![\"\"](\"https:\/\/www.vilagmagyarsaga.hu\/wp-content\/uploads\/2024\/02\/magyar-feltamadas-kep-1.jpg\")
Vicus megszapor\u00e1zta l\u00e9pteit, mert a tavaszi naps\u00fct\u00e9s ellen\u00e9re talpa alatt igencsak hideget sug\u00e1rzott m\u00e9g az anyaf\u00f6ld. Bek\u00f6sz\u00f6nt\u00f6tt a m\u00e1rcius, s \u0151 \u00e9desanyja dorg\u00e1l\u00e1sa ellen\u00e9re levetette m\u00e1r a t\u00e9li bakancsot, s mivel a tavalyi szand\u00e1lj\u00e1t m\u00e1r kin\u0151tte, mez\u00edtl\u00e1b indult neki a nagy \u00fatnak. K\u00f6t\u00f6tt kend\u0151j\u00e9t ugyan szorosra h\u00fazta mellkas\u00e1n, de h\u00e1t az a l\u00e1bait nem melengette, \u00e1m sz\u00e9gyenImageszemre nem akart visszafordulni, ink\u00e1bb iparkodott, hogy hamarabb oda\u00e9rjen a Imagekiserd\u0151h\u00f6z Eb\u00e9det vitt apj\u00e1nak, aki fav\u00e1g\u00f3k\u00e9nt kereste meg a csal\u00e1d kenyer\u00e9t, s olyan r\u00f6vidre szabt\u00e1k az id\u0151t hogy azaImagelatt nem \u00e9rkezhetett volna vissza a tiszt\u00e1sra, \u00edgy Vicus az iskol\u00e1b\u00f3l hazat\u00e9rve indult gyorsan, hogy meleg \u00e9telt vigyen Imageneki. A tan\u00edt\u00f3 \u00far j\u00f3lelk\u0171 volt, elengedte \u0151t egy kicsit hamarabb, hogy a d\u00e9li harangsz\u00f3ra oda\u00e9rjen, mert a kisl\u00e1ny j\u00f3 tanul\u00f3 volt, nem kellett f\u00e9lteni, hogy bep\u00f3tolatlan Imagemarad a -lecke. Egy\u00e9bk\u00e9nt is gyakran hi\u00e1nyzott Vicus, mert amikor \u00e9desanyja odaj\u00e1rt takar\u00edtani a v\u00e1rosba, a kisebbekn\u00e9l \u0151 maradt pesztonk\u00e1nak, s ilyenkor a Imagetanul\u00e1s v\u00e1rathatott mag\u00e1ra. A kisl\u00e1ny ny\u00e1ron fejezi be az iskol\u00e1t, szorgalmas, Imageeszes, \u00e9lesl\u00e1t\u00e1s\u00fa, ahogy a tan\u00edt\u00f3 \u00far szokta emlegetni, s szeretn\u00e9 is az. iskola vezet\u00e9se, hogy menne tov\u00e1bb a v\u00e1rosba, Imagehadd tanulna tov\u00e1bb. De apja, a konok, Imagehallani sem akart r\u00f3la. Az \u0151 l\u00e1ny\u00e1b\u00f3l ne Imageneveljenek naccs\u00e1g\u00e1t nem kell a kap\u00e1l\u00e1shoz, gyereknevel\u00e9shez iskola. L\u00e1m az \u0151 asszonya csak egy esztendeik koptatta az iskolapadot, az is el\u00e9g volt a bet\u0171vet\u00e9s tudom\u00e1ny\u00e1nak elles\u00e9s\u00e9hez. Sz\u00e1molni meg megtanu\u0142- r\u00e9paegyel\u00e9sn\u00e9l, kukoricaImagekacsol\u00e1sn\u00e1l, a k\u00e9v\u00e9k \u00f6sszehord\u00e1s\u00e1n\u00e1l, ImageImageaz\u00e9rt nem. kell a v\u00e1rosba elvinni, \u00edgy is fel Imagetud nevelni egy f\u00e9szekalja gyereket, s Imagem\u00e9g boldogan, egyet\u00e9rt\u00e9sben is tudnak \u00e9lni. Sz\u00e9p kisl\u00e1ny Vica, sz\u00f3 se \u00edr\u00f3la, -de \u00e9ppen az ilyen sz\u00e9p kisl\u00e1nyokra fenekedImagenek azok az \u00farfiak ‘is, akik a szeg\u00e9ny l\u00e1nyoknak teszik a sz\u00e9pet. ‘Elk\u00e1b\u00edtj\u00e1k