Amire Ön csak gondolni mer, a Világ Magyarsága meg is írja!

Legfrissebb cikkek

Üzenet a Fészbuk nevű házmesternek !!!!

Őszintén szólva, valahogy egyáltalán nem lepődtem meg, amikor megtudtam, hogy jó tíz év után, most már én is megérettem a cenzúrázásra, sőt a fészbukról való letiltásra is. Szóval, Bástya elvtárssal ellentétben én (és a Marika) már nem sértődhetünk meg azon, hogy: „Hát én már szart sem érek?!” Azt hiszem ennél nagyobb bizonyíték nincs is arra, hogy nálunk is mennyire tombol a szólásszabadság meg a

demokrácia. Hiába na, még most is tele van az ország olyan hiper érzékeny mézeskalács lelkű surmókkal, akik rögtön besúgási kényszert éreznek, ha nem nekik dalol a fülemüle. Persze, ismerem én jól ezt a fajtát, hiszen ezt a végtelenül sunyi és arctalan állatfajt még nem is olyan régen úgy hívták, hogy: sasszemű és denevérfülű vice-házmester, a gerinctelenebbjét pedig úgy, hogy névtelen, hivatásos feljelentő. Mondjuk a merítési lehetőség ennél ma már jóval nagyobb, úgyhogy, azért lenne még egy-két tippem a vérig sértett följelentő/k kibenlétét illetően. Viszont, azt már rohadtul nem értem, hogy mégis miféle ordas náci uszítás van abban, ha az ember kimondja, vagy leírja a színtiszta igazságot? Ja, vagy, hogy pont ez csípi olyan nagyon egyeseknek az ábrándos csipás szemét? Vagy, talán az, hogy nem Lord Byron és Paul Géraldy nyálas stílusában fogalmazok? Mert, ha igen, akkor a gyengébbek kedvéért megsúgom, hogy még az egyik legnagyobb poéta fejedelmünk, a Petőfi Sanya is elküldte a tányér szájú Habsburgokat a jó édesanyjuk keservébe, egy abszolút jogos maligángőzös fölindultságában, az egyik örökzöldjében! Arról már nem is beszélve, hogy a gagyi kereskedelmi tv-kanálisok, az írott sajtó és az internet csak úgy hemzseg a gusztustalan pornográfiától, a ratyi kultusztól, a horrortól és a kikötői matróz kocsmákat is megszégyenítő alpári szövegektől. Úgyhogy, még mezei koca firkász létemre is úgy érzem, hogy ehhez képest én még egy valóságos disztingvált finom úriember vagyok. De, ha még ez sem győzte meg a minket rühellő Kajafást, hát nem győzöm neki súgni fülön és szájon, hogy marhára nem kötelező ám minket olvasni, hanem nyugodtan lehet lapozni! Ebben az esetben a pacsirtadalos lelkének tavaszi virágos kertje is letaposatlan marad és én sem várom éjjelente csengő frászban azt a bizonyos „nagy fekete autót”! Na szóval, mindebből csak azt akartam kihozni, hogy pont ez a fajta tetűláda ugat itt nekünk raccsolva és nyálát verve szólásszabadságról meg demokráciáról. Hej, de szeretnék ezzel a sunyi házmesterrel beszélni! Hát, adnák én neki olyan gavalléros kapupénzt, hogy bele zöldülne, amikor kiégetné azt a szőrös tenyerét!!!

Horváth András

2026. május 6.

A facebookon letitott cikk !!!

Veszélyes személyek és szervezetek

Nem engedjük, hogy az emberek általunk veszélyesnek minősített személyekhez és szervezetekhez kapcsolódó szimbólumokat osszanak meg vagy küldjenek el, illetve ilyen személyeket és szervezeteket dicsőítsenek, támogassanak vagy kövessenek. Példák az általunk nem megengedett dolgokra

Terrortámadás dicsőítése.

Emberek bizonyos csoportjával szembeni erőszak támogatása.

Ártalmas bűnözői tevékenységek, például emberkereskedelem támogatása vagy népszerűsítése.

Az alapelvek teljes szövegének elolvasása

Veszélyes személyek és szervezetek

Az önkifejezés szabadsága

Azt szeretnénk, hogy szabadon fejezhesd ki önmagadat. Csak azért távolítunk el dolgokat vagy korlátozunk embereket, hogy tiszteletteljes és biztonságos környezetet tudjunk megőrizni a közösségünk számára.

Emberek bizonyos csoportjával szembeni erőszak támogatása.

Ártalmas bűnözői tevékenységek, például emberkereskedelem támogatása vagy népszerűsítése.

„A birodalom visszavág”

