KAR\u00c1CSONYI UTAZ\u00c1S
\nA mindig zs\u00fafolt, l\u00e1rm\u00e1s, forgalmas p\u00e1lyaudvaron most
\nmind\u00f6ssze n\u00e9h\u00e1ny csomagj\u00e1t, t\u00e1sk\u00e1j\u00e1t, b\u0151r\u00f6ndj\u00e9t szorongat\u00f3
\nmag\u00e1nyos utas n\u00e9zel\u0151d\u00f6tt vonat\u00e1ra v\u00e1rva. A huzatos nagy
\nv\u00e1r\u00f3csarnokban z\u00e1rva volt m\u00e1r az \u00e9dess\u00e9geket k\u00edn\u00e1l\u00f3 pavilon,
\naz \u00fajs\u00e1g\u00e1rus, a l\u00e1ngoss\u00fct\u0151, \u00e9s a b\u00fcf\u00e9 is. Elf\u00fcgg\u00f6ny\u00f6zve n\u00e9m\u00e1n
\nb\u00e1multak a mindennapi sor\u00e1ll\u00e1shoz, t\u00fcleked\u00e9shez szokott
\np\u00e9nzt\u00e1rablakok, csup\u00e1n egyik m\u00f6g\u00f6tt unatkozott az
\negyenruh\u00e1s jegykiad\u00f3. Ilyent\u00e1jt, m\u00e9g a hangosbesz\u00e9l\u0151
\nszem\u00e9lytelen hangja is mintha bar\u00e1ts\u00e1gosabban sz\u00f3lt volna a
\nrecseg\u0151 v\u00e9n hangsz\u00f3r\u00f3kb\u00f3l. Nem csak az emberek arc\u00e1n \u00e9s
\nviselked\u00e9s\u00e9n, de a behem\u00f3t \u00e9p\u00fclet eg\u00e9sz l\u00e9gk\u00f6r\u00e9n nyomot
\nhagyott az \u00fcnnepi v\u00e1rakoz\u00e1s.
\nA v\u00e9zna fi\u00facska, kis c\u00f3km\u00f3kj\u00e1val a h\u00f3na alatt, \u00f3vatosan,
\nt\u00f6bbsz\u00f6ri k\u00f6rbek\u00e9mlel\u00e9st k\u00f6vet\u0151en, tork\u00e1ban dobog\u00f3 sz\u00edvvel
\nl\u00e9pett a p\u00e9nzt\u00e1rhoz. Szorong\u00e1sa alaptalannak bizonyult,
\nminden k\u00e9rdez\u0151sk\u00f6d\u00e9s \u00e9s magyar\u00e1zkod\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl hozz\u00e1jutott
\nmenetjegy\u00e9hez. \u00d6nbizalommal t\u00f6lt\u00f6tte el az apr\u00f3cska siker,
\nhogy egy l\u00e9p\u00e9ssel k\u00f6zelebb \u00e9rt a hazajut\u00e1shoz, de
\nrejt\u0151zk\u00f6d\u00e9shez szokott \u00f6szt\u00f6nei el\u0151vigy\u00e1zatoss\u00e1gra intett\u00e9k.
\n\u00dagy helyezkedett el a csarnok egyik v\u00e9dett sz\u00f6glet\u00e9ben, hogy
\nmind a bej\u00e1ratot, mind az \u00e9rkez\u0151 vonatokat szemmel tarthassa.
\nTudta, ha a kimen\u0151id\u0151 letelte ut\u00e1n sz\u00f6k\u00e9s\u00e9t felfedezik az
\nint\u00e9zetben, legel\u0151sz\u00f6r a p\u00e1lyaudvaron keresik.