mindenf\u00e9le csecsebecs\u00e9kkel, \u00fcveggy\u00f6ngy\u00f6kkel, azt\u00e1n meg, ha megvan a baj, h\u00e1t gyorsan lel\u00e9pnek, mintha sosem ismern\u00e9k \u0151t- A csal\u00e1djukban is volt r\u00e1 p\u00e9lda. Nagyanyja m\u00e1ig elpirul, amikor Image\u00e9desapja n\u0151v\u00e9re sz\u00f3ba ker\u00fcl. Mert az \u00e1ngyika is sz\u00e9p l\u00e1ny volt, igaz \u0151t nem iskol\u00e1ba, hanem csel\u00e9deskedni k\u00e9rte el a Imagev\u00e1rosi nagys\u00e1ga, aki a piacon mindig friss tejet, t\u00far\u00f3t meg gy\u00fcm\u00f6lcs\u00f6ket vett az anyj\u00e1t\u00f3l. \u00cdg\u00e9rt \u0151 f\u00fat-f\u00e1t, hogy ilyen j\u00f3 sora lesz \u00c1ginak, meg olyan, hogy dolgozni is alig kell, csak legyen mellette seg\u00edts\u00e9g, mert -neki- h\u00e1rom fi\u00e1t \u2022 adott a J\u00f3isten, azt\u00e1n azokat m\u00e1r m\u00e9gsem foghatja be, hogy k\u00eds\u00e9rj\u00e9k a piacra vagy massz\u00edrozz\u00e1k meg a sajg\u00f3 l\u00e1b\u00e1t. Sz\u00e9p ruh\u00e1t is \u00edg\u00e9rt, olyan v\u00e1rosiasat, s h\u00e1t kell-e enn\u00e9l t\u00f6bb egy serd\u00fcl\u0151 l\u00e1nynak? Addig esdekelt nagyanyj\u00e1n\u00e1l, am\u00edg elengedt\u00e9k \u0151t szolg\u00e1lni a v\u00e1rosba, b\u00e1r apja hetekig egy sz\u00f3t sem sz\u00f3lt hozz\u00e1juk, ami\u00e9rt csel\u00e9d lett a l\u00e1nyuk. Keresek \u00e9n annyit, hogy nem \u00e9heztek, minek legyen az \u00e9n l\u00e1nyom m\u00e1sok l\u00e1ba-kapc\u00e1ja, morfond\u00edrozott, de h\u00e1t a nagyrav\u00e1gy\u00e1s, a kivagyis\u00e1g nem hallgatott az okos sz\u00f3ra. K\u00fcl\u00f6n\u00f6sen, mikor \u00c1gi n\u00e9nje az els\u0151 szabad napon \u00faj ruh\u00e1ban, piros pillang\u00f3s papucsban tipegett haza. A haja felt\u00fazve, benne f\u00e9nyes csatt, ropog\u00f3s feh\u00e9r k\u00f6t\u0151j\u00e9t aranysz\u00e1llal kivart csillog\u00f3 mell\u00e9nyre cser\u00e9lte, a sz\u00e9p rakott szokny\u00e1ja helyett pedig olyan sz\u00fck valami volt rajta, hogy szinte orra bukottImage
benne. R\u00e1 is ripakodott azapja, hogy am\u00edg otthon van, ezt a maskar\u00e1t azonnal vesse Ie, a haj\u00e1t meg fonja copfba, ahogy illik, \u00fagyhogy \u00c1gi s\u00edrva ment vissza h\u00e9tf\u0151n
Imagereggel Debrecenbe. Nem is j\u00f6tt ut\u00e1na sok\u00e1ig, mindig azt \u00fczente, hogy nem \u00e9r r\u00e1, mert a naccs\u00e1g\u00e1t kell k\u00eds\u00e9rgetnie, v\u00e1s\u00e1rba, f\u00fcrd\u0151be, m\u00e1sszor meg moziba. Sz\u00e9p lassan elm\u00falt a ny\u00e1r, m\u00e1r az \u0151sz is bek\u00f6sz\u00f6nt\u00f6tt, mikor egy szombaton este csak meg\u00e9rkezett \u00c1gi. S\u00e1padtan, riadtan, egy kopottas barna kab\u00e1tban, s a r\u00e9gi bakancs\u00e1val a l\u00e1b\u00e1n. Csod\u00e1lkozott is az anyja, hogy ilyen \u00e1gr\u00f3l szakadtan n\u00e9z ki. H\u00e1t, amikor levetette az \u00f6reg kab\u00e1tot, akkor