CÍMVÁLTOZÁS

Ezúton is étesítjük kedves Olvasóinkat, hogy október elején elköltözünk a Garay térről. Az új címünk október 2-tól: Péterfy Sándor utca 15. (a kórházzal szemben); 52-es kapukód. Az udvarra berkezve jobboldalon pár lépcsőt kell felfele jönni és ott leszünk minden szerdán 10-16 óráig. Megtalálható a Keleti pályaudvarnál gyalogosan 5 percre, a Rottenbiller utcán vagy a Nefelejcs utcán bejőve.  Telefonszámunk változatlan: 06-30-289-67-43

Köszönjük, hogy a szeptemberi befizetéseket már sokan teljesítették, kevés az elmaradás. Aki érintve érzi magát, kérem, utalja át a jelzett összeget. Az újság fennmaradása érdekében támogatásokat köszönettel fogadunk.

R.M.

Ne hagyd magad Donald papa!

Azt hiszem zsinórban két ilyen csodálatos megmenekülés után, most már a legbigottabb ateistának is be kell látnia, hogy az dúsgazdag Donald Trumpra egyenesen maga a Jóistenke vigyáz. Ami az emberiség jótevője esetében nem is lehet kétséges, hiszen a világ jobbik fele nem kevesebbet köszönhet neki, minthogy tíz évvel ezelőtt megmentette a világot Böszméné Dobrev Klárika jenki megfelelőjétől, a velejéig gonosz Hillary Clintontól. Ha nem így lenne, már rég túl lennénk egy újabb Gyurcsány-féle rémálmon, vagy esetleg két korlátozott atomháborún. Continued…

Két szalmacséplő egy csapásra

Ez év szeptember 14-én késő délután átmentem egyik régi barátomhoz, s hát láss csodát, az Erdély Televízió képernyőjén ki ült szemtől szemben, úgy téve, mintha igen bölcs dolgokról értekeznének, ki más, mint a kolozsvári színházi élet és színház művészi légkörének tönkretevője, Tompa Gábor és válaszolóként az erdélyi magyarság morális, etikai fogódzóinak alattomos szétroncsolója, a ReMeDeSznyikov volt főkolompos és ma is hátulról diktáló, minden hamis hájjal megkent Markó Béla.

-Ismered őket? – kérdezte a barátom.

– Hogyne ismerném, hiszen Tompa Gábor tett tönkre néhány nagy színészünket, színésznőnket, úgy, hogy nem adott szerepet, például Boér Ferencnek, Bethlen Miklósnak, Rekita Rozáliának, s a legnagyobbnak számító Vitályos Ildikónak.  Hányszor panaszkodott Ildikó nekem: – Ez az alattomos szabadkőműves csak megtűr minket még a színháznál, Boér Feri, a nagy színész, a kitűnő Rekita Rózika sorban taccsra kerültek. Szóval, ez a dadogó, nem tudom miből jött magyar, a Kolozsvári Magyar Színházból siralomházat csinált.

Nos, ez kérdezett, bölcselkedett irodalmi korszakainkról, s a másik feszelgő, mint akinek tele a gatyája kakával, elgőgicsélte – makogta, persze általa bölcselkedésnek tartott közhelyeit. Szólt itt a fáma dadaizmusról, kubizmusról, Arany János és Kazinczy Ferenc vonalról, viszonyról, szimbolizmusról, kerülve persze Ady Endrét, nehogy előkerüljön: Én nem vagyok magyar? – című versének szellemi aktualitása: ki miből jövő?

Ennél mélyebbre a gyengejelleműségben már nem lehet süllyedni, ennél több rosszat, mint amennyit ez a két emberféle tett az erdélyi magyarságnak, már nem lehet tenni. De milyen a sors Isten általi keze: ott ültek öntálalón, messze lerítt róluk a hamisság, szerencsétlenségük dugdosása, hivalkodó, semmit mondásba cicomázva. Ahogy néztem a képernyőt, meg is sajnáltam őket. Lám, a sátániság öltözöttsége mennyire felmutatja a gaztettek lényegét, a szándék dugdosott semmijét, és annak kilétét, aki kiszolgálja. A tegnap belenéztem a Helikon című irodalmi kiadvány legújabb példányszámába, s hát láss csodát, Markó Béla üdvözli Helvétföldről, ahol villája van, a másik szalmacséplőt, Tompa Gábort. Ugye, ugye? – kedves magányba szorított „barátaim”. Milyen sajnálatos, milyen szomorú képe ez jelenlegi erdélyi magyarságunknak.