A minap az egyik mindenhez is értő szófosó überokos azt találta mondani az egyik bentlakásos tv-kanálison, hogy a nyugati társadalmak erősen militarizálódnak, illetve a hülye parazita elitjük lázasan készül a keleti barbarizmussal való végső leszámolásra. Mondjuk, nem tudom, mi van ezen olyan meglepő, hiszen már több mint ezer éve mást sem csinálnak, minthogy nem győzik lángba borítani az egész világot és szisztematikusan megtizedelni az emberiséget. A fölállás csak annyiban változott, hogy az „önvédelmi ipar fejlesztésével és a sorkatonaság visszaállításával” még az is meglehet, hogy esetleg megélik a XXI. század második felét. Németországban a Scholz névre hallgató félszemű kalózkapitányt várhatóan nemsokára elzavarják a halál vérveres vesszejére, azaz a germán Walhallába a kis aktatáskájával, a fekete szemkötőjével meg a Bánfi hajszeszével együtt. Aztán, ha Thor Isten is úgy akarja, talán még a korrupciós ügyeit is előveszik, bár a Rajna, akarom mondani az Elba tündérének (Merkel muttinak) mindent megúszásán okulva, erre nem fogadnék nagy tétben. Na, de mit érdekel ez minket, a lényeg, hogy ő is takarodjon már el a kénköves pokolba, ahova való. Na, ez már csak azért is lenne roppant idvezítő egész Ejrópa számára, mert, ha a porba fingó kis kopasz Führert még időben jól seggbe rúgják, akkor valószínű, hogy más, életbe vágóan fontos pozíciókban is elindulna a precíz nagytakarítás. Akkor a szerencsétlen szellemi fogyatékos Liz Trussnál is sokkal ostobább, német külügyér és a meseíróként a Grimm testvérek babérjaira törő, gazdasági miniszter is mehet majd a porba fingó kopasz Führerük után a pálmafás rügeni tengerpartra napozni meg feltöltődni. Vagy, esetleg ott van még a jól bejáratott festői Bajor Alpok egy életfogytig tartó germán country wellnessre –, esetleg. A nagymenő berlini bukmékerek szerint ebben az esetben Boris Pistorius, jelenlegi védelmi miniszter venné át a kancellári karszalagot. Akiről annyit érdemes tudni, hogy a Dolfi bácsihoz hasonlóan ő legalább megjárta a mostani Wehrmachtot, és hamar bebizonyította, hogy fejben képes bármikor visszatérni a messze földön híres poroszos katonai hagyományokhoz, miközben önfeledten kiszolgálja a jenki megszállók érdekeit. Jó germán szokás szerint, pénz, paripa és emberélet nem számít, csakis a végső győzelem! Úgyhogy, „Sieg Heil!” Ami nem is csoda azt tekintve, hogy a fanatikus germánok ismét történelmi léptékű kihívások elé néznek, mindenféle tekintetben. Olcsó energiát, nélkülözhetetlen ásványkincseket és ingyen rabszolga munkaerőt majd megint szereznek valahonnan, ill. elrabolják másoktól, erővel, ahogy szokták. A lényeg, hogy folyamatosan dübörögjön a germán akarat diadala, na, meg persze, a zsíros biznisz. Szóval, a német gazdaság enyhe megingásait még egy közepesen idomított, valamelyest szobatiszta csimpánz (Charly majom) is képes simán kezelni, ha a bikacsökkel elzavarják szóját kapálni meg havasi gyopárt szedni, a legkártékonyabb méregzöldeket és a leghülyébb neonbolsevik Che-Guevara rajongókat. Ha valamilyen csoda folytán ez megtörténne, akkor még Herr Pistorius is bármikor képes lenne összerántani egy működőképes kormányt, amelyik némi új Marsall segíllyel újra pályára állíthatná a jenki és muzulmán megszállók igáját nyögő IV. Birodalmat. Németországnak ugyanis két, egyenként is rendkívül súlyos problémája van: A tömeges migráns sáskajárás és a még ennél is pokolibb gender-liberális buzi nyomulás. Ezt a két hatalmas problémát pedig előbb-utóbb kénytelenek lesznek egyszerre kezelni, méghozzá, a porosz hagyományoknak megfelelően. Jelesül: a maradék faj-germán társadalom totális militarizálásával és fanatizálásával. (Ha kell, mi szívesen kölcsönadjuk a mi drága kamerádjainknak, a mi zseniális Göbbels doktorunkat, a Rogán Tónit –, valahogy csak el leszünk nélküle!) Első körben, szokás szerint jöhetne egy látványos sikereket hozó ötéves gazdaságfejlesztő program, majd a gyalázatos módon elcsatolt Rajna és Szudéta vidék, majd a kincses Ausztria békés visszafoglalása, azaz, regermánosítása. Aztán, jöhet megint a sorkatonaság visszaállítása és némi óvatos fegyver csörtetés, aztán, minden újra a helyén lesz. Történelmi tapasztalatok alapján, ez mindössze csak 5-6 év, a dicső birodalom meg szokás szerint ezer évig fennmarad utána. Persze, csak addig, amíg öngyilkos módon újra neki nem rontanak, a még náluk is fanatikusabb bivaly erős muszkának, aztán kezdhetnek mindent elölről, ha lesz még hol és kivel –, persze! Amire az új Führer aspiráns piszkosul koncentrál most, az a sorkatonaság visszaállítása. A sorkatonaság ugyanis, az olyan töredezett és széttartó színes társadalmakban, mint pl. a német –, egy bujtatott integrációs és szocializációs program. Valahogy úgy, ahogy nálunk volt a XX. században, amikor sokszor csak a seregben találkozott egy borsodi rezervátum-lakó apacs harcos, vagy egy viharsarki tanyavilágból származó vadparaszt (cowboy) először a rendszeres testi higiéniával és a társadalmi együttélés alapszabályaival. Ezért gondolom, hogy a Bundeswehr-t is megjárt, új Führer aspiráns is úgy van vele, hogy a Kölnben, vagy a Dortmundban született Ahmednek és a szintén új germánná avatott ajak néger Camalingának is jól fog jönni egy kis testmozgás, körlet és latrina takarítás, nyelvtanulás és némi poroszos fegyelem, az új német néphadsereg sorozott állományában. (Aztán, majd meglátjuk, hiszen anno az Armageddon küszöbén, még a méltán rettegett SS-ben is lehetett egy-két muzulmán hadosztály!) Nekünk persze, messze nincsenek ilyen súlyos, a hazánk fennmaradását is veszélyeztető problémáink a lakosság egy-két rétegével, hiszen szinte mindegyikük született magyar, még, ha néha tesznek is elé valami hülye degradáló jelzőt. Ja, és mindegyikük igaz magyarnak érzi magát, folyékonyan beszél magyarul és mindegyikük a keresztény kultúrkör vonzásköréből származik! (Kivéve persze, a raccsoló huncutkás Gyevi bírókat, de azok nem is számítanak, mivel ők általában mindig megússzák az ilyesmit.) A gyomorforgató és rettentően irritáló buzi métely egyetlen hatásos ellenszere, szintén a sorkatonaság. Ugyanis, ha a hasonszőrű „elitnek” és az agymosott (immunvesztett) társadalomnak nincs elég ereje arra, hogy az egyre csak szaporodó korcs homár tenyészetet a normális irányba állítsa, vagy esetleg visszaterelje az országot az egészséges kerékvágásba, akkor a sok dologkerülő, affektáló buzi hisztérika elmehet másfél-két évre kúszni-mászni a sárba és megtanulhatja a rendet meg a fegyelmet –, ha mást nem – csak úgy a mentálhigiénes rehabilitáció kedvéért. Ezen, nevelő célzatú gyógyterápia után, a többségük garantáltan Hupikék törpikévé húzná össze magát és mérhetetlen unalmában meg jó dolgában, nem csak azon járna az esze, hogyan tegye még jobban pokollá az őket eltartó normális társadalom életét, a saját beteg szexuális aberrációja másokra való erőszakolásával, hanem talán szépen elmennének dolgozni. (Bár, ez utóbbit csak viccnek szántam.) A németnek (ahogyan a rokoni angolszászoknak is) sajnos tényleg a radikális militarizálódás az egyetlen esélye a túlélésre, ez történelmi tapasztalat. Az már más kérdés, hogy a mi balek népünk ebbe rendszerint bele szokott rokkanni. Számunkra ezért is olyan aggasztó ez a szokásos germán kardcsörtetés. Persze ők (csak úgy, mint 110 éve), most is csak azt teszik, amit a NewYork-i Wall Streeten és a londoni Cityben elvárnak tőlük. Mondhatni, ők direkte arra vannak trenírozva, hogy a sátáni héber bankár csürhe egyetlen füttyszavára rögtön átmenjenek idegbajos Rottweiler kutyába, ha annak eljön az ideje. És sajna, nagyon úgy néz ki, hogy már megint ott tartunk, hogy lassan el kell kezdenünk WC-papírt, bab konzervet meg ivó vizet fölhalmozni a spájzba. Ám, az igazság kedvéért gyorsan tegyük hozzá, hogy ami igaz a germánokra, az igaz a csigazabáló franciákra, a sík hülye skandinávokra, a drogmámorban úszó hollandusokra, a taljánokra, a belgákra (ha vannak még olyanok) és a marhára beképzelt angolokra is. Na meg persze, az éppen szintén reiszlamizálódó hispánokat és luzitánokat se felejtsük ki –, persze. Nem véletlen hát, hogy azokban az országokban a legnagyobb a háborús hisztéria, ahol a lakosság kb. 20-30%-a abszolút kezelhetetlen és integrálódni nem akaró muzulmán-néger honfoglalókból áll. A helyi szivárványos aranyifjúság zöme pedig masszív munkakerülő és funkcionális analfabéta, ellenben rendkívül képzett debil anarchista. Ezért van nekik állandóan szükségük egy számukra roppant kényelmes „kültelki” puffer zónára, ami kellő távolságra tartja tőlük az általuk kurvára rettegett, de azért állandóan buzerált barbár muszkát. Szokás szerint, ezért akarnak minket minden áron belerángatni egy újabb, teljesen értelmetlen és megnyerhetetlen háborúba. Hogy majd megint mi pusztuljunk el helyettük, lehetőleg mind egy szálig. Hiába na, szívatnak ezek minket, mint a Trabantot. Egyébként, meg tényleg teljesen fölösleges itt izmoskodni a méreg-drága fegyverkezéssel, mert, ha ezeknek az elmebeteg patkányoknak végül mégiscsak sikerül kiprovokálniuk egy valódi háborút a muszkával, akkor annak nagyon hamar vége lesz. Nem ám hetek meg hónapok, hanem órák alatt! Mire a mogyorónyi agyukkal fölfogják, hogy mi az anyjukat csináltak, már vége is lesz! Mert, Putyin csak a tesó ukránok ellen cicázik tankokkal, meg hasonlóan avítt dolgokkal, viszont a nyugat mérget vehet rá, hogy megkapja a legfejlettebb hadi technikát, azaz a poklok poklát! Szóval, az már biztos, hogy a koala maciknak a legjobb, mert állandóan be vannak nyomva a sok eukaliptusztól. Úgyhogy, megyek és szerzek valahonnan –, aztán lehet, hogy este megnézem a Kinizsi-Vörös Meteor meccset. Horváth András

Megosztottad ezt a profilodban. A bejegyzésed nem felel meg a veszélyes személyekkel és szervezetekkel kapcsolatos közösségi alapelveinknek.

2026. május 6.

Lovasok

Újra elérkezett március 15-e, a magyar nemzet eszmélésének tradicionális ünnepe. Ez okból – ha már egyszer lovasokról van szó – jó is, szép is lenne a szabadságharc huszárjairól, a talán legromantikusabb magyar fegyvernem hőseiről írnom. Hiszen ki ne emlékezne Jókai örökbecsű regényének, a Kőszívű ember fiainak délceg könnyűlovasaira, a legendává vált „Nyergelj, fordulj!” parancsra? Nincs olyan magyar, akinek szívét, lelkét ne melengetné e hősök emberi, hazafiúi példamutatása. Örökké áldassék emlékük!

A jelenkor azonban egészen más lovasokat – komor és fenyegető figurákat emel szemünk elé, a horizontra. Ha jót és jól akarunk cselekedni Hazánk és Nemzetünk megóvása érdekében, akkor kénytelenek vagyunk észrevenni megjelenésüket, s ha kell – márpedig kell – farkasszemet nézni velük. Sajnos, még úgy is, ha ez elszürkíti az ünnep fényét, a valaha volt menték sujtásainak ragyogását.

E modern, vészjósló lovasokat a világ politikai állapota hívta életre, s lendítette mozgásba. Modern jelenségnek nevezem őket, bár létezésükről és működésükről legalább kétezer éve tudunk.

Az előző számban arról az induló politikai döbbenetről írtam, amit Emmanuel Macron bejelentése váltott ki (az európai katonák ukrajnai háborúba küldésével kapcsolatban). Azóta szinte minden érdekelt állami vezető nyilatkozott, s általában véve meredeken elhatárolta magát az ötlettől. Ez így jó. Így helyes. Nem hiányzik a harmadik világháború.

Ami viszont rendkívül érdekes ebben a kérdéskörben, az éppen a túloldalon álló oroszok reakciója. Várható volt, hogy nem lelkesednek a felvetés miatt. Borítékolhattuk, hogy a válaszuk kemény és csattanós lesz. Ami engem mégis meglepett, az a volt miniszterelnök, a biztonsági tanácsuk jelenlegi alelnöke, Dimitrij Medvegyev kommentárja volt.

Előadta, hogy a nyugati vezetők ily módon emberek millióinak életét keserítik meg, s a biztos halálba küldik őket. A nyugat politizálásának halványulásáról írt, felemlegette az elmúlt két évszázad hódítóit, akik Oroszország ellen háborúztak. Ám az a legérdekesebb, amit végső konklúzióként közölt. Magyar tükörfordításban a következőképpen olvashattuk:

„És ezért a ló sápadt, a lovas pedig egyre közelebb jön…”

Távol álljon tőlem, hogy a fordítókkal versengeni akarjak, de kénytelen vagyok a jobb értelmezhetőség kedvéért másképpen árnyalva, szinonim fogalmakat használva leírni ezt a sort.

„És ezért a ló fakó, a lovas pedig közeledik…”

Közelítő fakó lovas? Ki lehet ő?

Bizony, az apokalipszis egyik lovasáról beszélünk a négy közül. Nevezetesen a háború megszemélyesítőjéről.

Medvegyev pedig (szerintem) konkrétan az emberiség utolsó, öldöklő, az eddigi világot teljesen megsemmisítő összecsapására utal ezzel a kijelentésével.

A végső idők leírása Jánostól származik, ő foglalta össze a Jelenések könyvében mindazt, amit a történelem végét jelentő eseményekből meglátott. Mit is hirdetett ő a lovasokról?

Írásának hatodik fejezete taglalja a pecsétek feltörését, s velük együtt a lovasok megjelenését. A Szentírás részletei, Károly Gáspár fordításában, a következőképpen szólnak:

6.1-2. „Láttam, amint a Bárány felnyitott egyet a hét pecsét közül; és hallottam a négy élőlény egyikét, amint mennydörgésszerű hangon így szólt: »Jöjj!« És láttam egy fehér lovat, a lovon ülőnek íj volt a kezében, és megkoronázták, ő pedig diadalmasan kivonult, hogy győzzön.”