\nA fali\u00f3ra lassan v\u00e1nszorg\u00f3 percei nehezen k\u00f6zel\u00edtett\u00e9k az
\nindul\u00e1s idej\u00e9t, m\u00edg v\u00e9gre felcsend\u00fclt a f\u00fcl\u00e9nek zen\u00e9t jelent\u0151,
\ntorz utas t\u00e1j\u00e9koztat\u00f3, a v\u00e1rva v\u00e1rt szerelv\u00e9ny \u00e9rkez\u00e9s\u00e9r\u0151l. A
\nbecsuk\u00f3d\u00f3 kocsiajt\u00f3, a kerekek gyorsul\u00f3 kattog\u00e1sa, az
\nelmaradoz\u00f3 \u00e9p\u00fcletek a pillanatnyi biztons\u00e1got jelentett\u00e9k a fi\u00fa
\nsz\u00e1m\u00e1ra. Egy kiskamasz magabiztoss\u00e1g\u00e1val l\u00e9pett be az els\u0151
\nf\u00fclk\u00e9be, ahol egy k\u00f6z\u00e9pkor\u00fa n\u0151 olvasott valamilyen sz\u00ednes
\nk\u00e9peslapot. A fi\u00fa illend\u0151en k\u00f6sz\u00f6nt, \u00e9s kicsiny moty\u00f3j\u00e1t<\/p>\n
\u00f6l\u00e9ben tartva letelepedett az asszonnyal szemben. Gondolatai
\na robog\u00f3 vonat sebess\u00e9g\u00e9t sokszorosan t\u00falsz\u00e1rnyalva, m\u00e1r
\nsz\u00fcl\u0151faluj\u00e1ban j\u00e1rtak. Az ablakon kib\u00e1mulva nem az elfut\u00f3
\nt\u00e1jat, hanem m\u00e1lladoz\u00f3 fal\u00fa \u00f6reg h\u00e1zukat, a szob\u00e1ban \u00e1ll\u00f3
\nfeld\u00edsz\u00edtett kar\u00e1csonyf\u00e1t, \u00e9s a r\u00e9g l\u00e1tott vid\u00e1man hanc\u00faroz\u00f3
\nkistestv\u00e9reit l\u00e1tta. \u00c9ppen \u00e9desanyja \u00f6lel\u0151 karjaiba volt
\n\u00e9rkez\u00e9se, de az aranysz\u00e1l\u00fa v\u00edzi\u00f3 finom fonal\u00e1t k\u00f6ny\u00f6rtelen\u00fcl
\nt\u00e9pte sz\u00e9t a kalauz \u00e9rdes hangja. Jegykezel\u00e9s ut\u00e1n, amikor
\nmegint kettesben maradtak, a n\u0151 megsz\u00f3l\u00edtotta ifj\u00fa \u00fatit\u00e1rs\u00e1t, \u00e9s
\n\u00fati c\u00e9lja fel\u0151l \u00e9rdekl\u0151d\u00f6tt.
\nA fi\u00fa eleinte kelletlen\u00fcl v\u00e1laszolgatott, de meg\u00e9rezve a
\nk\u00e9rd\u00e9sek m\u00f6g\u00f6tti \u0151szintes\u00e9get, egyre k\u00e9szs\u00e9gesebb lett, \u00e9s
\nlassan besz\u00e9lget\u00e9ss\u00e9 fejl\u0151d\u00f6tt az egyoldal\u00fa terefere. Az
\nasszony elmondta, egy t\u00e1voli v\u00e1rosban \u00e9l\u0151 fi\u00e1hoz utazik, hogy
\nvele \u00e9s unok\u00e1ival egy\u00fctt \u00fcnnepelje J\u00e9zus sz\u00fclet\u00e9s\u00e9t. A