László György

Jobb később, mint soha – tartja a közmondás. Így igaz. Már három hete is, hogy megtörtént, de a sok-sok felhalmozódott teendő miatt nem jutottam el odáig, hogy köszönetet mondjak itt is – bár személyesen megtettem – és most szeretném pótolni. Három hete Budapestről hazafelé tartottam. A Volán jóvoltából fél hatkor eljön a fővárosból az utolsó buszjárat, amivel még haza érhetnék. Sajnos, a legtöbbször 6-7 órára tudok csak végezni a feladataimmal, így egy „kis” kerülővel érkezhetek haza. El kell buszoznom Salgótarjánig, hogy onnan jöjjek vissza a 70 km távolságra lévő Istenmezejéig. Így nem este 8-ra, hanem éjfél után néhány perccel jutok haza, mert nincs más lehetőség. Három hete a szokásosnál is fáradtabban szálltam fel a salgótarjáni járatra, s a másfél órahosszás úton egy kicsit el is pilledtem, így nem vettem észre, hogy a pénztárcámat – a helyjegyet ebben tartom – véletlenül a táskám mellé tettem. A végállomásnál gyorsan leszálltam és nem is tűnt fel a hiány, csak másnap reggel, amikor boltba indultam volna. Most elsősorban nem is a benne lévő összeg – bár az sem kevés számomra, hiszen 35 ezer forint volt benne -, hanem az összes igazolványom, amit ebben hordok, váltott ki riadalmat. Ha a személyi igazolványom, a lakcímkártyám, TB kártyámat és adóigazolványomat mind-mind újra kell csináltatni, bizony nemcsak sok idő, hanem sok-sok plusz kiadás is. Miután nem találtam, csak e-mail címet a salgótarjáni ügyfélszolgálatra, a helyi boltban érdeklődtem, hogy tud-e valaki telefonszámot hozzájuk, mert a mi falunkban is többen laknak, akik autóbuszvezetőként dolgoznak ezen a vonalon. Legnagyobb döbbenetemre a boltban azzal fogadtak, hogy a buszvezető már be is adta hozzájuk a pénztárcámat, mert arra nem volt ideje, hogy a lakásomon keressen. Valamennyi igazolványom, a pénzem hiánytalanul meglett, amiért ez úton is csak köszönetet tudok mondani. Sokszor hallani errefelé is, hogy „ezekkel a sofőrökkel baj van” – ám ez csak az ismert nótaszöveg, mert bár igaz, hogy időnként lerobbannak, időnként késnek ezek a masinák, mert az ajtó nem jól záródik, van, hogy a messziről futó lurkót is bevárják, ne késsen már el az iskolából, nem törődve azzal, hogy az esetleges késés miatt őket róják meg. Az éjszakai járatnál számtalanszor tapasztaltam, hogy a buszvezetők felébresztették az elszunyókált utasokat, akik munkából fáradtan tartottak haza, s nem akarták, hogy tovább utazzanak, mint a lakóhelyük. Láttam már azt is, hogy az egyik fiatal otthon felejtette a bérletét, pénz nem volt nála, a sofőr adott neki jegyet, hogy ha ellenőr jön, nehogy megbüntesse. – Majd legközelebb megadod – volt a válasz a meglepődött fiatal kérdésére, s csak remélem, hogy valóban meg is adta a tartozást. A lényeg: a nagypolitika miatti hibákat, hiányosságokat igyekeznek orvosolni, hiszen az „átlag” nem azt mérlegeli, hogy mire van pénz vagy mire nincs, miért van annyi bosszúság, hanem az alapján minősít, amit mindennap megél. Hogy errefelé a „mundér” becsületét megóvják, az biztos. A kérdés csak az, hogy ezt a felsővezetés is értékeli-e?