h\u00e1lt meg m\u00e9g jobban benne a v\u00e9r. \u00c1gi, Imageb\u00e1r olyan sov\u00e1ny volt, mint egy ag\u00e1rkutya, el\u0151l m\u00e9gis megr\u00f6vid\u00fclt a k\u00f6t\u0151je. Hi\u00e1ba igyekezett domborod\u00f3 has\u00e1t elf\u00f6dni vele, az\u00e9rt csak l\u00e1tni lehetett, hogy nem a j\u00f3llakotts\u00e1gt\u00f3l lett sz\u00fak az a babos k\u00f6t\u00e9ny. \u00c1gi els\u00edrta nagy b\u00e1nat\u00e1t, hogy a legkisebb \u00farfi addig h\u00edzelgett, addig kedveskedett, am\u00edg bizony becsalogatta az \u00e1gy\u00e1ba. S csakhamar megt\u00f6rt\u00e9nt a baj. Azt\u00e1n ahogy kerekedett a pocakja, \u00fagy lett egyre m\u00e9rgesebb a naccs\u00e1ga is, most meg a h\u00e9t v\u00e9g\u00e9n kiadta az \u00fatj\u00e1t. Hazak\u00fcldte, mondv\u00e1n, hogy az \u0151 h\u00e1z\u00e1ban tisztess\u00e9gtelen n\u00e9mberek nem \u00e9lhetnek, s m\u00e9g azt a kis p\u00e9nzt, amit a szolg\u00e1lata sor\u00e1n \u00f6sszekuporgatott, azt is alig akarta kiadni, nemhogy egy kis kelengy\u00e9re val\u00f3t juttatott volna.
\u2981 Mikor m\u00e1r kizokogta mag\u00e1t \u00c1gi, akkor t\u00e9rt meg a hat\u00e1rb\u00f3l az apja. Nem kellett annak semmit mondani, el\u00e9g volt r\u00e1n\u00e9zni egy szem l\u00e1ny\u00e1ra, meg az asszony\u00e1ra, \u00e9rtett mindent. Megmosdott, n\u00e9m\u00e1n asztalhoz \u00fclt, de az \u00e9telt csak forgatta a sz\u00e1j\u00e1ban, pedig nem evett aznap szinte semmit, \u00fagy iparkodott, hogy miel\u0151tt a fagy be\u00e1ll, a cukorr\u00e9pa is a kamr\u00e1ban legyen. Mikor abbahagyta az esteb\u00e9det, n\u00e9m\u00e1n n\u00e9zett maga el\u00e9 hosszasan, azt\u00e1n egyszer csak odasz\u00f3lt a k\u00e9t feh\u00e9rcsel\u00e9dnek. Na, \u00fcljetek le ide. Most elmondom, mit csin\u00e1ltok. Itt van a szomsz\u00e9dban J\u00f3ska, aki k\u00e9t gyerekkel maradt \u00f6zvegy. Rendes ember, tisztess\u00e9ges is, sz\u00e9pen b\u00e1nik a fi\u00fakkal, de azoknak csak hi\u00e1nyzik az anyai szeretet. \u00c1tmegyek hozz\u00e1, azt\u00e1n megbesz\u00e9lj\u00fck az esk\u00fcv\u0151t. Odaadom neki az alv\u00e9gi egy holdat, kaptok egy tehenet is, azt\u00e1n m\u00e9g a h\u00e9t v\u00e9g\u00e9n \u00e1thurcolkodsz hozz\u00e1. Ha igent mond az alkura, megh\u00fazod magad, egy zoksz\u00f3t, egy hangos sz\u00f3t nem akarok t\u0151led hallani, meg\u00e9rtetted?! – k\u00e9rdezte a j\u00f3 \u00f6reg. De h\u00e1t nem is kellett erre semmit v\u00e1laszolni, \u00c1gi t\u00f6r\u0151d\u00f6tt is azzal, hogy ki vezeti olt\u00e1r el\u00e9, csak ne maradjon sz\u00e9gyenben. igy esett, hogy m\u00e9g a k\u00f6vetkez\u0151 h\u00e9t v\u00e9g\u00e9n a pap sz\u00e9p csendben \u00f6sszeeskette \u0151ket, s kar\u00e1csonyra, mikorra a kicsi \u00c1gi meg\u00e9rkezett, m\u00e1r a k\u00e9t f\u00e9rfiember mindent elrendezett. Szerencs\u00e9re \u00c1ginak j\u00f3 ura