n. \u00dcl\u00f6k az \u00e1gyban \u00e9s egy p\u00e1r sz\u00e1raz, \u00f6reg k\u00e9z<br \/>\n\u00f6sszefogja az eny\u00e9imet. Mondd, kisfiam. \u2013 \u00c9s \u00e9n mondtam<br \/>\nut\u00e1na az im\u00e1t. Az \u00e1gy puhas\u00e1ga simogatott, az est zsong\u00edtott,<br \/>\naz \u00e1lom a szemem k\u00f6r\u00fcl j\u00e1rt \u00e9s \u00e9n mondtam az im\u00e1t, \u00e9s<br \/>\ngy\u00f6nge gyermeki k\u00e9pzeletemmel felemeltem lelkem az<br \/>\nIstenhez.<\/p>\n<p>K\u00e9s\u0151bb, a di\u00e1k\u00e9vek<br \/>\nkamaszos rohan\u00e1s\u00e1ban, az<br \/>\nima a templomot jelentette,<br \/>\nahol elcsitultak a z\u0171rzavaros<br \/>\nv\u00e1gyak, lass\u00fara v\u00e1lt a l\u00e9p\u00e9s,<br \/>\ntomp\u00e1n koppantak a szentelt<br \/>\nk\u00f6vek \u00e9s az olt\u00e1r el\u0151tt<br \/>\nlobog\u00f3 \u00f6r\u00f6km\u00e9cs mindig megmeleg\u00edtett, ha kiny\u00fajtottam<br \/>\nfel\u00e9je diderg\u0151 kezemet. Ekkor m\u00e1r nem k\u00f6nyvb\u0151l im\u00e1dkoztam<\/p>\n<p>\u00e9s nem is a r\u00e9gi kis im\u00e1ds\u00e1gokat mondtam. A kivil\u00e1gosod\u00f3<br \/>\n\u00e9rtelem szavakat keresett, melyek \u00fajak, sz\u00e9pek voltak \u00e9s csak<br \/>\naz \u00e9n \u00f6r\u00f6m\u00f6met, b\u00e1natomat, k\u00e9r\u00e9semet vitt\u00e9k az \u00d6r\u00f6kk\u00e9val\u00f3<br \/>\nel\u00e9.<br \/>\nAzt\u00e1n j\u00f6tt az el\u0151bbi vil\u00e1g\u00e9g\u00e9s \u00e9s mindig m\u00e9lyen megrend\u00edtett<br \/>\naz im\u00e1ra zend\u00fclt k\u00fcrt\u00f6k rivalg\u00e1sa s a t\u00e9rdre hullt harct\u00e9rre<br \/>\nindul\u00f3 sz\u00e1zadok hal\u00e1los csendje, ahol szinte \u00e9rezni lehetett az<br \/>\nelhagyott otthonok fel\u00e9 sz\u00e1ll\u00f3 gondolatokat, agg\u00f3d\u00e1st,<br \/>\nszeretetet, igazi im\u00e1t, ami hangtalanul sz\u00e1rnyalt a hal\u00e1l fel\u00e9<br \/>\nindul\u00f3 f\u00e9rfiak lelk\u00e9b\u0151l. \u00d3, milyen kicsik \u00e9s m\u00e9gis mennyire<br \/>\nf\u00e9rfiak voltak ezek a katon\u00e1k, akik k\u00e1romkodva \u00e9bredtek,<br \/>\nk\u00e1romkodva fek\u00fcdtek \u00e9s csak itt d\u00f6bbentek r\u00e1, hogy az igazi<br \/>\nki\u00e1ll\u00e1s hitben, v\u00e9rben, f\u00e1jdalomban, betegs\u00e9gben \u2013 \u00e9s<br \/>\nim\u00e1ds\u00e1gban ak\u00e1r ezrek el\u0151tt a ny\u00edlt terek por\u00e1ban: az egyetlen<br \/>\n\u00e9s val\u00f3di f\u00e9rfiass\u00e1g. Azt\u00e1n j\u00f6tt a zuhan\u00e1s Trianon hal\u00e1los<br \/>\nv\u00f6lgy\u00e9be. J\u00f6tt a megal\u00e1z\u00e1s, a sz\u00e9gyen, az elesetts\u00e9g,<br \/>\nszeg\u00e9nys\u00e9g, j\u00e1rv\u00e1ny \u00e9s j\u00f6ttek az im\u00e1k. Az eg\u00e9sz nemzet<br \/>\nmegtanult im\u00e1dkozni, \u00e9s nem sz\u00e9gyellt\u00e9k m\u00e1r a f\u00e9rfiak sem \u2013<br \/>\negy-egy \u201esz\u00f3ra\u201d \u2013 befordulni a templomba.<br \/>\nEzek a f\u00e9rfiak t\u00f6bbnyire megj\u00e1rt\u00e1k a harctereket \u00e9s<br \/>\nmegtanult\u00e1k, hogy egyetlen f\u00e9lelem \u00f6r\u00f6k\u00f6s csak \u2013 nem<br \/>\nhal\u00e1lf\u00e9lelem, hanem az istenf\u00e9lelem. \u00c9s ahogy az im\u00e1ds\u00e1g fel\u00e9<br \/>\nfordult a nemzet, \u00fagy emelkedt\u00fcnk ki a hal\u00e1lra \u00edt\u00e9lts\u00e9g<br \/>\nposv\u00e1ny\u00e1b\u00f3l. Amilyen csendesek lett\u00fcnk, olyan hangos volt<br \/>\nk\u00f6r\u00fcl\u00f6tt\u00fcnk a gy\u0151ztesek p\u00e1holya, \u00e9s amilyen fennh\u00e9j\u00e1z\u00f3k<br \/>\nvoltak \u0151k, olyan al\u00e1zatosak lett\u00fcnk mi, mert akkor \u00e9rezt\u00fck<br \/>\nm\u00e1r, hogy az al\u00e1zatoss\u00e1gn\u00e1l nincsen nagyobb a vil\u00e1gon.