LESZ… naponta hallom, amikor a boltban, a piacon, bérletpénztárnál nem kérnek, hanem kijelentik, hogy „lesz egy kenyér”… „lesz egy havibérlet”… „lesz egy kiló paradicsom”… Most nem akarok nagyon nyelvészkedni, de hát a lesz szavunk jövő időt fejez ki, s aki azt mondja, hogy „lesz”, annak nem is kellene árut adni, várja ki, amíg „lesz”. Mennyivel szebben, s érthetőbben hangzana a kérem szavunkkal kifejezni óhajunkat. Kérek egy kenyeret… kérek egy bérletet… Sajnos, hogy nemcsak a fiataloknál bevett szokás ez a nyelvrontás, bizony egyre több idős, már jóval a nyugdíjkorhatáron túl lévő embertársunknál is rendszeresen találkozom ezzel a rossz szokással, pedig hát hajdanán ők még nem ezt tanulták, nem ezt hallották! Amikor sokan azon keseregnek, hogy múltunkat, magyarságunkat folyamatosan eltüntetik, rontják, bizony megfeledkeznek arról, hogy szép anyanyelvünk használata az egyik alapja annak, hogy megmaradjunk magyarnak. Így bizony soha nem LESZ feltámadása a magyarnak, ha ennyire felelőtlenül bánunk szavainkkal. Az ismert nóta szövege: „Lesz, lesz, lesz, csak azért is lesz…”, ha nem vigyázunk, bizony egyre távolabbi jövőbe kerül tőlünk.

Selmeczi Gabriella rossz szelleme ma is munkálkodik

A gondoskodó kormány ismét a magánnyugdíj-pénztárakban megtakarított összeghez akar hozzányúlni – hallhattuk a múlt heten, amikor is Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter azzal rukkolt elő, hogy az önkéntes nyugdíjpénztárakban gyűjtögetett, időskorra szánt előtakarékoskodás összegét a gazdasági kabinet rövid távú célokra kívánja felhasználni, mégpedig úgy, hogy azt a jelenlegi fogyasztásra fordítanák. Tennék ezt azért is, mert az elhibázott gazdaságpolitika, a szigorítások és „rezsicsökkentés” okán a lakosság körében a fogyasztás jelentősen visszaesett, ami pedig nem kedvez a multiknak, különösen nem a globalista „elit” vagyona szaporításának. A tervezett lépés nagymértékben elbizonytalanítja a nyugdíjcélú megtakarítókat, hitelteleníti az öngondoskodásra buzdító intézményeket és szakértőket, jelentősen eltávolítja a fejlett világban kialakított és gyakorlattá vált, hárompilléres nyugdíjrendszer bevezetésének az esélyét – reagált e felvetésre a Nyugdíjas Parlament.

Akiknek nem ütött szöget a fejében ez az agymenés, emlékezzenek csak, hogy 2010-ben az éppen csak hatalomba bejutó fidesz üdvöskéje, Selmeczi Gabriella, mint a magánnyugdíjpénztár fővezére szinte megfenyegette azokat, akik nem lépnek át a magánnyugdíj pénztárból az úgynevezett egypilléres (majdhogynem azt írtam, hogy egyfilléres) állami pénztárba, hogy lényegesen kevesebb lesz a”rendes” nyugdíjuk, holott erről semmiféle jogszabály sem rendelkezett. Ugye ismerős a jelenkor képe: „Aki nem oltakozik, meghal!”

A riogatásra hárommillió érintett több mint háromezer milliárd forintját kebelezték be, amelyből csupán töredéket csöpögtettek vissza az érintetteknek. Akik nem ijedtek meg a fenyegetéstől és nem vitték át az állami szektorba a megtakarításukat, azon kevesebbek ma tisztességes nyugdíj kiegészítést kapnak. A többség azonban – már akik még élnek a kárvallottak közül – ma is futhat a pénze után, a fidesz-csapatnak esze ágában sincs kártalanítani az érintetteket.