lett a J\u00f3ska, \u0151 is tisztess\u00e9ges asszonny\u00e1 \u00e9rett, az els\u0151 \u201ek\u00f6z\u00f6s\u201d l\u00e1nyuk ut\u00e1n sz\u00fcletett m\u00e9g kett\u0151, de a falu soha nem tudta meg, hogy \u00c1gik\u00e1nak nem J\u00f3ska az \u00e9desapja, olyan szeretettel nevelt\u00e9k, gondozt\u00e1k valamennyit. Az\u00f3ta sok \u00e9v eltelt, de Vica apja, aki akkoriban siheder fi\u00fak\u00e9nt \u00e9lte meg a csaI\u00e1di sz\u00e9gyent, egy \u00e9letre megtanulta a leck\u00e9t: az \u00fari huncuts\u00e1g, a v\u00e1rosi csillog\u00e1s \u00e9s a m\u00e1sok verejt\u00e9k\u00e9n vett gazdags\u00e1g nem terem m\u00e1st, csak erk\u00f6lcsi fert\u0151t \u00e9s gonosz lelket. Ott a magyar embernek nincs keresni val\u00f3ja. Az anyaf\u00f6ld szeretete, a csal\u00e1di otthon melege, a falu szigor\u00fa tekintete ad tart\u00e1st az embernek. Ha itt meg\u00e1llja a hely\u00e9t, akkor nincs mit\u0151l f\u00e9lnie, m\u00e9g Isten sz\u00edne el\u00e9 is tiszta l\u00e9lekkel \u00e1llhat. \u00cdgy h\u00e1t Vicus eltemette lelk\u00e9ben a nagy \u00e1lmot, hogy v\u00e1rosi l\u00e1ny, net\u00e1n tan\u00edt\u00f3n\u0151 is lehet,
Imageb\u00e1r n\u00e9ha m\u00e9g \u00e1lmodozott arr\u00f3l a vil\u00e1gr\u00f3l, amit oszt\u00e1lyt\u00e1rsai mes\u00e9ltek, akiknek csal\u00e1dj\u00e1ban akadt m\u00e1r egy-egy nagyvil\u00e1gi \u00e9letet \u00e9l\u0151 rokon. M\u00edg ezek a gondolatok j\u00e1rtak a fej\u00e9ben, szinte \u00e9szre sem vette, hogy m\u00e1r ki\u00e9rt a tiszt\u00e1sra, s \u00e9ppen akkor l\u00e9pett oda a led\u00f6nt\u00f6tt r\u00f6nk\u00f6kh\u00f6z, amikor a munkavezet\u0151 eb\u00e9did\u0151t hirdetett. Apja, ahogy megl\u00e1tta az \u0151 Vicusk\u00e1j\u00e1t, felkapta \u00e9s az egyik hatalmas far\u00f6nkre emelte, s j\u00f3l meg is dorg\u00e1lta: hideg van m\u00e9g a meszt\u00e9ll\u00e1bhoz, m\u00e9g szedj\u00e9l \u00f6ssze valami bajt! Akkor kinek fogom odaadni azt a varr\u00f3g\u00e9pet, amit most rendeltem meg?! Vica \u00e9rtetlen\u00fcl n\u00e9zett, azt hitte rosszul hall, de apja megism\u00e9telte az im\u00e9nt mondottakat. Olyan j\u00f3l haladtak a munk\u00e1val, hogy a sz\u00e1m\u00edtottn\u00e1l t\u00f6bb fizet\u00e9st kapnak, s \u0151 megrendelt a munkavezet\u0151 \u00e1ltal a v\u00e1rosb\u00f3l egy sz\u00e9p varr\u00f3g\u00e9pet, amit szombaton m\u00e1r el is hoznak. De nemImagecsak elhozz\u00e1k, hanem elj\u00f6n egy tan\u00edt\u00f3n\u0151 is, aki elmagyar\u00e1zza a haszn\u00e1lat\u00e1t, s ha \u00fcgyeskedik Vica, akkor \u0151szt\u0151l m\u00e1r \u00f6 varrhatja az iskol\u00e1s l\u00e1nyok \u00fcnnepl\u0151 ruh\u00e1it. M\u00e9g anyagokat is kap majd, amin gyakorolhat, s ha sz\u00e9pen kitanulja a mesters\u00e9get, akkor n\u00e9ha gyakorlatra beviszi mag\u00e1hoz Debrecenbe, hogy hadd I\u00e1ssa, az \u00fari szab\u00f3k hogyan dolgoznak.