A témát kutató, elemző szakértők közül sokan gondolják úgy, hogy a fehér lovas az emberiséget sújtó járvány(ok) szimbóluma. A ló színe is értelmezhető ebben az aspektusban. Az emberiség a higiénia, a sterilizálás fejlesztésével tette meg első lépéseit a fertőző járványok leküzdéséhez. A fehér a kórházak, az egészségügy színe lett. A lovas megkoronázása viszont megdöbbentő értelmet nyer így, 2020 után. Az emberiséget fenyegető világjárvány hordozója a koronavírus nevet kapta. Véletlen ez?

6. 3-4. „Amikor a második pecsétet felnyitotta, hallottam a második élőlényt, amint így szólt: »Jöjj!« Kijött egy másik, tűzvörös ló, és a rajta ülőnek megengedték, hogy elvegye a békét a földről, és hogy egymást öldössék. Egy nagy kardot adtak neki.”

Teljesen egyértelmű, hogy a második lovas a háború megtestesítője. A békétlenség, az öldöklés kifejezés ezt expressis verbis közvetítik. A ló vörös színe a szerző korában a kiontott vért jelképezheti. A lőfegyverek és robbanóanyagok kifejlesztése óta pedig magába foglalhatja a háborúskodás által gyújtott pusztító tüzeket is. A nagy kard, amit a lovas kap, véleményem szerint a végső összecsapásban felhasználásra kerülő fegyverzet erejére és hatótávolságára utal. A nagy kard ugyanis hosszú is, messzebbre elér, mint egy zsebkés. Értelemszerűen, a modern harcászatban az interkontinentális rakéták jelentik a nagy kardot – számukra nincs a bolygónkon elérhetetlen távolság.

Csak megjegyzem, hogy majdnem napra pontosan két évvel a COVID megjelenése után indították el az orosz-ukrán konfliktus máig tartó kálváriáját. A dolgok jelen állása szerint ez a fegyveres összeütközés éppen nem csillapodik. Ellenkezőleg: minden pillanatban az eszkalációval, a nemzetközi – esetleg világ – méretűvé fejlődéssel fenyeget minket.

Aggodalmainkat súlyosbíthatja, hogy múlt év október 7-én a Biblia földjén is fegyveres konfliktus robbant ki, mely szintén nem csillapodni, sokkal inkább kiszélesedni látszik.

6. 5-6. „Amikor a harmadik pecsétet fölnyitotta, hallottam a harmadik élőlényt, amint így szólt: »Jöjj!« És láttam egy fekete lovat; és a rajta ülőnek kezében mérleg volt. A négy élőlény között egy hang hallatszott, amely így szólt: »Két mérő gabona egy tízesért, és háromszor két mérő árpa egy

tízesért; de a bort és az olajat ne bántsd!«”

Mindenki, aki a témával foglalkozott valaha, egyetért abban, hogy a fekete lovas az emberiséget sanyargató ínséget szimbolizálja. Az írás félreérthetetlen utalást tartalmaz az élelmiszerek árának növekedésére. A piac alaptörvényei szerint pedig annak az árunak (terméknek vagy szolgáltatásnak) az ára nő meg az értékéhez képest, amelynél a kereslet meghaladja a kínálatot. Vagyis, amiből kevés van. Az ukrán háborús helyzet pedig már mostanára is okozott – elég fájdalmasan érzékelhető – élelmiszer-áremelkedést a világ minden részén. Egyrészt, mert nehezen és csökkent mértékben jutnak el az orosz és ukrán termékek az exportjuk célállomásaihoz. A közvetlen háborús helyzet mellett a szankciós politika is nehezíti a korábban megszokott ellátás biztosítását. És nem csak az orosz élelmiszergazdasági végtermékek vonatkozásában. A műtrágyájuk külföldre történő értékesítése is megnehezedett. A célországok termelésében viszont vagy termés csökkenéssel, vagy költségnövekedéssel jár a kevesebb, vagy a drágább hozamfokozók használata.

És, hogy még tovább sötétítse a képet: az EU zöldítési törekvései nyomán a kontinens mezőgazdálkodói veszélyben érzik megélhetésüket. Hetek óta a traktorok és a traktorosok ezreinek tüntetésétől hangos Európa. Ma senki sem tudja még megmondani, hová fordul a sorsuk, s vele együtt a mi mindennapi betevő falatunk. Az előjelek elég sötét tónusúak, mint a Jelenések harmadik lova.

Ha feltételezzük, hogy az EU közelmúltbeli élelmiszeripari intézkedési – jelesül a lárvák, rovarok és egyéb hitványságok fogyasztásának bevezetése – nem valami bomlott elme megnyilvánulásai, akkor azt is gondolhatjuk, hogy az ínség már felütötte fejét, ezét hozzák ezeket az elborzasztó rendelkezéseket. Valamikor régen ugyanis csak az éhhalál küszöbén voltak hajlandóak (akkor is csak a legszükségesebb ideig) ilyen csúfságokat megenni kontinensünk lakói.

A kérdés már csak az, hogy mikor hirdetik ki a világ gazdagabb részein – így Európában is – az ínség-állapotot. Akkortól ugyanis teljes valójában elénk léptet a fekete lovas, akit ma még csak sejthetünk a minket körülvevő kommunikációs ködben.

A ló színéről kellene még mondani valamit. Miért fekete? Talán, mert feketék a gondok, a gondolatok és az érzések, melyek az ínségben sanyargó ember szelleméből és lelkéből fakadnak. S talán, mert fekete az ájulás is, ami a vércukorszint durva leesését követi – mondjuk, kritikus szintű éhezésnél.

Ezen előzmények, vagyis az első három lovas realizálódásának megvizsgálása után most már rátérhetünk a Medvegyev úr által felemlegetett fakó lovas személyére.

6. 7-8. „Amikor a negyedik pecsétet fölnyitotta, hallottam a negyedik élőlény szavát, amint így szólt: »Jöjj!« És láttam egy fakó lovat; és a rajta ülő neve Halál, és az alvilág követte őt. Hatalom adatott neki a föld negyed része fölött, hogy öljön karddal, éhínséggel, halállal, és a föld vadállataival.”

Nagyon valószínűnek látszik, hogy a negyedik, a fakó lovas nem önálló pusztulás-nemet képvisel. Sokkal inkább úgy néz ki, hogy a korábban érkezett lovasok tevékenységének aktiválásával, fokozásával fogja pusztító munkáját véghez vinni. A lova is éppen ezért seszínű. Mert egyformán hordozza mindhárom előtte járó színét és egyformán különbözik is tőlük. Az őt követő alvilágot azonban ne úgy képzeljük, mint valami Csillagok háborújából vagy a Gyűrűk urából kilépett szörnyekből álló droid-hadsereget.

Inkább azt gondolom, hogy az alvilág, annak démonjai bennünk, egyszerű emberekben próbálnak majd testet ölteni. A nélkülözés, a betegség, a fájdalom, a veszteség és a félelem forgathatja ki Istentől kapott mivoltából a jószándékú embereket annyira, hogy a rombolás szolgálatába álljon. Vagyis az anyagi, az anyagban való létezés szükségletei és vágyai. Erre elég példával szolgált már történelmünk.

Végtelenül sajnálom, hogy az idézett orosz politikus már a negyedik, fakó lovas közeledését prognosztizálja. Szeretném, ha tévedne. De sajnos, a nemzetközi politika jelen folyása mellett nem tudom tiszta szívvel, kétséget kizáró módon cáfolni az ő prognózisát.

Elég, ha két dolgot megemlítek az elmúlt napok eseményei közül, melyek, sajnos, a fakó lovas kontúrját rajzolják erősebbre. Nyilvánosságra került egy hangfelvétel, melyen a német légierő magas beosztású tisztjei tárgyalnak a krími híd szétlövéséről. Mégpedig német gyártmányú Taurus rakétákkal, oly módon, hogy később le lehessen tagadni részvételüket az incidensben. Az oroszok magyarázatot kértek az elhangzottakra…

Norvégia vezetésével nagyszabású NATO-hadgyakorlat zajlik északon, az orosz határ közelében. Mi lesz, ha valamelyik komoly befolyású orosz vezetőnek az jut eszébe, hogy ez a manőver az ő megtámadásuk előkészítése?

Azt gondolom, semmi másunk nem maradt Armageddon idejére, mint az emberségünk.

Azt hiszem, a legfontosabb erényünk egy ilyen helyzetben az irgalmasság lesz majd. Ha túl tudunk nézni saját rosszra forduló sorsunkon, s képesek leszünk egymást átsegíteni a dolgok nehezén, túlélhetjük az esetleg ránk váró kataklizma-szerű változásokat – az ígéret szerint. Megőrizhetjük magunkban azt, ami a Teremtő előtt is kedves.

Ha nem?

Akkor győzni fognak a pokol légiói…

-kucsora-

2026. május 6.

Amikor egy homár gall kappan kukorékol

Ide a rozsdás bökőt, hogy minden normális európai honpolgárban megállt az ütő egy pillanatra, aztán rögtön az ilyen nehéz napokra tartogatott dugi pálesza után nyúlt, amikor a franciák legújabb Napóleonja ország-világ előtt azon elmélkedett (egy rakás másik korcs idiótával egyetemben), hogy ideje lenne már NATO csapatokat küldeni az éppen utolsókat rúgó mártírom Ukrajnába. Csak úgy mellékesen jelezném, hogy úgy ezer évvel ezelőtt az eleve kudarcra ítélt „Szent-földi hadjáratokkal” is pont így kezdték az önkasztrálást a hasonszőrű vérkapzsi felmenői! Ja, és persze nyilván hadüzenet nélkül, mivel arrafelé ősidők óta ez a szokás.