A mostani felvetésnek igen rossz üzenete van, hiszen azt jelzi: nem érdemes takarékoskodni, mert az állam (a regnáló kormány) bármikor szemet vethet a forintjainkra, még inkább aláássa a szavahihetőségét a kormánynak, a fidesznek.

R.M. 

Prohászka Ottokár: Ébredő magyarok (1921) Tisztelt bajtársak! Először is köszönetet mondok az elnök úrnak azért a meleg üdvözletért, mellyel engem megtisztelt. Tudom, hogy az szívből jött. Ez a tudat biztosít, hogy egymást értjük és ugyanazon eszmékért hevülnek, mint én. Tisztelt bajtársak! Fejtegetésem homlokára a szentírás szavait tűzöm: „Ha a só elveszti erejét, hol az a só, mellyel az erejét vesztett sót újra felsózzuk?” Ha az ébredő magyarok elalusznak, ha az ébredő magyarok ellanyhulnak, hol lesz az a másik ébredés és ébresztés, mely a sok szunnyadó emberi lélekben újabb népfölkelést tud támasztani? A szentírás szavait kell újra alkalmaznom, hogy ilyen második ébresztésben nincs remény. Mi ébresztette fel a magyar nép lelkében azt az eszmét, melynek megtestesülése lett az ÉME? Mi az a győzelmes erő, amely ránk diktálja, hogy fakadjunk, kizöldelljünk, virágot hajtsunk és gyümölcsöt is hozzunk? Continued…

Esettanulmányok igazolják, hogy amit most „majomhimlőnek” hazudik a WHO, az valójában a COVID-oltások egyik tudatosan beprogramozott „mellékhatása”

Számos esettanulmány igazoltan dokumentálta, hogy a COVID-oltások olyan bőrbetegségeket váltanak ki, amelyek nagyon hasonlítanak a majomhimlőhöz, de ezek nem majomhimlő megbetegedések. Ez azért figyelemre méltó jelenleg, mikor a WHO a globalista maffia parancsára elkezdte az új majomhimlő-kamut, , mivel több kutató úgy véli, hogy a jelenlegi “majomhimlő” csak a COVID-oltás egyik mellékhatása .
Koreai eset. Egy 65 éves nő 3 nappal azután jelentkezett az orvosnál,, hogy megkapta a második adag AstraZeneca COVID-19 vakcinát, többszörös fájdalmas, bőrpír, erodált foltokkal és pusztulákkal az ajkakon, a szájüregben, a törzsön, a hónaljban és a nyaki területeken. Egy az egyben azokat a tüneteket okozta a COVID-oltás, melyeket most a majomhimlő tüneteinek mond a WHO! Dr. Wolfgang Wodarg elmondta , hogy a jelenlegi ”majomhimlő” csak egy másik mellékhatása a COVID-oltásnak.
Noha a COVID-oltásról azt már dokumentálták, hogy különféle, furcsa, ismeretlen, súlyos bőrbetegségeket és számos más betegséget okoz, amelyek nem kapcsolódnak a majomhimlőhöz , ez nem bizonyítja, hogy a oltás nem okoz majomhimlőt is, mivel a majomhimlő még mindig nem dokumentált mellékhatása a “csodavakcinának”.
Ennek ellenkezőjét bizonyítja az a tény, hogy a majomhimlő különös elválaszthatatlanul kapcsolódik a homoszexuális közösséghez , bár az LMBTQ+ közösségekben rendkívül magas a COVID-oltás aránya, és dokumentálták a védőoltások kiürülését a szervezetből, ami bőrbetegségeket, például herpeszt és bárányhimlőt vált ki , ami pedig növeli a majomhimlő potenciálját. És mindez bizony nem más, mint a COVID-oltás előre beprogramozott mellékhatása.
Ahogy ezt 2022-ben már elő akarták adni, azonban akkor nem jött be a tervbe vett új járvány-kamu.
Sz. M. M. 

Magyar feltámadás

Ember e még az ember?