\nkisleg\u00e9ny sem maradt ad\u00f3s a maga t\u00f6rt\u00e9net\u00e9vel. Sz\u00f6k\u00e9se
\nk\u00f6r\u00fclm\u00e9nyeit elhallgatta ugyan, de tov\u00e1bbi mondand\u00f3ja
\nsz\u00ednigaz volt. Hogy m\u00e1r m\u00e1sodik esztendeje int\u00e9zetben lakik
\n\u00e9s tanul, mert sem anyj\u00e1nak, sem mostohaapj\u00e1nak nincs
\nmunk\u00e1ja, \u00e9s a falujukban nagyon neh\u00e9z a meg\u00e9lhet\u00e9s. \u00c9ppen
\nel\u00e9g h\u00e1rom testv\u00e9r\u00e9nek az ell\u00e1t\u00e1sa. \u0150 asztalos szeretne lenni, s
\na nyolcadik oszt\u00e1ly befejez\u00e9se ut\u00e1n, j\u00f6v\u0151 szeptembert\u0151l az
\nint\u00e9zetben kitanulhatja a szakm\u00e1t. Elmondta m\u00e9g, hogy k\u00e9t
\n\u00e9ve nem j\u00e1rt otthon, \u00e9s most is v\u00e1ratlanul \u00e9rkezik, de k\u00e9sz\u00fclt,
\nmindenkinek visz aj\u00e1nd\u00e9kot. \u00c9desanyj\u00e1nak, egyik
\nl\u00e1nyoszt\u00e1lyt\u00e1rs\u00e1t\u00f3l, t\u00edznapi vacsoraadagj\u00e1\u00e9rt v\u00e1s\u00e1rolt h\u00edmzett
\nter\u00edt\u0151t, nevel\u0151apj\u00e1nak saj\u00e1t kez\u0171leg k\u00e9sz\u00edtett kulcstart\u00f3t,
\ntestv\u00e9reinek egy \u2013 egy szaloncukrot, a legkisebbiknek, az
\negyetlen l\u00e1nyk\u00e1nak m\u00e9g egy apr\u00f3ka bab\u00e1t is az \u00e9dess\u00e9g mell\u00e9.
\nPedig r\u00e1 alig tud eml\u00e9kezni, m\u00e9g szop\u00f3s volt, amikor \u0151
\nelker\u00fclt a csal\u00e1db\u00f3l. S mik\u00f6zben sorolta, el\u0151 is rakosgatta az
\naj\u00e1nd\u00e9kokat, \u00e9s mondand\u00f3ja v\u00e9gezt\u00e9vel, amikor \u00f3vatosan
\nvisszapakolta viseltes k\u00e9zit\u00e1sk\u00e1j\u00e1ba a f\u00e9ltett kincseket,<\/p>\n
szemben \u00fcl\u0151 \u00fatit\u00e1rsn\u0151je h\u00e1rom szelet csokol\u00e1d\u00e9t nyomott a
\nkez\u00e9be, hogy vigye el testv\u00e9reinek. Neki meg egy sz\u00ednes
\ntasakot bontott, amib\u0151l cs\u00e1b\u00edt\u00f3 n\u00e1polyi szeletek k\u00edn\u00e1lt\u00e1k
\nmagukat. A kisfi\u00fa \u00e9lvezettel ropogtatta a finom csokol\u00e1d\u00e9ba
\nm\u00e1rtott ostyadarabk\u00e1kat. \u00cdgy \u00e9rt v\u00e9get a k\u00f6z\u00f6s utaz\u00e1s, s \u00edgy
\nv\u00e1ltak alkalmi ismer\u0151sb\u0151l bar\u00e1tt\u00e1, mire a vonat f\u00e9kezett a
\nfalusi kis \u00e1llom\u00e1s el\u0151tt.