Ám, mielőtt még elindulna nálam a szokásos jogos kurvaanyázás, az engem különösebben nem csippantó eltartott kisujjú széplelkeknek külön jelezném, hogy történelmi okokból én is kellően rühellem a muszkát, pont úgy, ahogy sok más egykori sírásónkat is. Ennél fogva, én sem szeretnék újra a hatalmas orosz medve közvetlen halálos ölelésében élni. De, hát sajna, ez a rohadt realitás azt osztotta, hogy, vagy egy félig orosz gyarmat Ukrajna lesz a közvetlen kertszomszédunk, vagy pedig, az orosz birodalom új határa lesz valahol Calais-nál, vagy esetleg a még távolabbi skót Hebridáknál. Valahogy úgy, ahogy azt egy vodkagőzös pillanatában a nagy bolsevik Generalisszimusz Maximus is meglengette a jaltai sátán zsúron, a nála semmivel sem különb rohadék érdekcimboráinak. Lehet, hogy egy kicsit majd megint belerokkannak mind egy szálig, de mint tudjuk, ők nem szoktak ilyen apróságokon rágódni. Pláne, hogy most sokkal erősebbek, gazdagabbak és civilizáltabbak, mint valaha. Arról nem is beszélve, hogy már jó ideje nem egy hidegháborúban csúcsra járatott bivaly erős nyugati haderővel állnak szemben, hanem csak egy amolyan tömegoszlató „Nemzeti Gárdával”. A háború jelenlegi állása mellett, lassan ideje lenne már hozzászoknia minden hülye ukrán imádónak, hogy a szokásos jenki kisgömböc tempó ezúttal nem jött be, mivel most túl nagy volt a falat meg a mohóság. A muszka medve meg köztudottan nem arról híres, hogy csak úgy hagyja magát simán levadászni a saját birtokán. Azt most inkább hagyjuk, hogy a legendásan gyáva és kapzsi franciák (meg a csatolt részei), vajon mekkora milliós koncot reméltek ebből az általuk is vastagon szponzorált vérfürdőből, de gondolom nem keveset, ha ennyire meghülyültek. Még, ha nem is képzeljük magunkat egy Rommel kaliberű generálisnak, azért az alapvető számokkal és tényekkel illene tisztában lennünk. Mégis, vajon hány olyan jóléthez és kényelemhez szokott francia, német, holland, belga, dán, olasz és skandináv hivatásos katona lenne hajlandó elmasírozni egy olyan távoli mészárszékre, ahol kb. annyi esélyük lenne győzni, mint Paulus 6. hadseregének? A túlélési esélyekről –, már nem is beszélve. Sőt, ma már oda se kéne menniük, mert rövid úton helybe jönne értük a nagybetűs Armageddon. De tegyük föl, hogy Putyin megmaradna egy régi vágású lovag cárnak és kerül, amibe kerül, alapon megelégedne a hagyományos hadviseléssel. Ebben az esetben vajon hány tízezer francia, vagy német fiatal katona halála kellene ahhoz, hogy az idióta Macront meg a kopasz germán spanját kirángassák a párnás hivatalából és jól agyonverjék? (Persze, előtte egy kis ungi-bungi!) Minden esetre, történelmi tény, hogy ezt a néhány korcs sátán ivadékot sokkal könnyebb lenne ganés szívlapáttal agyonverni, mint bevenni Moszkvát. Ahhoz képest, hogy a legelején még csak pár tízezer trendi rohamsisakot, csajkát, meleg kapcát, bakancsot meg lópokrócot akartak küldeni a szó szerint halálra dédelgetett liblingjeiknek, most már ott tartanak, hogy akár még katonákat is. Ezzel, mintegy aláírva egész Európa, vagy inkább a komplett emberi civilizáció halálos ítéletét. Persze, a fő szarkeverő Amerika most is csak azt teszi, amit a „Nagy Háború” utáni őrjöngő trianoni kótyavetye után csinált. Miután szépen kikaparta magának a jó zsíros gesztenyét, mint aki jól végezte dolgát, a legkisebb erkölcsi gátlás nélkül szépen a pszichopata francia és angol pitbulljaira bízta Európa sorsát. Ezen rothadt agyú gazemberek utódai most krokodil könnyeket ejtenek, a kinyiffantott oligarcha Navalnijért, miközben jó magasról leszarják sok százezer ártatlan ukrán és palesztin civil égbekiáltó halálát! És akkor, a világon jelenleg is zajló többi értelmetlen mészárlásról még nem is beszéltem.

Ezen a ponton, akár be is fejezhetném a dühöngést meg a burkolt kurv’anyázást, de, ha már így belejöttem, hát volna még itt néhány apróság. Mi, balek magyarok kurvára nem azért gürcölünk folyton a sokat emlegetett (lassan már végtelenített) nyugdíjkorhatárig, sőt még azon is túl, nem azért nemzünk gyereket és nevelünk föl, hogy egy rakás csőbuzi nyugati patkány szemrebbenés nélkül a biztos halálba küldje őket, teljesen idegen érdekekért, amihez a világon semmi közünk! Erre itt vannak ezek a lombikban kitenyésztett korcs szörnyecskék, akik mesés Júdás pénzekért lógnak a társadalom nyakán és, ha nem élnének, észre sem vennék a hiányukat. Ennek tetejében, olyan közveszélyes pszichopaták, hogy a saját eltartóik nyakára importálják be azon muzulmán vallású gyilkosokat, akik garantáltan nem fogják eltartani ezt a hazaáruló politikusi csürhét. De még ez sem elég a Macron-féle mélytengeri homároknak meg a hasonszőrű gyerektelen leszbika fapináknak, hanem teljesen értelmetlen háborúkban pusztítanák tovább a saját népüket, arra számítva, hogy a férfiak nélküli védtelen társadalomra azonnal rárontana a paleotikumban ragadt muzulmán horda, tovább tizedelve azt. Hát, mennyi kártevés lenne még elég ennek a velejéig aljas öltönyös söpredéknek? Nem elég nekik, hogy a világra erőszakolt tömeges covid terrortól úgy hullanak a népek, mint a kemotoxos legyek, köztük előtte makk egészséges fiatalok is. Az sem elég nekik, hogy a rájuk egész életükben gürcölő adórabszolgák öregségükre, rettegni meg nyomorogni kényszerülnek, mert lassan még a levegőt és a járdahasználatot is megadóztatják ezek a tetvek. Nem elég, hogy az egészséges élelmiszereket előállító mezőgazdaságot – szinte már mindenhol – teljesen hazavágták, de még az undorító csúszó-mászók evésére is rá akarnak szoktatni minket. (Hát, azt zabálják meg ők!) Pont ezért van a megszokott marha- és disznóhús rendes aranyárban, hogy a csóró néptömegek még véletlenül se tudják azt megfizetni. És akkor, ki áll ez a nyálkás francia hímringyó és háborúval fenyegetőzik! Még isteni szerencse, hogy Putyin egyértelmű kemény válasza, még a leghülyébb nyugati vadbarmok számára is, kijózanító volt. Úgyhogy, coki buzikáim, amíg nem késő! Ezek után, nem csoda, hogy most mindegyik uszító tetű nyüszít, mint a sarokba szorított patkány, és nem győznek a spanjuktól elhatárolódni, mert világosan a tudtukra lett adva, hogy ezt a balhét már ők sem fogják megúszni, még a szuperatombiztos patkány lyukaikban sem! Bár ezt az elmebeteg bandát ismerve, erős a gyanúm, hogy ez egy szándékos elszólás volt, ugyanis Macron önmagától nem merte volna ezt kiböfögni, ennyire talán mégsem hülye. Így, több mint valószínű, hogy a sátáni Soros-Clinton-Bush-Obama-Biden bagázs (Rosemary gyermekei) ez úton azt tesztelte, hogy mi, európai fehér alattvalók mennyire vagyunk vevők egy újabb világháborúra. (Hogy rohadna meg az összes sátáni ivadék, valahány van a naptárban!) Ám, mivel az emberiség két lábon járó pestise egyszerűen képtelen a bőrében megférni, nem árt, ha még jobban résen leszünk, mert ezek után nem kétséges, hogy most jön majd a szokásos B terv, azaz, az igazi feketeleves.

Vagyis, a hagyományosan alárendelt Kelet-Európa-i gyarmatocskák helytartóinak megdolgozása, hogy adott esetben, elsőként minket küldjenek meghalni, hátha ők így időt nyernek, vagy esetleg megússzák. Mert, jó ha tudjuk, hogy nemcsak a Bilderberg szörnyek, nemcsak a ránk szabadított afroázsiai sáskatömeg, nemcsak a transz humán buzeránsok és nemcsak Mózes és Ábrahám örökké vándorló népe, de az átlag nyugati polgár is boldogan betelepedne a mi hazánkba és az otthonainkba. A híresen sukár özvegyeinket és árváinkat pedig szíves-örömest használnák házi cselédnek meg szex-rabszolgának, mint a régi szép időkben. Bár, vérmes reményeim szerint, ehhez azért nekünk is lesz egy-két szavunk. Addig is a sátáni kaftános háttér banda mesésen megfizetett helyi rezidensei nem győznek Kijev és Washington között ingázni. Most éppen a Janis Joplin arcú, narkós olasz luvnya nyalja tükör fényesre a húgyos Jóska aszott herezacskóit. Tudják, az a Meloni, aki úgy átkurta a saját hiszékeny népét, mint szart a palánkon! Úgyhogy, szegény Berlusconi most biztos ezerrel forog a sírjában. Ahogy elnézem, kísértetiesen ilyen lehetett 1939 tavasza. Szerintem, itt az ideje buzgón fohászkodni, hogy az ősze már ne olyan legyen. „Kell egy kis áramszünet, időnként mindenkinek ….”      

Horváth András

2026. május 6.