ImageM\u00edg apja a paprik\u00e1s krumplit kanalazta, Vica k\u00f6nnyeivel k\u00fcszk\u00f6dve \u00e1csorgott az asztalnak is beill\u0151 \u00f3ri\u00e1s r\u00f6nk\u00f6n, s szeme sark\u00e1b\u00f3l leste az \u0151 szigor\u00fa apj\u00e1t, aki ilyen egyszer\u0171s\u00e9ggel oldotta meg a gordiuszi csom\u00f3t. Mehet is, meg itt is marad, v\u00e1rosi l\u00e1ny is lehet, de az\u00e9rt a csal\u00e1d v\u00e9d\u0151sz\u00e1rnya al\u00f3l nem eresztik el, tanulhat is, ha sz\u00fcks\u00e9g\u00e9t l\u00e1tja, de az\u00e9rt m\u00e9gsem fog \u00c1gi n\u00e9nje sors\u00e1ra jutni. Esz\u00e9be jutottak anyja szavai: Kisl\u00e1nyom, nek\u00fcnk nincs egyeb\u00fcnk, csak a becs\u00fclet\u00fcnk. Ha azt elvesz\u00edtj\u00fck, akkor m\u00e1r nem marad semmink. No l\u00e1m, hiszen m\u00e1r egy ember\u00f6lt\u0151nyi id\u0151 is eltelt \u00c1gi n\u00e9nje botl\u00e1sa \u00f3ta, de a seb, amit a szerettei sz\u00edv\u00e9n ejtett, az\u00f3ta sem hegedt be teljesen. Mert akit a hazug sz\u00f3 \u00e9s a l\u00e9ha \u00e9let, a talmi csillog\u00e1s elvak\u00edt, azt bizony a sorsa m\u00e1r csak sodorja, sohasem lesz a maga ura. Hogy \u00c1gi n\u00e9ninek siker\u00fclt kit\u00f6rnie ebb\u0151l a fert\u0151b\u0151l, az csak annak volt k\u00f6sz\u00f6nhet\u0151, hogy \u00e9desapja er\u0151s k\u00e9zzel tartotta egyben e csal\u00e1dot. Nem is akadt k\u00f6zt\u00fck t\u00f6bb elt\u00e9velyedett, pedig \u00c1gi mellett m\u00e9g \u00f6t fi\u00fat neveltek fel, s az \u00e9vek haladt\u00e1val igen csak kitereb\u00e9lyesedett a csal\u00e1dfa, \u00e9s b\u00e1r nagyapjuk \u00e9vtizede is elm\u00falt, hogy \u00f6r\u00f6k \u00e1lm\u00e1t alussza, lelk\u00fckben most is vel\u00fck van, s ha n\u00e9ha valaki meginogna az \u00e9let r\u00f6g\u00f6s \u00fatj\u00e1n, el\u00e9g csak nagyapjukra gondolni, s azon m\u00f3d igyekeznek visszakapaszkodni oda, ahol a magyarok \u00fatj\u00e1t j\u00e1rhatj\u00e1k.<\/p>\n\n\n\n