\nA decemberi sz\u00fcrk\u00fclet r\u00e1telepedett a domboldalon szunnyad\u00f3
\nk\u00f6zs\u00e9gre. Dermedt csend \u00fclt az utc\u00e1kon \u00e9s a port\u00e1kat. A fi\u00fa
\nhat\u00e1rozott l\u00e9ptekkel fogyasztotta a h\u00e1zukhoz vezet\u0151 utat,
\nfigyelte a vill\u00f3dz\u00f3 ablakd\u00edszeket, \u00e9s a teleaggatott
\nkar\u00e1csonyf\u00e1kat. H\u00e1zuk el\u00e9 \u00e9rve hi\u00e1ba f\u00fcrk\u00e9szte a szob\u00e1b\u00f3l
\nki\u00e1rad\u00f3 meleg \u00fcnnepi f\u00e9nyeket, az eg\u00e9sz \u00e9p\u00fclet az \u00e9let
\negyetlen jel\u00e9t sem mutatta, k\u00eds\u00e9rtet tanyak\u00e9nt s\u00f6t\u00e9t vak
\nszemekkel b\u00e1mult a semmibe. A bez\u00e1rt kapu m\u00f6g\u00f6tt t\u00f6bbsz\u00f6ri
\nz\u00f6rget\u00e9sre is csak, egy sz\u00e1m\u00e1ra idegen, kutya von\u00edtott \u00e9s
\nrohang\u00e1lt f\u00f6l al\u00e1. M\u00e1r a ker\u00edt\u00e9sen \u00e1t t\u00f6rt\u00e9n\u0151 bejut\u00e1shoz
\nk\u00e9sz\u00fcl\u0151d\u00f6tt, amikor megcsikordult a veranda ajtaja, \u00e9s
\nmegjelent \u00e9desanyja sziluettje. Szemt\u0151l szemben \u00e1llva sem
\nismerte fel gyermek\u00e9t, csak j\u00f6vetele fel\u0151l \u00e9rdekl\u0151d\u00f6tt, s
\nk\u00f6zben b\u00f3d\u00edt\u00f3 alkoholfelh\u0151ket lehelt fia meglepett arc\u00e1ba. A
\nkonyh\u00e1ba tuszkolta a d\u00fcl\u00f6ng\u00e9l\u0151 asszonyt, \u00e9s ott siker\u00fclt
\nmeg\u00e9rtetni vele, ki is \u0151 val\u00f3j\u00e1ban. Erre anyja eszel\u0151sk\u00e9nt
\nrikoltozta:
\n– Itt van a gyerek, itt a gyerek!
\nA fi\u00fa t\u00e1volinak hallotta az artikul\u00e1tlan ord\u00edt\u00e1st, n\u00e9m\u00e1n,
\nd\u00f6bbenten \u00e9lte meg a r\u00e1z\u00fadul\u00f3, \u00e9s nem v\u00e1rt kar\u00e1csonyi
\nmeglepet\u00e9seket, a f\u0171tetlen lak\u00e1st, r\u00e9szeg anyj\u00e1t, testv\u00e9ri
\nt\u00e1voll\u00e9t\u00e9t, az \u00fcnnepi k\u00e9sz\u00fcl\u0151d\u00e9s hi\u00e1ny\u00e1t, semmi feny\u0151 vagy
\ns\u00fctem\u00e9nyillat, csak szesz \u00e9s emberb\u0171z mindenhol. Eml\u00e9kei
\nvil\u00e1g\u00e1b\u00f3l, a s\u00f6t\u00e9tb\u0151l el\u0151t\u00e1molyg\u00f3 mostohaapja alkoholg\u0151z\u00f6s
\nbaritonja t\u00e9r\u00edtette vissza a val\u00f3s\u00e1gba.
\n\u2013 Megsz\u00f6kt\u00e9l, hogy bajt hozz r\u00e1nk, te \u00f6rd\u00f6gfajzat?<\/p>\n
– Dehogy is bajt, aj\u00e1nd\u00e9kot hoztam. \u2013 mondta b\u00e9k\u00fcl\u00e9kenyen a
\ngyermek, s m\u00e1r ny\u00fajtotta fel\u00e9 a neki k\u00e9sz\u00edtett kulcstart\u00f3t.
\n\u2013 Nekem p\u00e1link\u00e1t hozz\u00e1l, most r\u00f6gt\u00f6n, mert megford\u00edtom
\nbenned a peng\u00e9t! Fr\u00f6cs\u00f6gte botladoz\u00f3 nyelvvel, egy m\u00e9retes
\nk\u00e9ssel hadon\u00e1szva.
\nA nagyfi\u00fa, mint oly sokszor kisgyermekkor\u00e1ban, a fut\u00e1st
\nv\u00e1lasztotta, mint egyed\u00fcl hasznos menek\u00fcl\u00e9si m\u00f3dot, \u00e9s csak a
\nfeh\u00e9r falu \u00e1llom\u00e1s \u00e9p\u00fclete el\u0151tt \u00e1llt meg szusszanni.
\nK\u00f6rben\u00e9zett, de egy \u00e1rva lelket sem l\u00e1tott a k\u00f6rny\u00e9ken.