Udvartartás



Időről időre felhozzák azt a témát az újságokat írók, hogy kik azok az emberek az orbán környezetében, akikről azt sem tudni valójában, mit csinálnak. Hát holdfényben táncot járó drága szentjánosbogárkáim, ők az udvarnokok. Sok dolog van ám egy udvarban. Kellenek ugye ajtónállók, társalkodó nők, tollnokok, krónikások, balladások, különben kik jegyeznék le urunk és parancsolónk dicső tetteit?! Aztán kellenek ugye udvari bolondok, udvari fodrászok, udvari szabók, öltöztetők (divatosan sztájliszt vagy mi a búbánat), meg kellenek udvari jósok, udvari csillagászok, udvari alkimisták, meg ugye előkóstolók, a fegyverhordozókról már nem is szólva. Meg kellenek még udvari
erdészek meg jószágigazgatók is dögivel, mióta ilyen nagyra nőtt az orbánci kiskirályság. Meg ugye ott vannak még a besúgók és az adószedők hadai is, akik nélkül nem működhet egy önkényuralom sem. Más rendszert meg még ki nem talált senki, mióta világ a világ, bármit is hazudjon erről a sok(k) ki tudja ki, talán csak az anarchisták, de az a „semmi hatalmat senkinek”, meg hogy „egy embernek sincs joga ahhoz, hogy mások felett uralkodjon” is jó részt csak elméleti síkon létezik. Azért csak jó rész, mert azért nem mindenki bamba behódoló sehol sem, bármilyen éppen aktuális önkényuralmi közegben kell éljen. De az orbánci kiskirályságban kamarásokból is van egy rahedli, de még a kincstárnokokból is több kell, mert több kincses láda kulcs van, a kettős, hármas,  meg még ki tudja hányas pénzlenyúlós könyvelések végett. És még így is történnek balesetek. Mert orbáncot is nem bebuktatta a minap a talán létező félszemű kuvasza, hogy van a csávónak egy eddig agyon hallgatott majorsága is, öt műemléki épülettel, ami egykoron Habsburg főúri majorság volt, aztán az eddig szintén agyon hallgatott kuvasz ott lakik. Szóval kellenek az ilyen-olyan udvari pénzügyi zsonglőrök, hogy úgy legyen minden a tiéd, hogy ezt úgy is lehessen teríteni, hogy neked, a templom egerének valójában semmid sincs. Úgyhogy macerás, meg sok állásos ez a királyság, meg kiskirálykodás dolog. Ember/telen/ legyen a talpán, aki belevág ebbe az állásba…

Ligeti Zoltán

2026. május 6.

Kedves Olvasóim, kedves érdeklődők!

Tisztelettel értesítem Önöket, hogy 2024. március 9-én szombaton, 13.00-tól Soroksáron
/Táncsics Mihály út 74./        a Szecsei Miklós Szellemi Műhely meghívására
NIMRÓD, A MAGYARSÁG ŐSAPJA?
c. előadást tartok.
Az előadásom után Schall Attila, Boda Zoltán és Szecsei Miklós tart előadást.
Marton Veronika

2026. május 6.

A világosság és a sötétség harca

Zámbó Károly

katolikus lelkipásztor

Jézus Krisztus Urunk mondta Nikodémusnak, hogy a világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mert gonoszok voltak tetteik. Erről hallhatunk Nagyböjt negyedik vasárnapjának evangéliumában. (Jn 3, 14-21) Aki szereti a világosságot, az a világosságra megy, aki gyűlöli a világosságot, az nem megy a világosságra… Jézus Krisztus Urunk ezt a gondolatot úgy vezeti be, hogy azt mondja rá, hogy: ítélet! Eszerint az emberek maguk mondják ki maguk felett az ítéletet, a cselekedeteikkel. Ez azt jelenti, hogy a cselekedetek, és azok következményei között, sokkal szorosabb összefüggés van, mint amit el tudunk képzelni. A jó tettekben benne van az üdvösség, a gonosz tettekben benne van a kárhozat. Tehát nem úgy lesz, hogy egy bírói fórum majd eldönti földi életünk lezárása után, mérlegelve tetteinket, hogy mi lesz az örök sorsunk, az örök üdvösség, vagy az örök kárhozat, valahogy úgy, mint egy evilági bíróságon. Az evilági bíróságon adott a törvény, de hogy mi történt, és hogy történt, azt bizonyított tényekből kell összerakni, meg kell állapítani a tényállást, és a törvény alapján minősíteni kell, eszerint kell meghozni az ítéletet… De az evilági bíró nem birtokosa a teljes és tökéletes tudásnak úgy, mint az Isten. Isten ítélete ezért más: magában a tettekben benne van az ítélet… Ugyanakkor ezt kell annak a fényében értelmezni, amit Jézus még kijelent az evangéliumi szakaszban: „Isten nem azért küldte a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy általa üdvözüljön a világ. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítéletet vont magára, mert nem hitt Isten egyszülött Fiában”. A megváltás mélységét tárja fel ez a részlet: van ítélet, de Krisztus magára vette ítéletünket. Ezért van bűnbocsánat: aki elnyeri bűneinek bocsánatát, az nem esik ítélet alá.   

2026. május 6.

PÜNKÖSDI ZARÁNDOKÚT (H)ŐSEINK ÚTJÁN BARÁTI KÖR

PÜNKÖSDI ZARÁNDOKÚT (H)ŐSEINK ÚTJÁN BARÁTI KÖR

Kedves Zarándoktársaink!

PÜNKÖSDI ZARÁNDOKÚTRA HÍVÓ PROGRAMAJÁNLÓ – 2024.05.15-21.  (szerdától keddig)

A (H)Őseink Útján Baráti Kör

Molnár V. József tanár úr Magyar Hagyományműhelyének több évtizedes szellemiségét és szokásait folytatva idén is Pünkösdi zarándokútra hívja Önt; -Torockóra, a legnyugatibb székely faluba, -az Aranyos-völgyébe: Abrudbányára és Verespatakra,- Csíksomlyóra: Babba Máriához, – Gyimesbükkre: Az ezer éves határhoz, – Széphavasra a „Magyarok egyesülésének Szentlélek kápolnájához”

1. nap 05.15. szerda. Busz kiállás: 05:30-kor – Indulás: 06:00-kor a „szokott helyről”, Hősök-tere, Műcsarnok mellől.

KÖRÖSTÁRKÁNY: – az 1919 áprilisi magyar ellenes vérengzés emlékhelye, – megemlékezés a székely hadosztályról, majd az Erdélyi-szigethegységen átvezető legvadregényesebb hágón, az Aranyos-hágón át érkezünk meg TOROCKÓRA.

Szállásunk a következő, 2 éjszakán Torockón, családi panziókban lesz, félpanziós ellátással.

2. nap 05.16. csütörtök: ABRUDBÁNYA: – református templom, – Horea, Closca, Crisan féle erdélyi – érchegységi – oláh/román parasztfelkelés, 1784-ben, amikor is több száz faluból irtották ki a magyarokat; Fehér-, Hunyad- és más környező vármegyékben.

VERESPATAK: – aranybánya, – múzeum, – római katolikus templom. OMPOLYGYEPÜ: 1848.10.23-án történt, 623 magyar lemészárlásának emlékhelye. MAGYARIGEN: Ahol vendéglátóinknak köszönhetően megismerhetjük az idén 255 éve elhunyt Bod Péter református lelkész, irodalomtörténész, egyháztörténész, történész, író; „A KÉSŐ-BAROKK ÉVTIZEDEK LEGNAGYOBB MAGYAR TUDÓSA” – életét. Majd visszatérünk Torockóra.

3. nap. 05.17. péntek: MAROSVÉCS: – Kemény kastély, -Helikon múzeum, -br. Kemény János és gr. Wass Albert sírjai,

CSÍKSZENTDOMOKOS: – Márton Áron múzeum és zarándokközpont, MADÉFALVA: – Siculicidium emlékmű,

CSIKSZEREDA: – piac, – pénzváltási lehetőség, majd érkezés GYIMESFELSŐLOKRA. Szállás: Gyimesi csángó családoknál.

4. nap 05.18. Pünkösdszombat: – A Keresztaljak hajnalban indulnak Csíksomlyó felé. Zarándokaink, akik ezt vállalják,

05:00-kor csatlakozhatnak a Gyimesközéplok felől érkező Keresztaljakhoz. A Gyimesi-hágón,  Székely falvakon keresztül, Csobotfalva irányából érkezik meg a menet a Nyeregbe, a Szentmise kezdetére. Aki a 32 km-es zarándokutat nem tudja gyalog vállalni, azt szombat délelőtt a buszunk beviszi a Pünkösdi Szentmisére Csíksomlyóra. Ugyanez érvényes abban az esetben is, ha valaki nem szeretne virrasztani, este a buszunkkal visszatérhet Gyimesfelsőlokra.

5. nap. 05.19. Pünkösdvasárnap: A virrasztás nehézségeit elfeledtető, a Szentlélek szabadító erejét meghozó Napfelkelte és a Kegytemplomban megtartott Szentmise után a busz visszahoz mindenkit Gyimesfelsőlokra. Majd, aki szeretne, átjön velünk Gyimesbükkre az „Ezer éves határhoz”, ahol székely-, csángó- és magyar testvéreinkkel együtt örvendünk az újbóli találkozásnak és hálával telt szívvel fogadjuk az állomásra begördülő zarándokvonatokon utazó Honfitársainkat.

Hiszem, hogy az elmúlt évek hagyományait követve, idén is lesz módunk este meghallgatni a Gyimesvölgye Férfi Kórus pünkösdi hangversenyét! (amint erről biztosat tudok, külön jelezni fogom)

6. nap. 05.20. Pünkösdhétfő: Délelőtt, zászlók és keresztek alatt imádságos szívvel indulunk Széphavasra, a Magyarok Egyesülésének Szentlélek Kápolnájához, ahol ünnepi Szentmisén és közös Agapén veszünk részt.

A hegytetőn-, a Kápolnánál valóban Isten tenyerén érezzük majd magunkat Mindnyájan!

7. nap. 05.21. kedd: Visszaindulás a hajnali órákban Budapestre. Útközben megállunk Korondon. Lehetőség adódik majd sajt, havasi méz, parajdi só, lekvár, pálinka és gyönyörű kézműves termékek vásárlására.

Érkezés a fővárosba az esti órákban.

Zarándokutunk szellemi vezetője: LADOS BALÁZS történelem tanár úr lesz, aki hosszú éveken át a Csíksomlyói zarándokvonatokon tette ugyanezt a szolgálatot, mindenki nagy örömére és megelégedésére!

Érdeklődésüket és jelentkezésüket most is szeretettel várja:

Kovács-Hárs Klári!

+36 20 77 00 773.