<br \/>\n\u00c9s elhallgatott k\u00f6r\u00fcl\u00f6tt\u00fcnk az er\u0151szak s\u00fcv\u00f6lt\u00e9se, mert halkan<br \/>\nsz\u00f3lni kezdtek a kassai harangok \u00e9s meghallhatt\u00e1k az eg\u00e9sz<br \/>\nvil\u00e1gon, amikor a d\u00f3mban a magyarok Te Deum-ot<br \/>\nim\u00e1dkoztak. Nagy, szent pillanatokban mindig az ima volt<br \/>\nvel\u00fcnk, mellett\u00fcnk, \u00e9rt\u00fcnk. Nagy \u00f6r\u00f6m\u00f6kben, nagy<\/p>\n<p>s\u00edr\u00e1sokban, csendben \u00e9s viharokban: ima, ima. \u00c9s most m\u00e9gis<br \/>\nmind t\u00f6bb helyen hallom, olvasom, hogy valaki im\u00e1dja a<br \/>\nlencsef\u0151zel\u00e9ket, im\u00e1dja a kar\u00f3r\u00e1j\u00e1t, im\u00e1dja a kir\u00e1ndul\u00e1st \u00e9s a<br \/>\nt\u00e1ncot. Pr\u00e9da lett ez a sz\u00f3, melyet magyar parasztt\u00f3l sohasem<br \/>\nhallott senki \u00e9s elkopott lassan, mint a kocsmak\u00fcsz\u00f6b.<br \/>\nMindenki \u201eim\u00e1d\u201d mindent. A lov\u00e1t, a szeret\u0151j\u00e9t, a<br \/>\nnyakkend\u0151j\u00e9t\u2026 megszents\u00e9gtelen\u00edtve egy sz\u00f3t, az emberi<br \/>\nl\u00e9lek n\u00e9ma himnusz\u00e1t, tisztas\u00e1g, a k\u00e9r\u00e9s, a vigasz, a f\u00e9lelem,<br \/>\naz istenkeres\u00e9s egyetlen, utols\u00f3 felki\u00e1lt\u00e1s\u00e1t, amikor m\u00e1r nincs<br \/>\nsemmi, de semmi seg\u00edts\u00e9g, mentsv\u00e1r, csak az ima.<br \/>\nNe im\u00e1dj h\u00e1t mindent, \u00e9des Magyarom, ne sz\u00f3rd lelked<br \/>\narany\u00e1t, nyelved sz\u00e9ps\u00e9g\u00e9t a rombol\u00e1s disznai el\u00e9, ne im\u00e1dj<br \/>\nsemmit, csak az Istent, mert nem tudod, milyen id\u0151k j\u00f6nnek \u00e9s<br \/>\nnincs az a vihar, mely elpuszt\u00edthatna, ha veled van az im\u00e1ds\u00e1g<br \/>\n\u00e9s veled van az Isten.<br \/>\nFekete Istv\u00e1n<br \/>\nhttps:\/\/777blog.hu\/2025\/01\/27\/nagy-szent-pillanatokban-<br \/>\nmindig-az-ima-volt-velunk-mellettunk-ertunk-fekete-istvan-<br \/>\ngondolatai-az-imarol\/<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"<p>Nagy, szent pillanatokban mindig az ima volt vel\u00fcnk, mellett\u00fcnk, \u00e9rt\u00fcnk Fekete Istv\u00e1n gondolatai az im\u00e1r\u00f3l A napokban sz\u00fcletett 125 \u00e9ve Fekete Istv\u00e1n. Keze munk\u00e1ja a Vuk, melyet szinte els\u0151k\u00e9nt ismernek meg a magyar di\u00e1kok, \u0150 \u00edrta a T\u00fcskev\u00e1rat, A kopp\u00e1nyi aga testamentum\u00e1t \u00e9s m\u00e9g sz\u00e1mos remek reg\u00e9ny k\u00f6thet\u0151 nev\u00e9hez. A J\u00f3zsef Attila-d\u00edjjal kit\u00fcntetett \u00edr\u00f3 igen [&hellip;]<\/p>\n","protected":false},"author":1,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[1],"tags":[],"class_list":["post-1087","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-egyeb"],"aioseo_notices":[],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/www.vilagmagyarsaga.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/1087","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/www.vilagmagyarsaga.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/www.vilagmagyarsaga.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/www.vilagmagyarsaga.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/1"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/www.vilagmagyarsaga.hu\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=1087"}],"version-history":[{"count":1,"href":"https:\/\/www.vilagmagyarsaga.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/1087\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":1089,"href":"https:\/\/www.vilagmagyarsaga.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/1087\/revisions\/1089"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/www.vilagmagyarsaga.hu\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=1087"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/www.vilagmagyarsaga.hu\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=1087"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/www.vilagmagyarsaga.hu\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=1087"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}