\nZih\u00e1lva nyitott be a v\u00e1r\u00f3terem ajtaj\u00e1n, \u00e9s z\u00fag\u00f3 fejjel remegve
\nhuppant le a kih\u0171lt vask\u00e1lyha melletti padra. Nem \u00e9rezte a
\ndermeszt\u0151 hideget, csak a feldolgozhatatlan csal\u00f3d\u00e1st meg
\nelkesered\u00e9st. S\u00edrni, \u00fcv\u00f6lteni szeretett volna, de a jegykiad\u00f3
\nablak m\u00f6g\u00fcl, \u0151sz haj\u00fa vasutas sz\u00f3l\u00edtotta:
\n– Utazni tetszik a fiatal\u00far?
\nMeglepet\u00e9s\u00e9ben nyomban a v\u00e1ros nev\u00e9t mondta, ahova
\nhirtelen visszav\u00e1gyott, mire a koros szolg\u00e1latot teljes\u00edt\u0151
\negyenruh\u00e1s felvil\u00e1gos\u00edtotta, hogy szent est\u00e9n nem, csak
\nm\u00e1snap reggel indul vonat az eml\u00edtett helyre. A f\u0171tetlen
\nv\u00e1r\u00f3b\u00f3l, j\u00f3 meleg irod\u00e1j\u00e1ba invit\u00e1lta az ifj\u00fa utaz\u00f3t, mondv\u00e1n.
\n\u2013 Hossz\u00fa \u00e9s hideg az \u00e9jszaka, s besz\u00e9lget\u00e9ssel csak jobban
\nm\u00falik az id\u0151.
\nZubbony\u00e1t fogasra akasztva, vacsor\u00e1ja elfogyaszt\u00e1s\u00e1hoz
\nk\u00e9sz\u00fcl\u0151d\u00f6tt az egyenruh\u00e1s. G\u0151z\u00f6lg\u0151 hal\u00e1szl\u00e9j\u00e1t, \u00e9s feles\u00e9ge
\ns\u00fct\u00f6tte di\u00f3s bejglij\u00e9t is megosztotta a j\u00f3 \u00e9tv\u00e1gy\u00fa gyerekkel, aki
\na k\u00f6z\u00f6s \u00e9tkez\u00e9s v\u00e9g\u00e9re biztons\u00e1gban \u00e9rezte mag\u00e1t az \u0151sz
\nember t\u00e1rsas\u00e1g\u00e1ban. A forr\u00f3 tea kortyol\u00e1sa k\u00f6zben csupa
\n\u00e9rdektelen dologr\u00f3l folyt a sz\u00f3, amikor, a kipirult arc\u00fa fi\u00fa
\nhirtelen a vasutasnak szegezte a k\u00e9rd\u00e9st.
\n– Ismeri-e, itt a faluban \u00e9l\u0151 csal\u00e1dj\u00e1t?
\nA meglepett ember el\u0151sz\u00f6r bizonytalanul h\u00fcmm\u00f6g\u00f6tt, de
\nkisv\u00e1rtatva m\u00e9gis belefogott a neh\u00e9z v\u00e1laszba.<\/p>\n
\u2013 Rossz k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyek k\u00f6z\u00f6tt, nyomor\u00fas\u00e1gban \u00e9lnek. Munka
\nnincs a k\u00f6rny\u00e9ken, a sz\u00fcl\u0151k iv\u00e1sra adt\u00e1k a fej\u00fcket. A
\nszomsz\u00e9dok, \u00e9s a falubeliek megpr\u00f3b\u00e1ltak seg\u00edteni, \u00e9lelemmel,
\nt\u00fczel\u0151vel, de od\u00e1ig s\u00fcllyedtek hogy k\u00e9t apr\u00f3 fi\u00fagyermek\u00fcket is
\n\u00e1llami gondoz\u00e1sba kellett adni.
\n\u2013 \u00c9s mi van a kicsi l\u00e1nnyal? \u2013v\u00e1gott k\u00f6zbe a fi\u00fa.