2026. május 6.

„Miközben tengődve nézünk zilált hazánkramajd másik oldalra fordulunk és alszunk tovább”

„Miközben tengődve nézünk zilált hazánkra
majd másik oldalra fordulunk és alszunk tovább”

A hazai közállapotokról szólva akár az Elveszett Alkotmányt is írhatnám, hiszen mostani bűnünk és bajunk éppen ebből származik. Bűnünk, hogy hagytuk elaltatni éberségünket, hogy hittünk a kifosztóinknak, gúzsba kötőinknek. Elhittük, hogy gombnyomásra megváltoznak, hogy szó nélkül kiadják a gyeplőt a kezükből, s mi végre szabadon élhetünk, szabadon gondolkodhatunk, s tervezhetjük a jövőt. Ez a nagy hiszékenységünk lett a bajunk is, amely mára már óriásivá nőtt, s bár a hitegetés, az olcsó ígéretek, az alamizsnák csöpögtetése azóta is folyamatos, ha így marad, a végkifejlet előre borítékolható.

Erről az egész körülöttünk zajló színjátékról a macska-egér viszonya ötlik fel. Hiszen ki ne látta volna, hogy a macska mielőtt felfalja áldozatát, hogyan játszadozik vele. A szerencsétlen pára lelapul, összehúzza magát, néha halkan cincog egyet-egyet, netán megmentőre, segítőre várva. A macska kiélvezi ezt az állapotot, lassan, méltóságteljesen széttárja mancsait, mintha megkegyelmezne áldozatának, de amaz, amikor minden erejét összeszedve elinalna, a karmok összezárnak, s visszaterelik a kiszemelt áldozatot újból a halálos fogak közelébe. Ám nem, még nem falja fel rabtartója, még újabb játék következik. A kisegér cincoghat, rövidtávon ki is jut a halálos ölelésből, hogy aztán kezdődjék minden, míg végül reményt vesztve föladja a játszmát, s várja sorsa beteljesedését.

Ahogy mi is az ’56-os halálos szorítás után kushadva reméltük, hogy a halálos szorítás fölenged, s kezdtünk mind messzebbre merészkedni. A ’89-es nagy, szabadtéri börtönkapuk kinyitásával valóságos eufória vett erőt rajtunk, s úgy gondoltuk, most már miénk a világ. A macskakarmok azonban már a kárpótlási árveréses színjátékon visszarántottak bennünket, amit sorozatosan követett újabb és újabb húzd meg – ereszd meg időszak. Az első mélypont, amikor ezek a gyilkos karmok a húsunkba martak, az a pufajkás gnóm trónra ültetésével kezdődött. A ’89-es Hősök terei eufóriát vészes viharfelhők fújták messzire. Később kissé felderengett a sötét ég, új, fiatal erő került a porondra, harsogva jöttek, nagy csinnadrattával, de ez is csak a szemfényvesztés része volt. Amikor a „kormányrudat hagyták kicsavarni a kezükből”, gyakorlatilag az egércsapda előre megtervezett részeként következett az újabb állomás, amikor a teljes apátia után az ismételt szabadság reményben minden tisztánlátást elveszítve, gondolkodás nélkül örültünk, hogy újra megnőtt a mozgásterünk. Újra reménykedtünk, hogy ez a fenevad nem is olyan kegyetlen, nem is olyan vérengző, hiszen lám-lám, már az egérfogót is kikapcsoltatta, ledöntötte a falakat, s eltűntek a mérgek, amiket korábban gondosan kihelyeztetett a siserahadnak. A látszat demokrácia aztán megtette hatását. Nem figyeltünk, mert elveszítettük józan ítélőképességünket, nem vettük észre, hogy ezek a hízelgő háziasított kis ragadozók átadták a terepüket a hiénáknak, kaméleonoknak, s a majmoknak is, hogy legyenek, akik onnan föntről a szemetet szórják ránk, hogy rájuk, s ne a doromboló ölebeket előre toló egérfogókra figyeljük. Aztán eljött a pillanat, amikor egy végeszakadt mindennek. Idomított kutyákat küldtek a reszkető egerekre, hogy egérlyukaikból kiűzzék mind, s aki a szabad ég alatt, mezei társainál menedéket találva mégis életképes maradt, azokat leoltották, s patkányhadat küldtek az elbujdokoltak felkutatására. Aztán letarolták a szántóföldeket, hogy írmagját is elvigyék a magvaiknak, ivartalanító eledelekkel csalogatták magukhoz az éhező elbujdokolókat. S hogy még így is sokan maradtak, hát az elfogottakat elkezdték átműteni, s visszaeresztették a fajtájukhoz, ribilliót csinálni, hogy kezdjék egymást felfalni, ne azokkal törődjenek, akik mindezt előidézték. A maradék egérhad azonban rádöbbent, hogy egyenként levadásszák őket, ha azonnal nem cselekednek, így kivonultak az utcákra, s csapatostul támadtak neki a nagy fenevadaknak, akik kénytelenek voltak a márványpalotáikba bújni, amelyet nem tud kikezdeni az egérfog. S az egérhad éjjel-nappal ott dübörgött a falak alatt, de a kemény tél, a zord időjárás és az éhezés már megtizedelte őket. S nem döbbentek rá, hogy a tüntetéseikkel önmaguk ellen vétenek, hiszen amíg itt, a kapukat zörgették, a ragadozóik kifosztották a kamráikat, padlásaikat, s számukra már nem maradt más hátra, minthogy akik eddig barátaik voltak, a tücsköket, bogarakat kezdték felfalni, hogy életben maradjanak. Már-már úgy tűnt, hogy mindennek vége, amikor egy bölcs öreg tücsök odaállt a cincogó társaság elé: Ne egymást ócsároljuk, ne egymást pusztítsuk. Tudom, a márványpalotákon nem tudjátok átrágni magatokat, na de, mi van, ha aláássátok és ez az egész aranykalitkának hitt tákolmány a fejükre omlik! Még mindig annyian vagytok, még mindig elég erősek vagytok, s ha a többi rágcsálót is segítségül hívjátok, bizony, akkor megvan az esélyetek az életben maradásra. Nem véletlen vagyok én a tücskök királya, tanulhatnátok a mi fajtánktól. Tavasztól őszig annyit dolgozunk, amiből megélünk, nem gazdagítunk senkit. Télire pedig visszahúzódunk, hogy amit tőlünk eloroztak, azt éljék fel a ragadozóink, s tavaszra már nem lesz olyan nagy szájuk, mint korábban. Mit értetek el azzal, hogy roskadásig telehordtátok a padlást, hogy kövérre hizlaltátok magatokat és őket is? Legföljebb annyit, hogy a macska könnyebben kap el benneteket, hiszen ő számtalan egérfogót működtet!

Másnap reggel a ragadozók hada, amikor kitekintett az ablakon, csodálkozva vette észre, hogy egyetlen egy egér sem maradt a falak alatt. Előjöttek hát nagy bőszen, hirdetve a győzelmüket, s mert a pincékbe, kamrákba csak a szolganép járt, azok nem szóltak arról, hogy elkezdett rengeni alattuk a föld.

Ha valaki úgy hiszi, hogy mindez csak mese, magyar sajátosság, hát higgyen benne, de ha tovább akar látni az egér bajszánál, alaposan gondolkodjon el a történteken, s tekintsen körül a nagyvilágban, hogy vajon minden arányos e manapság azzal, ami van.

Rozgics Mária

2026. május 6.

Molnár V. József: Húsvéti gondolatok

 

A Nap kezdi a nyitást húsvét előtt, amikor is diadalútjára lép. Ettől kezdve a világos napok száma már szaporodik. De ezt a nyitást, amit a Nap kezd el, azt a Hold fejezi be. Mert a Nap, a nyitó Nap lehetővé teszi, hogy a földbe vetett vagy a földre esett mag halálra adja magát és csíra keletkezzék ebből az áldozatból. Először kicsi gyökérke, aztán csíra. De a Hold tudja kinyittani a Földanyának a méhét.

Ezért van Húsvét a tavaszi napéj-egyenlőség után következő holdtölte vasárnapján. A Telehold meghúzza a magot nagyon, kinyitja a Földanya méhét. A Nap forgása a gerjesztő forgás. Lehetőségét adja az újulásnak. A Hold segít neki, mert kinyitja a zártságot. A Földanya zártságát, ami ellenkező forgás a Nappal.

A Méhecskék a Világ alapképlete. Soha senki nem találta ki, mindig, amíg a világ világ lesz, megtalálhatók.

Adja a Jóisten, hogy legyen áldott a készületük Húsvétra és tapasztalják azt, amit fölmenőink még tapasztalhattak és mi is tapasztalhatjuk, hogy egy nap ajándékba kapjuk a romolhatatlan testet. Ez Húsvétnak a tartalma. Mindenkibe megszületik, illetve föltámad a Közénk-született. Egyszerre kint, egyszerre lent, egyszerre fönt és egyszerre bennünk-való. Megszületik a határban is. Ott van fényes fényteste, romolhatatlan újra teremtett világ, amely eltart bennünket. És ott van bent is, és jó ezt megtapasztalni.

Ezek az ünnepek tudnak megtartani bennünket, minden körülmények között. Ahogy elvesznek az ünnepek, úgy elveszik az életünk is. És ezeknek az ünnepeknek a tartalma a világ-világ. Az örök Világ élet. Az Istentől van, de általunk, bennünk munkál.

Áldozatból támadó, föltámadást álmodó csíra fénye már ott feszül a hó alatt.

2026. május 6.

Szecsei Miklós

Szecsei Miklós

Szecsei MiklósKedves Olvasóim, kedves érdeklődők!
Tisztelettel értesítem Önöket, hogy 2024. március 9-én szombaton, 13.00-tól Soroksáron a
Szecsei Miklós Szellemi Műhely meghívására
NIMRÓD, A MAGYARSÁG ŐSAPJA?
c. előadást tartok. Soroksár XXIII. ker Táncsics M. u. 74
Az előadás helye ld. a videón: Az útvonal hozzánk! kattints ide >>> youtoube link
Az előadásom után Schall Attila, Boda Zoltán és Szecsei Miklós tart elődást. A belépőjegy az ebéd árát is tartalmazza.  google maps 

2026. május 6.