„Nincs vadállat, mely aljasságban túltenne az emberen, ha a hatalomvágy úrrá lesz szenvedélyein” – olvasom ezt a Plutarkhosztól származó idézetet, s egyből cáfolom is. Az állatok nem aljasak, ösztönszerűen, a túlélésükért küzdenek. Én még nem láttam állatot, amely kéjjel gyilkolt volna, amely csak azért irtotta volna ki egy egész erdő állatvilágát, hogy másnak ne jusson belőle. Nem így az ember, amely bár a gerincesek legfejlettebbjeként van – biológiailag – számon tartva, mégsem nevezhető emberileg annak. Lenne mit tanulnia az állatvilágtól, környezetkíméletben, egymás iránti segítségben, fajfenntartásukért folytatott küzdelemben. Kivéve az ember, kivált, ha hatalomvágytól fertőzött, ha politikus, képviselő vagy a felső tíz-százezerhez tartozó milliomos-milliárdos vállalkozó! Continued…

„Nem érthetek szót azzal,/ Ki csak szemével lát

Ki nem bentről szól,/ Kinek diktál a külvilág”

A nyár, az önfeledt pihenés, szórakozás ma már jobbára csak a kiváltságosoknak adatott meg, hiszen sok családnak a mindennapi megélhetés is gondot jelent, nemhogy nyaralni, kikapcsolódni tudna. A fiatalok körében is a még tehetős szülőknek köszönhető a vakációs élményözön. De akiknek csak a kutyapiszokkal fertőzött játszóterek, az utcákon való kóborlás jutott osztályrészül, bizony egyre többen vannak. A szülők jó esetben dolgoznak, de nézzenek csak körül, egyre több a még teljesen nem lerongyolódott kukázó, az aprópénzért kuncsorgó gyerek, akik közül mind több a fehérbőrű. Az iskolák kínálta nyári táborok – egy-két hetes programok is igen sok család számára megfizethetetlenek, de még a nyári napközis felügyelet is, már ahol van. Continued…

Világszövetség – Szkíta konferencia

Olvasom a frissen megküldött Magyarok XI. Világkongresszusának programját, amelyet természetesen lapunkban is – Világ Magyarsága – megjelentetek, hogy aki tud, vegyen részt rajta, s aki nem tud ott lenni, később az internet segítségével tájékozódhasson az ott elhangzottakról. Míg böngészek a színvonalasabbnál-színvonalasabb programok között, megdöbbenve látom a záró nap egyik kiemelt eseményét:

Egy békeképes nyelv- és kultúraelmélet felé – Magyar nyelv – konferencia- Közéleti üzenetrendezvényei 2024. augusztus 18., vasárnap 18:00 óra – Prof. Dr. Győri Nagy Sándor elnök, Hermányos Mária titkár, Zsigmond Emese és Sántha Attila szervezőbizottsági tagok bemutatják: 18:00 órakor: Az MVSZ

„Világmagyarság”

c. folyóiratának 1. számát

A résztvevők, előadók közül igen sokan ismerik, van, aki rendszeresen ír is a lapunkban, de van, aki előfizetője is. És senki nem volt, aki szólt volna a fő szervezőknek, hogy ácsi! a Világ Magyarsága hetilap már 22 éve jelenik meg. Igaz, egy kis csúsztatás, kurfli van a dologban, hogy azért annyira ne lógjon ki a lóláb, hiszen lehagyták az „a” betűt, de ettől még összetéveszthető a két sajtóorgánum, akkor is, ha azt az MVSZ, a Világ Magyarságát pedig jómagam adom ki. Talán még nem késő és augusztus 18-áig, a megjelenés-bemutatkozás napjáig korrigálják a „hibát”, hiszen magához a Kongresszushoz, de a résztvevőkhöz is méltatlan, ha ez így marad.

Magam részéről nem kívánok sem panaszt tenni a Nemzeti Média Hatóságnál, sem feljelentést plágium okán az

i-gazságszolgáltatásnál, a „címlopás” miatt, ezek „igazságosztására” nincs szükségem, ezt rábízom a szervezők lelkiismeretére, erkölcsiségére. Sajnálatos, hogy már itt is igaz, hogy csak a „barátaimtól” ments meg Uram, az ellenségeimmel magam is elbánok?!

Rozgics Mária