\n\u2013 \u0150t az \u00dar vette mag\u00e1hoz. Azt besz\u00e9lik a faluban, hogy \u00e9hen
\nhalt vagy kih\u0171lt, megmarta a kutya, vagy hal\u00e1lra verte az apja.
\n\u00c9n csak azt tudom, hogy a nagysz\u00fclei mell\u00e9 van eltemetve. A
\nfi\u00facska lecsuk\u00f3d\u00f3 szempill\u00e1i al\u00f3l ez\u00fcst k\u00f6nnycseppek
\nszaladtak v\u00e9gig az els\u00e1padt gyerek arcon.
\nA vasutas a cser\u00e9pk\u00e1lyha melletti f\u00e1sl\u00e1d\u00e1ra ter\u00edtette vastag
\nbund\u00e1j\u00e1t, \u00e9s arra fektette a mag\u00e1ba fordult, sz\u00f3tlann\u00e1 v\u00e1lt
\ngyermeket, aki kis ideig m\u00e9g gy\u00f6ny\u00f6rk\u00f6d\u00f6tt az \u00edr\u00f3asztalon
\n\u00e1ll\u00f3 pici kar\u00e1csonyfa sz\u00ednes l\u00e1mp\u00e1csk\u00e1iban, majd
\n\u00e9szrev\u00e9tlen\u00fcl el\u0151hal\u00e1szta csomagj\u00e1b\u00f3l a hajas bab\u00e1t, mag\u00e1hoz
\n\u00f6lelte \u00e9s elaludt. Mire a forgalmista megsimogatta a lecsuklott
\ngyermekfejet, a kisfi\u00fa m\u00e1r nagyon messze j\u00e1rt. Boldogan
\nfog\u00f3csk\u00e1zott mosolyg\u00f3, r\u00f3zsaillat\u00fa, aranyhaj\u00fa, csillagpal\u00e1stos,
\nh\u00f3feh\u00e9rsz\u00e1rny\u00fa kish\u00fag\u00e1val.
\nSzentmikl\u00f3si Istv\u00e1n<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
KAR\u00c1CSONYI UTAZ\u00c1S A mindig zs\u00fafolt, l\u00e1rm\u00e1s, forgalmas p\u00e1lyaudvaron most mind\u00f6ssze n\u00e9h\u00e1ny csomagj\u00e1t, t\u00e1sk\u00e1j\u00e1t, b\u0151r\u00f6ndj\u00e9t szorongat\u00f3 mag\u00e1nyos utas n\u00e9zel\u0151d\u00f6tt vonat\u00e1ra v\u00e1rva. A huzatos nagy v\u00e1r\u00f3csarnokban z\u00e1rva volt m\u00e1r az \u00e9dess\u00e9geket k\u00edn\u00e1l\u00f3 pavilon, az \u00fajs\u00e1g\u00e1rus, a l\u00e1ngoss\u00fct\u0151, \u00e9s a b\u00fcf\u00e9 is. Elf\u00fcgg\u00f6ny\u00f6zve n\u00e9m\u00e1n b\u00e1multak a mindennapi sor\u00e1ll\u00e1shoz, t\u00fcleked\u00e9shez szokott p\u00e9nzt\u00e1rablakok, csup\u00e1n egyik m\u00f6g\u00f6tt unatkozott az egyenruh\u00e1s jegykiad\u00f3. […]<\/p>\n","protected":false},"author":1,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[1],"tags":[],"class_list":["post-1324","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-egyeb"],"aioseo_notices":[],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/www.vilagmagyarsaga.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/1324","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/www.vilagmagyarsaga.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/www.vilagmagyarsaga.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/www.vilagmagyarsaga.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/1"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/www.vilagmagyarsaga.hu\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=1324"}],"version-history":[{"count":1,"href":"https:\/\/www.vilagmagyarsaga.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/1324\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":1325,"href":"https:\/\/www.vilagmagyarsaga.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/1324\/revisions\/1325"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/www.vilagmagyarsaga.hu\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=1324"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/www.vilagmagyarsaga.hu\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=1324"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/www.vilagmagyarsaga.hu\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=1324"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}