„Álarc, álruha mindenütt”

как тебя зовут?

Kisiskolás koromban nem értettem, miért kötelező nekünk oroszt tanulni. Nem is tanultam. Egyszerűen minden porcikám tiltakozott a fura nyelv ellen, s végül is „kegyelem kettessel” engedtek tovább. De nem én voltam az egyedüli, hiszen a fél osztály hasonlóan utálta az erőltetett idegen nyelvet. Igaz, akkor, a hatvanas évek elején még nehezen tört át a „modern nyugat” üzenete, de azért vasárnap délelőttönként mindannyiónk füle oda tapadt a Szabad Európa Rádió üzenetére, ahol Cseke László hétről-hétre a kívánságok és üzenetek között mindig becsempészett a legújabb angol beatszámokból is egyet-egyet, s később már a Beatles-fiúk elmaradhatatlan szereplői voltak ezeknek a „szívküldi” műsoroknak. Az iskolánk mellett egy nagy teret szögesdrót vett körül, s szüleink intelmére, hogy messzire kerüljük el, természetes, hogy nem fogadtunk szót, iskolából jövet be-be néztünk a kerítésen túlra, hogy mi is folyik ott. Egy ilyen kíváncsi-délutánon egy orosz katonaruhában járőröző fiatal fiú, utóbb megtudtuk, még éppen a 17. évét töltötte – tiszta magyarsággal megszólított bennünket. Élelmet, cigit, bármit adjunk, amit adhatunk – mondta, s később már hazafelé indulva a tízóraink felét is meghagytuk neki. Megtudtuk, hogy Kárpátalján él, szüleivel, s ők is szín magyarok, csak a történelem választott el bennünket. Odahaza, amikor elmeséltük a fiú történetét, szüleink még jobban megfenyegettek, hogy ha szóba merünk állni bármelyikükkel is, akkor nagy büntetés vár ránk. Jóval később tudtuk csak meg, hogy bennünket féltettek, az akkori politika esztelen szigorától, ezért hallgattak el tőlünk sok mindent. Aztán máshová vetett az élet, s a falu határában lévő sóderbányák amolyan helyi Balatonként volt a fiatalok találkozó helye. Fürödtünk, labdáztunk, bográcsoztunk. A sódergödrök közül egy a közeli szovjet alakulatnak volt fenntartva, ahová vezényszóra érkeztek a kiskatonák. Rövid fürdőzés után már szedelőzködtek is, hogy a következő csapat is helyet kapjon. Egy alkalommal hangos kiabálásra figyeltünk fel. Egy szinte gyerek katona lába görcsöt kapott, s a sóderbánya gödréből nem tudott kiúszni, egyik társa utána vetette magát, de őt meg a kapálózó fiú húzta a mélybe. A magyar fiúk közül többen jó úszók lévén odasiettek, hogy kihúzzák a szerencsétleneket, ám legnagyobb döbbenetükre az ügyeletes tiszt fegyvert fogott rájuk, s álljt! parancsolva visszaküldte őket. Percekig még hallani lehetett a két fiatal haláltusáját, aztán csend lett. Csónakot hoztak, kihúzták a már halott tetemeket, s ezzel folytatódott tovább a fürdőzés.

Ez a két éles kép maradt meg bennem, s ekkortól már nem utáltam annyira az orosz nyelvet, mert rádöbbentem, hogy ők is, akárcsak mi, itt a határ túloldalán, éppen olyan foglyai vagyunk annak a mesterkélt ideológiának, amely embert embertől szétválasztva oszt meg bennünket. Azon a nyáron, a két fiatal emlékére esténként az orosz nyelvtan könyveket bújtam, s ősszel, a 8. osztályba lépve jelentkeztem a helyi orosznyelv versenyre, s meg sem álltam a megyei döntőig, ahol csupán egy pont választott el a dobogó legfelső fokáig. Így adóztam az „orosz” katonák emlékének. Aztán már felnőttebb fejjel sokat olvastam a II. ukrán front kegyetlenkedéseiről, az ’56-ot leverő bandákról, akik szintén ukránok voltak, kik parancsot teljesítve, legtöbben félelemből, de végrehajtottak mindent, hiszen, ha nem teszik, a hátukban ott lihegtek a társak, hogy az ellenszegülőket lőjék agyon. Fura világ ez, de én mégsem a „kiskatonákra”, az őket irányító tisztekre haragszom, hanem feletteseiket vetem meg, akik lélekromboló, aljas gaztettekre kárhoztatták őket. Nem, nem a hazug békéért, hanem hatalomvágyból, a temérdek vagyon reményében, amelyet most az orosz-ukrán harcoknál meg is tapasztalhattunk. Tudva, hogy Oroszország már nem a Szovjetunió, s azt is, hogy Ukrajna bár papíron Oroszország része volt, vezetői soha nem voltak oroszok. Ez kitűnik viselt dolgaikból, s abból, hogy többségében Amerikából szalasztott bábkormányuk bármit megtehet velük; harcoljanak az utolsó ukrán vérig! – nem az övékéig – miközben „odaát”, az amerikai bankok széfjeiben a túlélőkre mesés vagyon vár. Ismert történelmünkből, hogy az 1848/49-es szabadságharcunkat is a muszka verte le. De hiszen élt a Szent Szövetség, ők ennek szellemében jöttek. S az „Aradi Tizenhármakat” is a Habsburg küldte bitófára, mint sok száz társukat! Az is tény, hogy Oroszország elsők között adta vissza a ’48-as zászlainkat. Igaz, a híres múzeumaik még telve a tőlünk is elrekvirált képekkel, szobrokkal, történelmi relikviákkal, de talán egyszer majd ezek is visszakerülhetnek a Nemzeti Múzeumunkba. Igaz az is, hogy a sötét évszázadok után az orosz nép is sokat változott, s művészete, kultúrája semmivel sem alábbvaló a miénknél. Ahogy a többi szláv népé sem, mert az egyszerű emberek mindig segítették a gyengébbet, az elesettebbet. Ahogy az orosz harcmezőn is a haldokló magyar katona megfelezte utolsó cigarettáját a mellett fekvő orosszal, ahogy a kiéheztetett falvakban az utolsó falat kenyereiket adták oda a kis orosz gyerekeknek. S az is igaz, hogy ’45-ben a nagy hősök, az amerikai gépek bombázták Budapestet és számos települést. A tengerentúlról küldték a mérgezett csokoládékat és a robbanószerkezetekkel ellátott babákat, mackókat, játékokat. A kiéheztetett falvakra Kolorádó bogarakat szórtak, mint ahogy napjainkban vegyianyagokkal pusztítják termőföldjeinket. De! Akkor is tudnunk kell, hogy az egyszerű ember lelkülete nem ilyen. A politika, a hatalom mételyezett meg mindent, s vannak, akik gyávaságból, családjuk féltéséből hajtják végre az embertelen parancsokat. Ahogy a minap egy amerikai tengerészgyalogos fiatal is végső elkeseredésében kiutat nem látván, felgyújtotta magát, hogy jelezze, a nép fiai-lányai békét akarnak. Legyen vége az öldöklésnek! Hagyják élni az oroszt, az ukránt, a palesztint, és minden nemzetet. Gyűlölet helyett az élet szentségét hagyják örökül fiaiknak, hiszen Földünk ma sokadszorra már a pusztulás felé vezető lépcsőfok tetején áll! A Világ megmentése most mindannyiunk kötelessége. Ha mind többen mondunk nemet a háborúra, nemet a hazug, aberrált politikusok és pénzemberek tobzódására, akkor még van esélyünk. Ahogy a franciaországi gazdák a földvédelmük miatti tüntetésükkor a vízágyúkkal rájuk támadó rendőröket trágyalével permetezték be, úgy kell mindenütt rádöbbenteni a parancsot gondolkodás nélkül végrehajtókat, hogy egy oldalon állunk, a döntés rajtunk múlik: BÉKE vagy HÁB ORÚ! ÉLET vagy HALÁL!

Rozgics Mária

2026. május 6.

Gyertek velünk és hívjátok el a barátaitokat is!

Szervezett Buszos kirándulás 2024. Március 10-én

Hagymatikum- Lombkorona sétány- Makó-Cifra Palota-Kecskemét

Indulás: 07:00 Dunakeszi Fő u. 190. – Göd felé lévő Tescó parkolója. Csatlakozási lehetőség Újpesten, a Népstadion környékén és a Határ úti Metrónál.

Visszaérkezés : 18 óra körül

Első megállónk: MAKÓ- Választási lehetőség – Lehet fürdeni- vagy lehet Lombkorona sétányon sétálni és várost nézni-

A HAGYMATIKUM egyedülálló belső terével és a műalkotásnak is tekinthető tetőszerkezetével az organikus építészet egyik magyarországi remekműve. 15 élmény és normál medencével, wellness és gyógyászati részleggel, kiterjedt szauna világgal, külön gyermekek számára kialakított résszel, étteremmel, szépészeti és természetgyógyászati részleggel várja vendégeit. A gyógyító hatású termálvíz miatt is érdemes ide utazni, de a különleges kültéri és fedett medencék is vonzók lehet azoknak, akik teljes testi-lelki feltöltődésre vágynak.

LOMBKORONA SÉTÁNY- Minél feljebb jutunk a lombkorona felső szintjei felé, annál inkább megváltozik körülöttünk a világ, más élőlények, madarak jelennek meg, de még ugyanaz a faóriás is más arcát mutatja nekünk fent, a lombkoronák szellős, napfényes ágai közt, mint alulról, az avartakaró és a vastag törzsek felől szemlélve. A lombkorona sétányon találkozhatunk még e mellett függőhíddal, megpihenhetünk a Hagymaterasz árnyas részein, felmehetünk a kilátótoronyba pazar panorámájáért vagy éppen kipróbálhatjuk a lejutás leggyorsabb módját, a vállalkozó kedvűeknek készült csőcsúszdát.

KECSKEMÉT: -A népszerű dalocskában is megénekelt Cifrapalota a magyar szecesszió egyik legszebb, legmesebelibb épülete. A Lechner Ödön által képviselt „modern és magyaros” stílust Márkus Géza, az épület tervezője már ezen az ifjúkori művén is nemzetközi mintákkal, elsősorban a bécsi szecesszió elemeivel fejlesztette tovább. A homlokzaton található színes majolika betétek, a tető mázas cserepei, pirogránit plasztikái és díszes kéményei a pécsi Zsolnay gyárban készültek. Az épület eredetileg bérháznak épült, egyéb funkciók után ma a Kecskeméti Katona József Múzeum kiállítóhelye.  Az időszaki kiállítások mellett a Cifrapalota ad helyet az állandó történeti, régészeti és néprajzi kiállításnak, itt tekinthető meg a híres 155 db aranytárgyból álló kunbábonyi avar kincs is.

Az alapár 13.600-Ft – tartalmazza: az utazást busszal, a szervezést és a magyar nyelvű csoportkísérést. Az alapár nem tartalmazza: a belépők árát, az étkezést és a biztosítást.

Felszerelés: Évszaknak megfelelő öltözék. Ajánlott az útra hátizsákot hozni, mely tartalmaz némi szendvicset és vizet. Ezt a városnézés alkalmával is magunkkal vihetjük, de természetesen a buszban is hagyható. Útközben egy pihenőt tartunk. A pihenőhelyek mosdóiban néha fizetni kell, ezért jó, ha van aprópénz. Minimum létszám: 30 fő maximum 50 fő./Jelentkezés e-mailben.

Érdeklődni: olasz.etelka@gmail.com – Jelentkezés –mihamarabb!

Olasz Etelka (06-303 149 149)

2026. május 6.

PÜNKÖSDI ZARÁNDOKÚT (H)ŐSEINK ÚTJÁN BARÁTI KÖR

Kedves Zarándoktársaink!

PÜNKÖSDI ZARÁNDOKÚTRA HÍVÓ PROGRAMAJÁNLÓ – 2024.05.15-21.  (szerdától keddig)

A (H)Őseink Útján Baráti Kör

Molnár V. József tanár úr Magyar Hagyományműhelyének több évtizedes szellemiségét és szokásait folytatva idén is Pünkösdi zarándokútra hívja Önt; -Torockóra, a legnyugatibb székely faluba, -az Aranyos-völgyébe: Abrudbányára és Verespatakra,- Csíksomlyóra: Babba Máriához, – Gyimesbükkre: Az ezer éves határhoz, – Széphavasra a „Magyarok egyesülésének Szentlélek kápolnájához”

1. nap 05.15. szerda. Busz kiállás: 05:30-kor – Indulás: 06:00-kor a „szokott helyről”, Hősök-tere, Műcsarnok mellől.

KÖRÖSTÁRKÁNY: – az 1919 áprilisi magyar ellenes vérengzés emlékhelye, – megemlékezés a székely hadosztályról, majd az Erdélyi-szigethegységen átvezető legvadregényesebb hágón, az Aranyos-hágón át érkezünk meg TOROCKÓRA.

Szállásunk a következő, 2 éjszakán Torockón, családi panziókban lesz, félpanziós ellátással.

2. nap 05.16. csütörtök: ABRUDBÁNYA: – református templom, – Horea, Closca, Crisan féle erdélyi – érchegységi – oláh/román parasztfelkelés, 1784-ben, amikor is több száz faluból irtották ki a magyarokat; Fehér-, Hunyad- és más környező vármegyékben.

VERESPATAK: – aranybánya, – múzeum, – római katolikus templom. OMPOLYGYEPÜ: 1848.10.23-án történt, 623 magyar lemészárlásának emlékhelye. MAGYARIGEN: Ahol vendéglátóinknak köszönhetően megismerhetjük az idén 255 éve elhunyt Bod Péter református lelkész, irodalomtörténész, egyháztörténész, történész, író; „A KÉSŐ-BAROKK ÉVTIZEDEK LEGNAGYOBB MAGYAR TUDÓSA” – életét. Majd visszatérünk Torockóra.

3. nap. 05.17. péntek: MAROSVÉCS: – Kemény kastély, -Helikon múzeum, -br. Kemény János és gr. Wass Albert sírjai,

CSÍKSZENTDOMOKOS: – Márton Áron múzeum és zarándokközpont, MADÉFALVA: – Siculicidium emlékmű,

CSIKSZEREDA: – piac, – pénzváltási lehetőség, majd érkezés GYIMESFELSŐLOKRA. Szállás: Gyimesi csángó családoknál.

4. nap 05.18. Pünkösdszombat: – A Keresztaljak hajnalban indulnak Csíksomlyó felé. Zarándokaink, akik ezt vállalják,

05:00-kor csatlakozhatnak a Gyimesközéplok felől érkező Keresztaljakhoz. A Gyimesi-hágón,  Székely falvakon keresztül, Csobotfalva irányából érkezik meg a menet a Nyeregbe, a Szentmise kezdetére. Aki a 32 km-es zarándokutat nem tudja gyalog vállalni, azt szombat délelőtt a buszunk beviszi a Pünkösdi Szentmisére Csíksomlyóra. Ugyanez érvényes abban az esetben is, ha valaki nem szeretne virrasztani, este a buszunkkal visszatérhet Gyimesfelsőlokra.

5. nap. 05.19. Pünkösdvasárnap: A virrasztás nehézségeit elfeledtető, a Szentlélek szabadító erejét meghozó Napfelkelte és a Kegytemplomban megtartott Szentmise után a busz visszahoz mindenkit Gyimesfelsőlokra. Majd, aki szeretne, átjön velünk Gyimesbükkre az „Ezer éves határhoz”, ahol székely-, csángó- és magyar testvéreinkkel együtt örvendünk az újbóli találkozásnak és hálával telt szívvel fogadjuk az állomásra begördülő zarándokvonatokon utazó Honfitársainkat.

Hiszem, hogy az elmúlt évek hagyományait követve, idén is lesz módunk este meghallgatni a Gyimesvölgye Férfi Kórus pünkösdi hangversenyét! (amint erről biztosat tudok, külön jelezni fogom)

6. nap. 05.20. Pünkösdhétfő: Délelőtt, zászlók és keresztek alatt imádságos szívvel indulunk Széphavasra, a Magyarok Egyesülésének Szentlélek Kápolnájához, ahol ünnepi Szentmisén és közös Agapén veszünk részt.

A hegytetőn-, a Kápolnánál valóban Isten tenyerén érezzük majd magunkat Mindnyájan!

7. nap. 05.21. kedd: Visszaindulás a hajnali órákban Budapestre. Útközben megállunk Korondon. Lehetőség adódik majd sajt, havasi méz, parajdi só, lekvár, pálinka és gyönyörű kézműves termékek vásárlására.

Érkezés a fővárosba az esti órákban.

Zarándokutunk szellemi vezetője: LADOS BALÁZS történelem tanár úr lesz, aki hosszú éveken át a Csíksomlyói zarándokvonatokon tette ugyanezt a szolgálatot, mindenki nagy örömére és megelégedésére!

Érdeklődésüket és jelentkezésüket most is szeretettel várja:

Kovács-Hárs Klári!

+36 20 77 00 773.

2026. május 6.

Dübörög a szervkereskedelem Ukrajnában: Fejfák helyett „ SEBÉSZETI HULLADÉKOK ” feliratú táblák vannak leverve az odesszai temető friss sírhantjai felett

Fotó: Az odesszai temető friss hantokkal borított horror-parcellája, ahol a sírhantok fölött nem az elesett katonák neve szerepel, hanem a táblákra a „ SEBÉSZETI HULLADÉKOK ” felirat van írva.

Ezek az egyének megsemmisült katonai egységeket vesznek célba, frissen elesett katonák holttesteiből rámolják ki a donorként felhasználható szerveket. Az ukrán katonák, és itt most a kényszer-besorozással a frontra küldött ukrán polgárokról és nem az ott tartózkodó NATO-zsoldosokról beszélünk, hirtelen eltűntnek lesznek nyilvánítva. Hozzátartozóik nem kapnak semmilyen felvilágosítást, hol és hogyan estek el a katonák és a holtesteteket sem adják ki a családoknak, de nem is temetik ezt el, ahogy háborúban elesett katonákat illik eltemetni.

Több orosz hadifogságba esett ukrán katona elmondta az orosz és a külföldi sajtónak, hogy azt tapasztalták, hogy Zelenszkijék ( nyilván megfelelő részesedésért) hagyják, hogy a megsebesült, szándékosan és gyakran indokolatlanul a tűzvonalba küldött ukrán katonákat ne vigyék kórházba és ne próbálják ott megmenteni azokat, hanem kiszolgáltatják őket a “fekete-szervkereskedőknek”. A közelmúltban ennek a horror-filmeket leköröző tevékenységnek, ennek a gyilkosságnak és hullarablásnak a bizonyítékai kerültek felszínre Odessza régióban, ahol a 41. különálló gárda motorizált lövészdandár és a 122. területvédelmi csapat katonáit lényegében „begyűjtötték” donor szerveknek.

Az odesszai temetőben pedig egy külön parcella létesült, ahol megszaporodtak a friss sírok, amelyeket „ SEBÉSZETI HULLADÉKOK ” feliratú táblákkal jelöltek meg az elesett katonák nevei helyett. Nem nehéz kitalálni miket rejtenek ezek a sírok, azoknak a háborúba kényszerített embereknek a széttrancsírozott maradványait, akiket szerveikért hagytak meghalni a harctereken, vagy éppen egyenesen ezért ölték meg őket saját parancsnokaik utasítására.

Történik mindez 2024-ben, Európában, egy olyan országban, mely kormányát a Nyugat alázatos lelkességgel támogatja. Ez az Slava Ucraina-féle sátánista hidra egyik fele, amiről nyilván nem tudnak azok, akik anno agymosott lelkesedéssel kirakták profilképeikre a sárga-kék ukro-kazár logót.

2026. május 6.